Utolsó akkord

 Menj, menj innen távol kis virág,
 Csak keserű szikla vár itt Rád,
 Gyilkos mélység, vagy magas orom,
 Kegyetlen halál, ezt adhatom.

 Nem érez, kő, mit szívnek hittél,
 Egy voltál, mint fának a levél,
 Ne hidd, hogy utánad búsulok,
 Csak régi játék vagy, mit unok.

 A dal mit hozzád írtam, Tiéd,
 Ezt nyújthatom Neked, amiért
 Szerelmed kaptam, enyém voltál,
 S nem kértél soha, mindig adtál.

 Mégis könnycsepp nélkül búcsúzom,
 Bár csókod még itt ég ajkamon,
 Menj el távol, másnak több legyél
 Kívánom, s hogy hamar feledjél.

 Jön majd helyetted más, jobb talán,
 Addig hallgat lantom: csendhalál,
 Utolsó akkord, búcsúdalom,
 Durván s fájón, hogy gyűlölj nagyon.

 Gyűlölj nagyon, s fordulj el tőlem,
 Ne lássa meg senki, hogy könnyem
 Eltölti lelkemet, s álmodom
 Rólad minden áldott hajnalon.

 Több voltál, mint fának egy levél,
 S a kő - fájó szívem - dobban, él,
 Kívánom: az örömöt megleld,
 S a kősziklát könnyen elfeledd!