A vilageges utan egy kis megmenekult teruletre erkeztek a kalandozok amit elkezdtek meghoditani.

A kalandozováros építőmunkásának oldalán felcsillan egy (sok) adószedő skalp...senki sem hívta őket ide...
A városokat mi építettük (építjük) és nem fogadunk el senki uralkodónknak! Itt legalábbis nem!

Udv Kalandorok!
En sem orulok a hoditoknak,ha kell harcolni is fogok,de szamomra a legfontosabb,hogy baratokra tarsakra leltem!
En akkor fogok fegyvert,ha boldogsagom veszelyeztetik!Addig azonban Elenios es a szerelem hitet terjesztem!
Veronel

U.i.:hallgasd Te is a Veronel es a Trubadurock zenejet!:)

-Kedves Veronel....en Leah igazsagat hoztam el nektek...

-Es en pedig Chara-din oklevl sujtok le ratok!!!

En meg majd feltamasztalak benneteket...

Hirtelen ozonszag terjeng Feher Berc allott levegojeben, es
megjelenik Sir Criminal, Biztosrev tanacstagja. Mar tudja, mi
a dolga, es nekiall O is epitkezni. Nagy unnepseg keszul
ugyanis, hiszen ujbol eskuvo lesz Ghallan. Tudja, hogy O
csak egy a sok dolgos kez kozul, de fontos minden egyes kodarab
a fogado falaiban. Mire a nap nyugovora ter, elfaradva keres O
is nyugvohelyet maganak...

de nagyon keves a kalandozok altal nem haborgatott terulet...

Egy fekete boru, feher haju elf szalad at napnyugta utan a fouton, s az ideiglenesen berendezett fegyverkovacs fele tart. Nyakaban Koponya log, boren Pók tetovalas, arcan az elkovetkezo gyilkolas orome fut at...
- Zarva vagyunk, gyere vissza holnap! - hallatszik egy mogorva, oreg torpe szava...
- Holnap? Ocska fattyu, hiszen ez csaladod s magad utolso napja - kialtja kacagva a sotet elf, s felsejlik korulotte egy varazs, majd az ujjaibol kieso sotet viragdarabok kozul fekete felho kezd terjengeni a torp fele...
A boltos oreg korat meghazuttolva ugrik el a felho utjabol, am mozdulatat megakasztja negy szemmel nem kovetheto gyorsasaggal erkezo nyilvesszo, mely a pancelja felett a torkat jarja at, falra froccsentve a torpe veret.
Leah papja arcan kejes mosollyal fordul meg, s indul el a bolt es a haz kozott levo tolgyfa-ajto fele hogy a csalad tobbi tagjaval is leszamoljon... Finom kezevel durva rantassal kitepi a vertol csopogo nyilvesszoit, mikor...

Hideg szel suvit az ejszkaban, a tavolban farkasok uvoltese hallatszik. Egy sotet alak bontakozik ki a

...sikátorok közűl. A sötételf kezdi felismerni ősi ellenfelét és a hideg szalad végig a hátán...

A felhok mogul egy pillanatra elobujo Biborhold rot derengesbe vonja a feketebe oltozott alakvaltot. Vigyora hasonlit a nyakaban viselt koponyaera, ahogy a sotet elfet szemleli. - Udvozollek Faithful Tanthalas. Erted jottem. -Suttogja, s kiserteties nyugalommal egy vampirtort huz elo, mikozben vorosen izzo szemei a drowra szegezodnek Percekig szotlanul meregetik egymast, majd az alakvalto sotet arnykent ellenfelre veti magat...

... A drow meglepetésbében nem tudja mihez is kezdjen...de hat marad az önvédelem. Hosszú ideig dulakodnak egymással, de egyikük sem bír a másikkal. Annyira belemerülnek a csatározásba, hogy nem hallják meg a lépéseket...

-Hő! Oszt mit csinátok gonosz mocskos fattyai? - Ordit egy Fairlight hivo troll.
-Őrsíg, Őrsíg, ide!!! - kiáltja s vasalt bunkóval az ájulásba küldi az alakváltót.
-Menekülj Tan! Vidd a követ, s rejtsd el Zax szolgái elöl... Az elf eliramodik, s magaval viszi az ájult alakváltó fegyverét.
A városi őrség tagjai körülfogják a trollt és az ájult alakváltót... - Mö'őte a kovácsot... s lecsaptam...
- És honnan tudjuk hogy igazat szólsz? Akár te is lehetnél Dwarn gyilkosa! A troll hahotázására a szemközti házból átkozodás hallatszik..
- Persze, oszt átszúrtam a torkát a bunkómma, nem?
- Attól hogy troll vagy, nem is vagy olyan hülye - veregeti oldalba -hiszen nem éri fel- a katona. Gyertek, vigyük ezt a tetűt a börtönbe, te meg tágulj innen míg jó dolgod van..
Scatman eloldalog, s arra gondol, merre járhat társa, a drow... s vajon a szent kő biztonságba kerül-e vagy Éjmágus kezére jut, abszolút hatalmat biztosítva általa a kalandozók gondolatai felett...

Ezalatt nem messze a gyilkolas szinhelyetol Angelion csendesen uldogelt, hatat a megnyugtatoan melengeto Szentely falanak vetve. Az alom, amelybol az iment felriadt, egyszerre toltotte el remennyel es valami hideg, szivbemarkolo felelemmel.
Istennoje jelent meg neki almaban. Nem is ez lepte meg az ifjut igazan, hiszen miota edesanyjatol elvalt -mennyi ido is telt el? fel ev talan?-, azota Elenios nemegyszer "meglatogatta" ot. Azonban ezen az ejszakan mas volt minden...
Elenios beszelt neki a jovorol, hogy egyszer, majd ha mindenki megerti a szeretet szavat, es a szivevel kezd el gondolkodni, akkor talan eljo a regota vart aranykor. Ezt a remenyt azonban, ahogy Elenios mondta, valami tulvilagi hatalom keszul porra rombol ni.
Minden egy apro, varazslatos kotol fugg... a kotol, amelyet meg kell menteni a sotet eroktol... de ehhez osszefogas kell...
Az Urno joslata szerint a gonosz erok gyozedelmeskedni fognak, hacsak... hacsak harom halando, harom gyenge, isteni mercevel merve jelentektelen tulelo meg nem leli a megoldast...
A harom kalandozorol nem beszelt neki nyiltan az istenno. Annyit mondot csak:
- "Egy a halalt hozza, pusztulas a lete,
Szivet gyulolettel tolti meg a vere

Egy a szeretetert el, erte meg is halna
Fiatal, gyermek meg, s a szive oly tiszta

Egy az ismeretlen, rejtozik tudatlan
De celja fele segiti egy halhatatlan..."

Angelion meg sokaig gondolkozott a versen. Lehet, hogy rola szol a masodik versszak? S ha igen, k lehet a masik ketto? Es ami a leginkabb agasztotta: hogyan kepes egyuttmukodni harom ennyire kulonbozo halando?

Nedves recsegessel, nyikorgassal tarul fel a varosi tomloc egyik cellajanak ajtaja.Egy fekete alak hullik be a padlora tompa puffanassal.
Percekig csak az alakvalto rekedt lihegese hallatszik, neha felnyog mikor fajdalom nyilall torott bordaiba...
A sarokban eddig neman varakozo arny libben kozelebb hozza, furge ujjai gyorsan vegigmotozzak a magatehetetlent.Halkan karomkodik, mikor ujjai megakadnak Leah
szimboluman, az o nyakaban is log egy, s hittarsat soha-soha nem foszt ki, ol meg.
- He! Ebredj! - razza meg az alakvalto vallat.
- Aaaarghhh, hagyjal... - lehelli az.
- Leah meg nem akar latni, te ostoba! De csitt valakik jonnek... - halkul el hangja, koponyet magara kanyaritja es olvad bele az arnyakba.
Zorog a zar es feny vetul be a cella kozepen fekvo testre, ket or lep be, kezukben faklyat tartva.
- Kelj fel, ta fattyu! - csattan a csizma a bordakon - Kelj fel, most megmeri nyakad, mennyit nyom vala...
A mondatot nem tudja befejezni, egy villanas es vere permetkent szall tarsa arcaba. Az ovehez kap, de nem versenyezhet egy tolvaj reflexeivel. Pillanatok alatt harom test fekszik
az arnymano labainal, gyors motozas, kulcs csorren es szabad az ut... Az alakvaltohoz lep, nyakan kidagadnak az erek ahogy a testet vallara emeli, a masiknak meg csak a honaljaig sem er, de szilardan megtartja es biztos leptekkel indul ki a szabadsag fele .
- Ki... vagy... te?! - suttogja kiszaradt szajaval az alakvalto.
- Dess... Tartozol nekem eggyel... - lepked tovabb a tolvaj...

bocsi,csak proba:)

...Veszelyes egy varos ejjel, mikor minden jotet lelek dicseri Raia
hatalmat es feli Leah kegyenceit. Az ejszaka nem ad meg egy eselyt egy hiba
utan. Tudja jol ezt mindket sotet alak, akik a libertani Csupasz
Sunmedve elott kuporognak a fogado fenykoren kivul. Bent meleg, etel es ital varna rajuk, de mi van ha az orseg faradt tagjai is
epp Felszemu Thrung soreivel oblitik le egesz napi jarorutjuk porat torkukbol?!
- Be kell mennunk! - sugja a kisebbik alak tarsanak - Bent varnak ram, es egyetlen uzlettol nem szivesen esnek el!
- Nem tudom... - ingatja fejet a magasabbik arny - ma mar egyszer megjartam... - nyul ovatosan oldalahoz.
- Hmmmm, mindent vagy semmit! Az oregapam is mindig ezzel fogadta a hozza beteroket. - csillan meg egy szeles vigyor utan a kisebbik fogsora. - Gyerunk!
Kilepnek a fenyre es sietos leptekkel indulnak az ajto fele, mely folott egy pore sunmedvet abrazolo cegert lenget a langy esti szel.
Dess nemi tetovazas utan fogja meg a kilincset, es halat ad arnymano oseinek, hogy ily alacsony termettel aldottak meg, mikor egy szek repul ki a feje felett, s landol hangos csattanassal a szemkozti falon.
- Igy nem fogunk feltunni! - er fulig a szaja - Egy kis bunyo mindent elfed!!!
Az alakvalto kepen aggodalom fut vegig, ahogy megprobalja kovetni az arnymanot a csata forgatagaba, de egy asztallab ismeros fogasa elfujja minden gondjat...

Kellemetlen, nyugtalan ejszaka volt. Almat rendszeresen
megzavarta valami ismeretlen erzes. Talan csak az izgalom
a holnapi nap miatt. Messzirol erkezett de faradsaga ellenere
sokaig nezte a fogado ablakabol a magusok tornyat.
Ezert jott. Tanulni. Talan az uzletbol is lesz valami. Csak
remelni tudja, hogy a fogados nem feledkezik el igereterol.
Valoban szolni fog ha keresik.
De hiaba probalt meg pihenni. Neha-neha felkelt es nezte a
varos ejszakai fenyeit. Latot egy sotet alakot osonni, majd
a varosi orseg leptei zavartak. Kesobb latta amint valakit
vonszolnak a borton fele. Most meg a lentrol kiszurodo zajok
ebresztettek fel. Feladta. A pihenesnek mar ugy sincs ertelme,
lassan kezd vilagosodni. Lemegy megnezi talan mar megjott az
uzlettarsa. Ha nem legfeljebb par pohar sor mellet jatszik egy
kicsit valakivel.
Mar a lepcso aljan latta a felfordulast. A verekedes mar a
multe, most csak a kocsmaros duhong. Latta a belepo ket alakot,
felismerte egyikben akit vart. De miert ketten? Nem erre
szamitott. A ruhazatuk is megviselt volt. Itt-ott vernyomok,
friss sebek. Es ki az a masik?
Turelem. Rendelt a mogorva fogadostol egy korso sort majd
leult egy epen maradt asztalhoz es vart.

A vilagegest tulelt gnom a mezon baralt a szeksztansaval,de mar kezedett elege lenni a dologbol,hiszen este volt mar es mennie kellett a varosba....
Vegre hirtelen megerezte a jol ismert erzest es a kovetkezo pillanatban a kocsma elott materializalodott,ahova eppen tartott.Kintrol meghallotta mar a verekedest odabentrol.
Na itt se tudom meg mit jelent az a versreszlet,amit a Mester adott nekem!Hogyan is hangzott?......
"Egy az ismeretlen rejtozik tudatlan,
De celja fele segiti egy hallhatatlan..."
Na mindegy,nezzuk meg a bunyot,hatha rendet lehet teremteni Sheran vagy a Hofarkas neveben!

Sir Grotti Sheran anyank druidaja, lesz, ha vegre megepiti az oltarat

Mindekozben, valahol nagyon messze, keleten...
Egy alak illan, koronaval a fejen, majd hirtelen valtozason
megy keresztul, immar szarnyra kap, s magasra roppen. Orak
suhanasa utan erkezik csak meg az Erdei Szurke Boszorkanyok
tabora fele. Korukben ismeroskent mozog, igy feltunest nem
kelt arny alakja kozottuk. Meg sem all egy kobe vajt kunyhoig,
majd kopogas nelkul belep.
- Hozzad jottem, Ynires, felbukkant ismet egy szent ko....

- Neeeem lehet! - horkant fel a vén szipirtyó - Nem elég, hogy a kalandozók már megsejtettek valamit, és már keresik Boraxot, de még itt van egy újabb kő is?
- Igen. pedig én azt hittem, hogy megszabadultunk tőle, mikor eltűntettük ...

- En mondtam, hogy azt a fattyut meg kell olni. De az az orult nem hallgat az okos szora, raadasul hazudt is nekem. Azt mondta, hogy elvagta a torkat, es elegette a testet. Erre most meg az a hir jarja, hogy nehany kalandozo megpillantotta kristalygombje segitsegevel. LAKOLJON MEG A NYOMORULT!
-De most nem ez a legfontosabb gondunk banya, hanem...
-Tudom a ko. Ezt is ra biztuk. Azt mondta, hogy het hegy ala temeti, de...

A Nap lassan felkúszott a Grákó hegyek fölé, rózsaszínbe vonva a Fény Szentélye fehér márvány oszlopait. Odabent egy mutáns megigazította feje alatt hátizsákját, másik oldalára fordult, majd hirtelen felült. A főtér felől ütemes zajt hallott, mintha követ törne valaki. Nem volt furcsa ez a hang az épülő városban, de ily korai órán?
A Szentély előtti téren kellemetlen meglepetés várta. Egy hegynyi troll munkálkodott a fogadó falainál, módszeresen bontva le azokat vasalt bunkójával. Láthatóan nagyon élvezte.
A mutáns összevonta szemöldökét. Még szem szimbóluma is mintha rosszallóan nézett volna. Már így is késni fog az esküvő, még sehol sincs a Szentély feldíszítése, és ez a barom több napi munkájukat teheti tönkre ha hagyják - márpedig nem úgy festett, mint aki szép szóra abbahagyja. Hirtelen támadt ötlettel átsurrant a téren és eltűnt egy délre vezető utcában. Amikor úgy félóra múlva feltűnt, már jóval magabiztosabb volt. Egyenesen a troll felé tartott, aki a körülötte heverő csontokból ítelve éppen befejez hette reggelijét, hogy újult erővel foghasson a pusztításhoz. Amikor észrevette a felé igyekvő mutánst, leeresztette bunkóját és megvető mosollzal várta.
- Üdvözöllek Fehér Bércben a Városi Tanács nevében - hajolt meg a mutáns szélesen mosolyogva. - Nevem El Condor Pasa. Nem szívesen zavarlak meg reggeli testedzésedben, de arra kell kérnelek, hagyj fel a pusztítással.
- Reggeli testedzés? - horkant fel a troll, majd elvigyorodott. - Ugyan, az csak most kezdődik! Épp jókor jöttél, te kis mitugrász! Már kezdett unalmas lenni a falborogatás!
- Azért jobb lenne, ha meggondolnád magad. Esküvő lesz, és állnia kell a fogadónak. Minden segitő kézre szükségünk van, a tiedre is.
A troll hahotázni kezdett.
- Ilyen jó viccet rég hallottam! Na figyelj, te tökmag - hajolt le a troll atyáskodva. - Engem nem érdekel a ti esküvőtök meg tanácsocskátok. Játsszatok csak, ha tetszik. Én viszont a porig rombolom ezt a kunyhót, mert úgy esik jól - mit szólsz hozzá?
A mutáns flegmán megvonta a vállát.
- Akkor add át üdvözletem Leahnak. Ugyanis Dornodon jobbkeze nagyon morcos, amiért a városban randalírozol és még morcosabb, mert a hajnali álmát zavartad meg. Mindjárt jön ő is, csak kiválasztja neked a legszebb csuklyavirágját.
A troll elbizonytalanodott.
- Dornodon jobbkeze? Úgy érted?...
- Igen, igen - erősítette meg El Condor széles mosollyal. - Xadornix is a városi tanács tagja és a szívén viseli az esküvőt is, hiszen jóbarátai esküsznek. De azt hiszem, már jön is.
A déli utcából lassan, szinte színpadias, hatásvadász módon egy csuklyás alak lépett ki. Nem látszott rajta semmi az Ördögi Kör koponyás-denevéres jelvényén és egy tanácstagi pecsétnyomón kívül. Kezeit a csuha ujjába rejtette. A troll idegesen megnyalta a jkát.
- Ha akarod, gyónhatsz és az utolsó kenetet is feladhatom - közölte a mutáns rezzenéstelen arccal, habár majd szétvetette a visszafojtott nevetés. A troll nyugtalanul pillantott rá, majd ismét a csuklyás alakra. Az lassan előhúzta eddig rejtett kezeit és felfedte, mit szorongat: egy frissen szedett, harmatos csuklyavirágot.
- Elenios legyen veled - sóhajtott a mutáns bánatosan. - Felhergelted és már késő engesztelni. Hacsak...
- Hacsak? - csapott le a troll, szemében remény csillant.
- Hát... ha helyrehozod, amit romboltál, és segítesz építkezni...
- Bármit! Nem akarok azokkal a halálmágiákkal megismerkedni!
- Na jó, hát megpróbálom meggyőzni. Addig várj. De ha elkezded a köveket visszarakni, az sem baj.
El Condor ezek után komótosan a csuklyás alak felé vette az útját. A troll csak kettejük heves gesztusokkal kísért vitáját látta. Ugyancsak meglepődött volna, ha hallja is őket.
- No? Bevette?
- Be. De menjünk be sürgősen a kapualjba, mert szétvet a röhögés.
- Előbb még vitatkozzunk itt egy kicsit. Ne menjen túl simán!
- Igazad van, Criminal. De újra csak nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy ezt elmondjuk Xadornixnak...
- Tulajdonképpen miért nem neki szóltál? Ő is tanácstag, és itt lakik pár sarokra.
- Te viccelsz? Hát merem én őt ilyenkor felverni? Na lássunk munkához, mert sose lesz kész a fogadó!

Ekozben El Condor hata mogott, a sotetben valami gonosz dolog keszulodik...

A tanácstagjelölt törpe éppen a reggeli kocogásáról tért volna vissza a szentélybe, mikor megpillantotta a trollt. Már éppen meg akarta győzni, hogy nem helyes amit cselekszik, mikor meglátta El Condort. Az átverést messziről figyelte. Ő tudta, hogy xador nix ilyen korán képtelen felkelni.
Már éppen indult barátai felé, mikor meglátta az árnyat feléjük lopakodni. Mélyen koncentálni kezdett, és egy hatalmas viharfelhőt idézett a hívatlan vendég feje fölé. El Condor és Criminal egyből észrevették a veszély forrását, aki pánik szerűen menekült a helyszínről. Azazhogy menakült volna, de elbújni nem tudott. A viharfelhő miatt végig tudták követni a tanácstagok. Miután utolérték, és lefegyverezték, odaért a törpe is.
- Jó reggelt mindenkinek! Mi van ma itt? Őrültekháza? méghozzá ilyen korán reggel? - mondta, miközben az ájultra nézett...

egy arnymano fekudt a foldon, keze meg mindig gorcsosen szorongatott egy
nagy barna erszenyt...

Közben a hajnal sugarai egy fekete elfet világítottak meg, hátasával együtt, ahogy felfelé ügetett egy hegyi ösvényen egy barlang felé. Fáradtan sétált be a jelentéktelen barlangocskába a Grákó hegyek egyik névtelen ormán... Hibázott, lassú volt, s ezért fájdalommal kellett fizetni, mint mindig... Minden egyes rátörő fájdalom és szédüléshullám emlékeztette honnan jött... Emlékeztette s gyűlölettel töltötte el. Gyűlölettel a világ, a kalandozók, az istenek iránt. Legjobban Dornodont és a tűzvihart gyűlölte mely a felszínre űzte... Gyűlölt mindent és mindenkit... kivéve... Két lény volt akit szeretett - s meglepődött ezen az érzésen, hiszen azelött Mélysötéten... Kedves Sárga merre jársz??? Látjuk-e még egymást?
Fejét egy kőpárnára hajtotta s az éjszaka eseményein tűnődött, miközben fel-fel dobta a kezében tartott sokszinű s mégis színtelen követ, melyről tudta hogy nagy hatással lesz Erdauin jövőjére... Mennyi mágia szorult ebbe a kőbe. Csak az a papirusz kellet t volna amiért a törpét megölte. De nem volt ideje megszerezni. Bár lehet hogy már nincs is ott. Talán Lentriknél volt, talán a törpe lakásán, de lehet hogy Negaték már megszerezték. Elvileg ősi drow nyelven van, kevesen tudnák felhasználni, de hát ki tud ja.. Döntött. Vissza kell mennie éjjel, mikor a Biborhold ismét az égen lesz. A fény nem az ő világa...
Még jó, hogy itt volt Szőrőske, s elhozott a kelő nap fényében idáig... Hiába, legalább a pókok iránti szeretete megmaradt.
- Bárcsak kezemben lenne az ige, eme kő mellé... Pusztítanék vele... és uralkodnék. Népem ismét nagy lenne!
De tudta hogy ez csak álom. Fel sem tudná használni a mágikus erőt, ami ebben a kicsike kis kőben rejlik... Hirtelen megmerevedett, majd felpattant. Valami jon! Nem, valaki az! Céltudatosan lépked felfelé a hegyi ösvényen... Követett?
Az elf keze szépen megmunkált íjjára szorult, vesszőt helyezett a húrra, s a barlang sötétjébe húzódott. Úgyis tudja hogy itt vagyok - gondolta - csak a vak nem látja Szőrőskét... S ekkor a barlangbejáratánál egy sziluett bontakozott ki... Egy jól ismert, kedves sziluett..

Az alak kezén hirtelen tündeláng lobbant, csillagfényként világítva meg a barlang belsejét. Tanthalas szemének nem is kellett több, megkönnyebbült sóhajjal eresztette le az íjat. Kedvesét igazán nem lőhette le, bármennyire drow is...

Azt hitte álmodik... De a lüktető másnaposság, a fejfájás az eredeti volt, s minden álmot felülmúlt. Egy fajtársát látta, ahogy köveket pakol egymásra, s közben dalolászik is... De milyen fülsértően... Scatman elindult fele, kezét a fején nyugtatva... Pár lépés távolságból felismerte kt társát, Félszemű a kalózt... Hi Kalóz, te mit csinálsz itt? - Mondta üdvözlésképpen, majd a két jóbarát hátbaveregette egymást.
-Te mit csinálsz itt? Beáltál kőművesnek? - kacagta ki barátját Scatman.
-Tudod arra gondoltam hogy letelepszek, de ehhez egy jó, szép, tiszta kis város kell, mint ez lesz. Jobban érzem magamat, ha tudom hogy én is tettem ezért valamit, így hát építek én is...
-Hát ezt nem hiszem el! Ugyan már, biztosan lódítasz, nem ilyennek ismerlek én téged Kalóz, Kalóz... Mondd, inkább az igazat, mennyit fizetnek érte - fogja halkabbra hangját a kapzsi, de jó troll. - Lehet hogy én is segítenék, persze szép pénzért. -Bár mo ndjuk akad elég zsákmány a környéken, de néha jólesik egy-egy izomeröltető feladat is.
-Szerinted ez mennyit érhet? Nyúl a zsebébe a troll, majd arcán hitetlenkedés, meglepetés, harag ömlik szét, mellyet egy szép kerek mondatban meg is fogalmaz:
-AZ A PISZOK TOLVAJ! AZ A TETVES ÁRNYMANÓ! ARANYKEZŰ, HA MEGTALÁLLAK VÉGED!!!
-Haha! megloptak? Mi tünt el? Mesélj már! - sürgette Félszemű, arcán kárörvendő vigyorral.
-Na jó, mondta Scati, s hátát nekivetve a fogadó falának, mesélni kezdett.
-Tegnap éjjel az utcán kóboroltam és egy nyitvatartó fogadó után kutattam, de hát amilyen szerencsém volt, belebotlottam egy gyilkosságba. Talán hallottad hogy megölték a kovácsot az éjjel...
Félszemű bólint és érdeklődve figyel...
-Szóval megölték és én meg lecsaptam a tettest, aki egy alakváltó volt. Majd jött az őrség, és elvitték az ájult Leah papot - lehet hogy már azóta ki is végezték. Én meg éppen nekiállnék nézelődni a boltban, hogy mit lehetne itt találni - és sikeresen ki is szúrok egy díszes ládácskát a sarokban - mikor visszatért az őrjárat, s elzavartak. Mondjuk feltünő is lett volna ha maradok még, de azért a ládácskát magamhoz vettem.
-Arany? Drágakövek? vagy mi volt benne?
-Miután szépen kinyitom, ha hiszed, ha nem, csak egy bőrtok volt benne, amiben iratokat szoktak tartani, ám a tetején egy varázsrúna fényei villództak, rontást s ki tudja milyen mágiát hozva arra, ki óvatlanul kibontja, megtörve vele a varázst.
-Akkor nem is tudod mi van benne? Lehet hogy valami ősi mágia, vagy kincs lelőhelye vagy hasonló értékes dolog, vagy esetleg egy ...
-Ugyan már! Honnan tudod hogy nem néztem meg? Nem látsz rajta semmi furcsát? - kérdi a fairlight hivő, s átnyújtja a tokot társának, melyen ott virít a mágikus pecsét, csak... csak éppen alja nincsen neki...
-Egy ősi papiros volt benne, mindenféle ákom-bákommal rajta. Ilyen nyelvet még nem láttam. Gondoltam értékes, hiszen semmi cuccot nem védenek le mágikus pecséttel. Na mindegy.. Aztán meg elmentem kocsmázni, mert találtam egyet. Volt ott egy árnymanó is - most miért nézel ilyen hülyén? Tudod hogy nem utálom őket, csak hát jobbak. S ez még néhány szakmai tanácsot is adott, meg úgy néz ki, lenyúlta a tetű az erszényemet, ahol a papir is volt.
Persze nem kellett volna ilyen részegre inni magamat.
-Figyi Scati, kapjunk már be néhány falatot, tök megéheztem ebben a melóban, a vendégem vagy, hiszen úgysincs pénzed...
-Rendben, de ne izgulj miattam, tudod hogy fürgék az ujjaim - adja vissza Félszeműnek az erszényét Scati...
A két troll nevetve a kocsma felé indul, mikor a közelben...

...heves szóváltás hallatszott.
-Mit loptál már megint, Dornodon fattya?
-Mi az hogy mit loptam? Hát loptam én valaha? Nem szép dolog, hogy a nemes városi tanács tagjai ártatlan járókelőket gyanusítanak meg. Ez az erszény a saját tulajdonom, apai örökseg.
-Hmmm, akkor mi van benne?
-Öööööööö, izé....mi közötök hozzá?? Csak nem el akarjátok lopni? Szólok az őrségnek, hogy a tanács tagjai járókelőket fosztogatnak.
-Figyelj, kis vakarcs! Itt mi vagyunk a törvény és a hatalom. Szóval vagy ideadod, vagy repülsz a dutyiba.
-Hát igen... Ennyit a békés városokról. Ide se jövök többet(láthatatlanság nélkül)-gondolta az árnymanó, majd nehéz szivvel ugyan, de átnyujtotta az immáron üres erszényt.
-Látjátok, teljesen üres. De annyit megmondhatok, hogy rátok se fogok legközelebb szavazni. Akik békés polgárokat fosztogatnak a nyilt utcán a hatalmuk miatt, azok nem érdemlik meg, hogy tanácstagok legyenek!
-Nesze a vacak erszényed, és ne lássunk meg többet a város közelében.
-Oda megyek, ahova akarok, szabad ghallai polgar vagyok, beeee....-nyujtotta ki nyelvét a tolvaj, majd eliramodott egy közeli sikátorba. Ott leült egy szemétkupacra, és a zsebéből előhúzott pergameneket próbáta átolvasni. Ekkor azonban...

A kocsmában, ott van a nagy élet. Fehér Bércben nemrég telepedett csak le a kocsmáros - Kiddan, egy visszavonult kalandozó - de máris megvoltak a törzsvendégei. Javarészt arra járó kalandozók, akik némi étel-italért cserébe szívesen segítettek az ivó mell é a szálláshely falait is felhúzni, hogy minél előbb kinn díszeleghessen a büszke cégér: Fogadó a Fekete Gyöngyhöz.
Délelőtt lévén, csak néhány semmittevő támasztotta a pultot. Csendben kockázgattak, poharaztak, nem zavartatva magukat a kint dolgozók gúnyolódásától és szitkaitól. A kis csoport akkor bolydult fel, amikor az adószedőkre terelődött a szó. Vallástól és jel lemtől függetlenül kevés kalandozó állta meg, hogy ne kapjon fegyveréhez, ha meglátott egyet ezekből az élősködőkből. Érthető hát lelkesedésük, amikor az előző este eseményeit tárgyalták.
- Mit gondoltok, jön ma másik adószedő?
- Minek jönne? Eltart egy ideig, mire rájönnek, hogy ezt hiába várják.
- De nem egyesével járnak ezek a tetvek!
- Ammán igaz. Mongyuk, hogy jön egy - hát osztán? Maj' jól möglepődik ez is. Tegnap is hiába mondtuk, hogy haggya békin a Bruti gyerököt alunni, mer' hordta a követ egész nap. Hát töhetünk mi róla, hogy nem hallgat a jó szóra?
- Jól mondod, cimbi! Hé, Kiddan! Egy nagy korsóval a törpének is!
- Köthetnénk fogadásokat is - javasolta hirtelen egy árnymanó. - Ötven aranyat arra, hogy a következő tudni fogja, kivel ne kezdjen. Ki tartja?
- Százat rá! - csapott a tenyerébe egy kobudera. - Nincs ezeknek annyi eszük!
- Akartok egy jó fogadást? - vetette oda a kőhordásból El Condor. - Állítom, hogy elbűvölöm az erszényét!
Harsogva nevette el magát az asztaltársaság. Amikor lecsillapodtak egy kicsit, az árnymanó kérdezte:
- Merész fogadás, álljuk! És mi legyen a tét?
- Hát, az nagyon egyszerű - vigyorodott el a mutáns, és megtörölte izzadó homlokát. - Ha ideadja az erszényét, ti is hordjátok a követ egy napig. Ha elviszi... akkor fizetek nektek egy kört Kiddan legjobbikából. Most már csak az estét kell megvárnunk...

-Mi ez az undok ureg? Biztos, hogy itt var? - az elfno idegesen
megborzongott, ahogy a barlangba lepett. Aztan arcan
mosoly aradt szet, es egy pillanat alatt megfeletkezett a
csupasz sotet falakrol, a csopogo vizrol. Ezust szinu hosszu
haj libbeneset latta a sotetben, s egy oly reg hallott kedves
hang viszhangzott a barlang sotet torka felol...

Mino csodakra kepes egy-ket jol iranyzott rugas es pofon! Pillantok
alatt helyreall a rend barmekkora kaosz utan. A ket mar amugy is megviselt kalandozo
kolcsonosen fel es le segiti egymast a foldrol, illetve az asztalrol.
Az arnymano bedagadt, lilas szemekkel vegigpasztazza a helyseget es megakad a szeme
egy csendes sarokba huzodott elfen. Kisse kihuzza magat es oldalba boki az alakvaltot.
- He, figyelj... - zavartan nez a masikra - Hogy is hivnak teged?! Ahh, mindegy, majd megmondod, ha jonak latod...Gyerunk oda hozza! O az akirol beszeltem.
Nyugodt leptekkel atvagnak a termen, akinek kotekedni valo kedve volt, az elobb mar kiduhajkodhatta magat.
A sarokba vonult elf neman int az erkezoknek: foglaljanak helyet az asztalanal.
Az arnymano hanyag mozdulattal veti magat a sarokban levo szekre, majd a mozdulat toretlenul folytatodik a padlo fele...a szek rovott multjara valo tekintettel, sok kocsmai csetepatet megelve, egy labbal kevesebbel probalt ellenallni a landolo lenduletene k, keves sikerrel.
- Nem igaz!!! - pattan fel az - Eljem tul a mai napot... - legyint duhosen es telepszik ra ovatosan a szomszed szekre.
Az elf es az alakvalto az orruk alatt somolyogva nezik a zsortolodo Leah papot, majd rendelnek meg ket korso sort.
- Nos, erdekel meg az, ami nalam van?!...

Aznap hajnalban, mig a messzi Feherbercben a tanacstagok mokaztak, mig a tavoli hegyekben egy sotet elf szive hevesen kezdett dobogni a kedves alak lattan...
Ezalatt Angelion neman nezte a kelo nap sugarait. Felkeszult az idezoszertartashoz. A Szentely elotti ter csendes volt, a kalandozok meg aludtak odabent, csak egypar almos szemu varoslako igyekezett a hatar fele, a mezore dolgozni.
Az ifju ember imat mormolt Eleniosnak, majd elkezdte a litania igeit mormolni. Korulotte a kovek felizzottak, aranyszin derengesuk sejtelmes fennyel vonta be a fiu arcat. Hangja magabiztosan csengett, tudta, meg kell tennie az elso lepest, mielott meg tul keso lenne... Meg kell talalnia a harom halandot, aki beteljesiti a kuldetest.
Miutan elmormolta az utolso szavakat is, es egy csepp mezet, kent es orolt puderkovet cseppentett a foldre, latta, amint harom ko metamorfozisba kezd... Az egyikbol egy feher galamb lett, keken vilagito szemekkel... a masik fekete hollova valtozott, veres karmokkal es gyulolettel teli szemekkel... a harmadik... a harmadik egy apro ezustszinu sarkannya valt, szajabol paranyi villamok csapodtak ki.
A repulo lenyek felrebbentek, a hollo vad karogassal szallt el messze, a hajnali paraba burkolozo hegyek fele. A sarkany sebesen csapkodott szarnyaival, s pillanatok alatt eltunt a hazak kozott. Es a galamb... a hofehert madar nem mozdult, a helyen maradt , es meleg szemeivel varakozon bamult Angelionra.
Elenios ifju papja nagyot nyelt... Tehat megis en vagyok az egyik... Szinte ontudatlanul hajolt le a galambhoz, megsimogatta pelyhes tollait. Ekkor a madar egy szemvillantas alatt eltunt, s a helyen egy osszegongyolt pergamendarab maradt. Angelion kibonto tta, es egy rajzot latott rajta. Szive hangosan feldobbant, mikor meglatta, mit abrazolnak a kusza vonalak...

Grumbha!
Chara-din szimpatizans pedofil troll letemre ugy erzem
hogy hanynom kell ettol vilagtol.Agy,ver,hus? Nekem
ezek csak jatekszerek!Es mostansag mar jatszanom sem lehet!
Es ha nem jatszhatok akkor jon a Brunghmaaz!

On-line kaland index