Alkotói Kör (1. oldal)

Figyelem! A hozzászólás szövege HTML-ként értelmeződik, következésképp a csibecsőrök közé írt egybefüggő szavak ELVESZNEK! A csibecsőröket írd át pl. szögletes zárójelre a hozzászólás beküldése előtt! Köszi!

90 Vágyak Titkos Útja ::: 2010.07.06. 16:18   Felhasználó ignorálása Válasz erre Ez egy forgatókönyv lesz. Még nincs kész, csak 3 plot. http://sotetszivekerdeje.blogter.hu/413424/tuske_11 A lap alján van a folytatás kapcsoló, amivel a következő jelenethez lehet lépni.   89 Vágyak Titkos Útja ::: 2010.01.18. 23:57   Felhasználó ignorálása Válasz erre   88 Vágyak Titkos Útja ::: 2010.01.13. 20:21   Felhasználó ignorálása Válasz erre   87 Vágyak Titkos Útja ::: 2010.01.13. 20:20   Felhasználó ignorálása Válasz erre http://picasaweb.google.hu/vad.gabur/TFTornyok#5425767711986722818   86 Vágyak Titkos Útja ::: 2007.06.15. 14:24   Felhasználó ignorálása Válasz erre Raia Szent Lovasságának Nagymestere töprengve nézte a kínpadon fekvő gyanúsítottat. Vagy elvetemült áruló, vagy őrült, vagy igazat mond. Tehát el kell engedni. Raia fényes arcát elfordítja, ha a legkisebb kétség esetén nem veti el a vádat. Itt pedig kettő lehetőség is van a váddal szemben. Döntsenek a druidák saját zavaros logikájukkal. Denisa tűzfőnixével a belső udvarra szállt le. A foglyot lerúgta a földre. Ath Edorf Syl-Cognak átadta a Nagymester levelét, és aláíratta az átvételi elismervényt. A zarándokok elkezdtek kiabálni, amikor meglátták az agyonkínzott embert. Bár Denisa diplomáciai mentességet élvezett, Ath gyors távozást ajánlott neki. Javasolta a meleg déli területeket, ahol minden kobudera anyja várja lefárasztott kisleányát. XXIV. Nagy Senki személyesen vezette az ismeretlen vizsgálatát. Sebellátás után kikérdezte, hogy ki, honnan, és hogy került a Szent Lovagok fogságába. Fecske Gulliver elmondta, hogy hajóorvosként bejárta a nagyvilágot, és utolsó útján hajóját elsüllyesztették a ryukuk. Úszva sikerült megmenekülnie, de egy másik ryuku gálya fedélzetére vette. Nem könyörületességből, hanem kajatartaléknak. Ghallához közeledve Szélkirály a gályát zátonyra hajította, de Fecske nem járt jobban, mert amikor a partra úszott, a parti őrség elfogta, mint ryuku zsoldost. Nagy Senki tévedhetetlen pénzfeldobással eldöntötte, hogy Fecske Gulliver igazat mond. Gullivernek azonnal el kellett volna hagynia a kolostort, mivel nem Sheran híve. De a kolostor regulája azt sem engedte meg, hogy beteg embert elküldjenek. Ezért Gullivert az ispotályba vitték, ahol negyed évig lábadozott. És közben nem állt be a szája. A mesemondók állandóan jegyzetelték a sok marhaságot. - Az Egyedül Úszó Zöld Szigeten sok a druida, de még több a bárd. Az állandó gajdolás már az agyamra ment, ezért két hétre kimenekültem a bozótosba. No, nem sokáig maradhattam csendben. A harmadik napon gyaloghintójával a szomszéd dombra vonult egy vén gnóm. A bibircsekkel méretes lyukat ásatott, és elültette a szent magot. Attól kezdve nem volt nyugtom, mert állandóan zsolozsmázott vagy kisebb eső varázslattal locsolta a szent csemetét. Csak a kíváncsiság miatt nem álltam tovább. A látvány megérte. A szent liget speciális élőlény: növény jellegű, de teljesen kihasználja a környezete ásványi, állati és geomanciális erőit. Viszont szüksége van egy gazdára, mert egyedül csak liánformát bír felvenni. Az avatott gazda kezében azonban először jurta formát ölt. Pár év múlva emeletek képződnek rajta. A belsejében a válaszfalakat folyamatos nyeséssel lehet kialakítani, a nyílászárókat asztalos készíti, majd helyére illesztve a liget körülnövi. Hosszú ideig azt hitték, hogy a növényből csak olyan hengeres tornyokat lehet kikertészni, mint amilyenben Tatuin hadurai szeretnek tenyészni. De egy alkalommal a szigetet végigpusztították a thargodanok. Amerre jártak, mindent felégettek. A ligetek nem pusztultak el, hanem több ágra szakadva nőttek tovább. Olyanok lettek, mint Parasztország soktornyú hercegi palotái. A mesemondók a közelgő ebédre hivatkozva elhagyták a gyógyítás termét.   85  Váratlan Fordulat (#4749) ::: 2007.05.07. 20:54   Felhasználó ignorálása Válasz erre Elismerés nagyonn jó (Hivatkozott üzenet: [Vágyak Titkos Útja], 2007.04.18. 00:08)   84 mcrain ::: 2007.05.07. 08:46   Felhasználó ignorálása Válasz erre Nekem is tetszik.   83 Dess ::: 2007.05.07. 01:32   Felhasználó ignorálása Válasz erre Karasz! Nagyon jo az utolso ketto!!!   82 Vágyak Titkos Útja ::: 2007.05.06. 22:00   Felhasználó ignorálása Válasz erre Fecske Gulliver nagy hazudozó. Már az is sokat elárul róla, hogy hajóorvos. Mert marha sok dolga lehet egy hajón. Vagy mindenki megdöglik vérhasban, vagy esetleg 10 évenként szálka megy valakinek a kezébe, ezért amputálni kell a lábát. Már a világ végén jártunk, amikor elfogyott a komló. A legénység morgott, a kapitány pedig nem akart megkockáztatni egy lázadást. (Murhesz még volt, de komló nélkül nem igazi a sör). Haza felé indultunk volna, de hirtelen ködbe kerültünk, és mágneses devianciák miatt nem lehetett az irányt biztosan tartani. A szél viszont állandóan és jó erővel fújt. A kapitány az öklére köpött, majd másik tenyerével rávágott. Amerre kifröccsent a nyál, abba az irányba forgatta a hajót, aztán a kormányt lekötözte. Elrendelte, hogy a hajóorrban valaki mindig tülköljön, és lefeküdt aludni. Amikor már fél napja tülkölt a falábú Silver, két csókaarcú ereszkedett a fedélzetre. Azt ajánlották, hogy ha nem folytatjuk a tülkölést, kivezetnek a zátonyok közül a ködmentes tengerre. A fedélzetmester kevesellte a felajánlást, és két zsák komlót is kért. A csókaarcúak alkudni akartak, de erre kórusban elkezdtük énekelni a „Murheszba ment öreg garokk csak a füle látszik" című nótát, és a fedélzetmester arra célzott, hogy hajótörés esetén esetleg valamelyik közeli szigeten kéne letelepedni. Fél óra múlva már főztük is a sört. Ezek a csókarcúak tulajdonképpen elfek, csak egy olyan csőrös sityakot viselnek, amivel könnyebb repülni. Repülni sem úgy repülnek, mint az alakváltók, akik letettek a kvatációról. Nagy paplanszerű köpönyegükkel a szélbe fordulnak, aztán fölemelkednek. Egy közeli szigeten laknak, ahol állandóan erős szél fúj, ezért csak a föld alatt lehet lakni. Horgászásból és a sirálykolónia fosztogatásából tartották fönn közösségüket. Egyszer egy pillét kimentettek a vízből, és az hálából fonalat sodort nekik. A fonalból fémes színű, vékony és erős vásznat szőttek. A vászonból készült a paplan. Kiértünk a ködből, a csókaelfek szélre kapva elrepültek. Egy nap múlva azonban két újabb ereszkedett a fedélzetre. Tartalék árbocunkért és két köbméter fölfűrészelt fáért 20 füzér kagylópénzt kínáltak. Kapitányunk inkább 5 vég fémes vásznat kért, és hogy mondják el, mire kell a fa nekik. Valami függőleges tengelyű szélmalmot akartak építeni. (A történet itt megszakad, mert Gullivert hazudozás miatt kivezették a kocsmából.) (Kidobták)    81 mcrain ::: 2007.04.18. 07:57   Felhasználó ignorálása Válasz erre Ez sokkal jobb volt minden eddiginél. Nagyon tetszik. Vajon miért nem jelent még meg a Krónikában?   80 Vágyak Titkos Útja ::: 2007.04.18. 00:08   Felhasználó ignorálása Válasz erre Kiégett Föld Csendesen ültek, gonyolékütőiket szorongatva. Szemüket a rózsaszínű látóhatárra szegezték, és várták a Gonosz Nap ébredését. Amint megjelent az első fénysugár, a terméstokok repedezni kezdtek. Egyszerre vagy kétezer burok felszakadt, és gömböcök kezdtek kirajzani. Az okok csépelni kezdték őket, miközben a gömböcfelhő lassan emelkedni kezdett. Hangos vartyogás közepette a szárnyas gömböcök elhúztak kelet felé, az okok pedig összeszedték a levert gömböcöket és hazaindultak. Útközben találtak egy döglött móleont. Karmait letördelték, ehető részeit megették. Legnagyobb veszekedés a két szemért folyt, természetesen a legerősebb kapta be őket. A karmokból és lábszárcsontokból sarlót készítettek. Már érezték az otthon kellemes (?) illatát, amikor a hamu elkezdett kavarogni előttük. Előrántották sarlóikat, és agyaraikat csattogtatva körbeállták a várható megjelenés helyét. Üstökösként vágott közéjük a grittang, de csak Kapor karját bírta megharapni. A hamu leülepedése után az orkok összegyűjtötték a grittang maradványait. Különösen a gyomrában levő nedvekre vigyáztak. Kapor karját a helyére illesztették, grittang-bőrrel bekötötték, és móleoncsontokkal rögzítették. A gyógyulás érdekében vadul ordítani kezdtek. Miután Kapor közölte, hogy máris jobban érzi magát, tanakodni kezdtek, hogy mit is felejtettek el? Hát persze, a grittangok társas lények! A másik grittang hamarosan felütötte fejét, de a túlerő őt is földdel tette egyenlővé. Most sebesülés nem történt. Ahogy leereszkedtek az előcsarnokba, összeszaladt az egész falu. Mindenki igyekezett a családja részét megkaparintani, mielőtt a bíró odaérkezik. A vadászoknak sikerült ép bőrrel kivágniuk magukat a verekedésből. Egy ideig még élvezettel nézték a falusiak pompázatos népi játékát, aztán elindultak befelé. Negyed óra múlva eljutottak a gyógyító odújához. Kötés először Kapor sebét nézte meg. Megdicsérte a vadászokat az ügyes sebkezelésért, aztán valami gyanús kenőccsel akarta bekenni a varasodó sebet. Csak fél kiló grittangmáj felajánlása után volt hajlandó ettől elállni. Ezután áldást mondott rájuk, és kezdte kifelé lökdösni őket, amikor végre bátortalanul előhuzakodtak jövetelük céljával: „Hoztunk spirituszt…” Kötés arca felderült, amikor megmutatták a két grittangbendőt. A sarokban elgurított egy követ, és a mögötte feltáruló nyílásba tuszkolta a vadászokat. Három-négy perc kúszás után egy narancs fényben izzó kamrába érkeztek. Kötés a bendők tartalmát egy serlegbe töltötte, szertartásosan a hét irány felé tartotta, majd meghúzta és körbe kínálta. Először jó kedvük lett, aztán tagjaik elnehezültek. Kötés azt mondta, hogy nem szabad hátra nézni, aztán végigvágódott a földön. A többiek mellé heveredtek, és fejüket a sámánnak támasztották. Halljuk az erdő zúgását. A fák elindulnak felénk. Milyen nagyok és milyen sok van. Már egészen köztük vagyunk. Zúgnak, ringanak, és egyre sötétebb van. Ez a fa világít. Felmászunk rá. Mászunk. Mászunk. Mászunk. Gyökér visszanéz. Gyökér visszanézett. Látta, hogy messze lent egy odúban alszik társaival. Gyökér eltűnt. Mászunk. Mászunk, emelkedünk. Már nem is mászunk, csak emelkedünk. Tagjainkat alig bírjuk mozgatni, a levegő besűrűsödött. Ez nem is levegő. Ha szembe fordulunk vele, lágyan simogat, de minél jobban elfordulunk, annál jobban próbál elragadni. Valami sodródik felénk. Jó nagy. Felkapaszkodunk rá. Itt más. Egy halmon ülünk, amit méz foly körül. Dagálya van a kiáradásnak. Felettünk felhőlovasok küzdenek. Egy gyógyító evickél szigetünk felé. Fölkapaszkodik. – Na mi van, Kötés? – Te vagy, Csokor? – Mivel jöttél? – Grittangszesszel. És te? – Ananászborral. – Nálatok van ANANÁSZ? – Van. – Van bokor? – Van. Felénk nem járt a Bajkeverő. – Hol laksz most? – A sötétség nyolcszor erősebb a világosságnál, és az Irigy Szem jobbra föl akarja elhagyni a Vérző Szívet. – A kiáradás apadni kezd, a sárkány felébred. Megrázza magát, mind a mézfolyóba potyogunk. A sárkány egyenként bekap minket. Erő tol végig a nyelőcsövén. Egymásra potyogunk a gyomrában. Fejfájással ébredtek. El akartak menni, de Kötés nem engedte őket. Dobjára homokot szórt, és kántálni kezdett. A homok elrendeződött: Ghalla térképe bontakozott ki belőle. Meredten nézték, hogy minden részlete beléjük ivódjon. Mikor felocsúdtak, a tanácsteremben találták magukat. A tugtok kételkedve és bizakodva néztek rájuk. „Feladatotok nem hősies. A növényeket kell visszatelepíteni vidékünkre. Ha meghaltok, senki sem fog emlékezni rátok, de ha visszajöttök, törzseket nevezünk el rólatok. Mindig Dél felé tartva menjetek le a tengerhez. Készítsetek sáshajót, és balra hajózzatok el a part mellett. Földanya segíteni fog!” A felszínre vezették őket. Amikor elhelyezkedtek az óriásvarányokon, mindenki visszaszaladt a barlangba. A varányok lapos pereme hullámozni kezdett, és amikor elég légpárnát gyűrtek maguk alá, langyos farkcsapásokkal, iszonyú sebességgel elindultak. A hamu csak órák múlva ülepedett le.  KüldElFényedet a dombtetőn spiccelt, két karját rézsút magasba tartotta, és be-hunyt szemmel mormolta a reggeli himnusz sorait: A föld homálya megtörik, a fény dárdája éjt szalaszt, a tárgyak színe felragyog, az Isten napja visszatér. Ekkor a bozótból csörtetést hallott. Visszazökkent talpaira, és óvatosan visszaindult kunyhója felé. Éppen megérkezett, amikor 4 neonzöld lény surrant be a kunyhóba. Az ajtó elé állt, de nem ment be, mert a csörtetés csak most lett erős igazán. A bokrok közül egy jól felfegyverzett vadász ügetett elő. „Hagyj békén, vándor! Magányos remete vagyok, aki igazán csak önmagával tud összeférni.” „Nem láttál erre szaladni 4 baar orkot?” „Baar micsodát?” „Jaj, ne! Kisméretű orkokat. Már két hete járok a nyomukban. Egy duert és egy baart már levertem. A többi sem menekülhet. Valahol itt kell lenniük, érzem a szagukat.” „A saját szagodat érzed.” „Ugyan, az orkok szaga összetéveszthetetlen.” „És azt meg tudod mondani, mikor mostál utoljára lábat?” „Én úgy tudtam, hogy ez a Túlélők Földje, és nem egy pedikűr-szalon.” „Hidd el, barátom, nem mehetnél el Cityman reklámnak. De ha téfea agyat és göcsörtös bunkó hamuját összefőzöd, kapsz fél kiló szappant.” „Kellett nekem szóba állni a vén hülyével. Közben az orkok már túljutottak a helytartói városokon is.” „Ne menj el, még elmondom, hogy egy szappanos kézmosáskor 300 ezer kórokozó pusztul el. És azt tudtad, hogy…” „Majd máskor, szent ember, majd máskor…” – hallatszott a távolodó vadász hangja. A remete még sokáig kiabált utána különböző higiéniai tanácsokat, hogy biztos ne jöjjön vissza. Amikor a vadász már lement a térképről, a remete benézett a kunyhójába. Négy kis ork kuporgott a sarokban vicsorogva, kezében csontsarlót szorongatva. A közös nyelvet nem értették, ezért KüldElFényedet némajelekkel próbálta megértetni magát. Érezte, hogy valami nem stimmel körülöttük. Nem voltak felöltözve, nem támadtak, csak csonteszközeik voltak. Ananászsalátát, főtt tojást, pattogatott quwargot és vizet tett eléjük. Mohón bekapkodták, és valamivel nagyobb bizalommal néztek rá. Újra kezdte a mutogatást. Dél volt, mire megértette őket. A Kiégett Földről jöttek, mert valahogy vissza akarják vinni a növényzetet. Elég nagyszabású vállalkozás, méltó egy remete támogatására. Két hét múlva az orkok kőszálidisznó-háton, jól felszerelve és felokosítva indultak tovább. Kerülték a sűrűn járt helyeket, főleg éjjel mozogtak. Rin völgyébe siettek, hogy a varkaudarok ellen harcoló kalandozók közelében legyenek. Virágszimbólumos vadászokat kerestek. Végül egy fekete, tüsi hajú szürke szemű alakváltó férfit választottak ki. Jó harcos volt, kitűnő felszereléssel, magas teológiával. Két kaland között sokat pihent, általában bokorrá változva. Döntöttek, és a legközelebbi alkalommal kiásták a földből a bokorrá vált alakváltót. Mint a woorantilop, kit seggbe lőtt az ármány, vágtattak nyugat felé. Az óvatosságból nem engedtek, de tudták, hogy célba kell érniük, mielőtt Sünsörény Snóhua felébred. A druida térdig hamuba ásva ébredt fel. Vashegyű lándzsája után kapott, amikor a lábainál vigyorgó három különös öltözetű orkot meglátta. Ekkor a laza hamuból kétezer meztelen ork emelkedett fel, és karjaikat fejük fölött lengetve az erdő zúgását kezdték utánozni. Snohua nyakában a virágszimbólum felizzott, kezéből kisült egy revitalizáció. Az orkok között vékony facsemeték nőttek ki.   79 Vágyak Titkos Útja ::: 2007.03.09. 11:31   Felhasználó ignorálása Válasz erre Majdnem sikerült megint kétszer kitenni.   78 Vágyak Titkos Útja ::: 2007.03.09. 11:01   Felhasználó ignorálása Válasz erre Tüske Legkisebb királyfi Egyik bátyja örökli apja trónját, másik bátyja a hadvezér. Ő megkapta a lehetőséget, hogy szerezzen magának egy trónt, vagy egy hadvezérséget. Vagy mindkettőt, de az otthontól távol. Tápos banda. Az egész stábnak mithrill felszerelése van. A királyfi kőtipróról osztja szívkeresőjével a halálos sebeket. Bajnokai ezoterikus mardeleken parádéznak. A varázstudók Elenios követői. rőtfarkasok Tazunkarókán ülő rőtmanók. Nem kell vértezetet venni nekik, mert kitinpáncéljukat állandóan magukon hordják. Hátrány viszont, hogy mivel rovarok, rövid az életük. Nagyon utálják a gyíkembereket és a mocsarat. Dombvidéken korlátlanul kiegészíthetők az egységek. Viszont 20 forduló után megsemmisülnek. Megállítod a csapatot, mert valami fémes koccanást hallottál. Mindenki elnémul, figyeltek. Várakozásotokat siker koronázza: a lapuló ellenség újra elárulta magát. Nekiveselkedtek a harcnak. Egymásnak rontanak a századok, nem törődve a záporozó nyilakkal és szaporán repkedő rontásokkal. A rőtmanók elszántan nyomulnak előre, a királyfi a vezérkarral középen a második sorból veszi fel a harcot. Hiba volt a csapatvarázslókat csak Eleniosz papjai közül válogatni. Jók bűvölésben, bájolásban, de a rőtmanók már öregek, és nincs aki gyógyítana rajtuk. Újabb nyílzápor takarja el az eget. A királyfi testőrei mind kapnak belőle. Egy aszaszin egység pedig a stábot gyilkolja. Hiába igyekeznek a rőtfarkasok, mindenhol csak verik őket. A királyfi kőtiprója megpurcant, a királyfit sem látni a támadóktól. Vérbeli borzongás gyengíti a csapat morálját. Kránra! Ezek még tönkreverik a sereget. Menekülni kell! - Füstös nanoszekundum alatt kiszámolta, hogy a csata jelenlegi állása szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy itt azonnal felkoncolják – annál, hogy valaha haditörvényszék elé állítják a stratégiai tartalékok eltulajdonításáért. Összenézett Tüskével és Ordával. Tüske kiadta a parancsot a szekerészeknek az azonnali indulásra. Füstös előreügetett biztonságos utat keres-ni. A szekérsor csendesen elindult a közeli dombok felé. Megfelelő távolságot elérve nagyobb sebességre kapcsoltak. Azonban a fosztogató győztesek észrevették a felszálló port, és üldözésükre küldtek egy osztag raptorlovast. raptorlovasok Minden letelepült gnómnak inába száll a bátorsága, ha meghallja a raptorok szuszogását. Akkor már tudja, hogy a lakott területek közelében megjelenő raptor nincs egyedül, mert először is a hátán ül egy huszár Hárból, másodszor pedig legalább egy szakasznyi van belőle. Egyébként a letelepült gnómoknak mindentől inába száll a bátorsága, azért települtek le. Például Sötét Igbut. Menet közben a szomszédos mezőket is bekalandozzák. Az ott táborozó összes ellenséges kalandozót megtámadják egy lövésfázis erejéig. Támadásuk kiegészül a raptorok támadásaival. Mikor a hátvédet beérték a raptorlovasok, Füstös az előörssel egy tűzsárkányba ütközött. A rőtmanók felvették a harcot a sárkánnyal is. Tüske és Füstös – mint a villám – kezdte keresni a sárkány odúját. Találtak egy használaton kívüli járatot, ahol el tudták rejteni szekereket. Az alagút bejáratát beomlasztották. (A nyájas olvasó talán aggódik a járatban rekedtekért, de mint ki fog hamarosan derülni: Tüskéék kívül maradnak. A rőtmanókért pedig nem csak azért nem kell aggódni, mert mellékszereplők, hanem mert életciklusuk két héten belül úgyis véget érne, addig pedig betegre zabálhatják magukat a levágott igás spagulárok húsával.) (Egyesek ezután a spagulárokért emelnek majd szót, de számomra azok végkép mellékesek. Előbb-utóbb úgyis virsli lesz belőlük.) A bajnokok kimentek a felszínre. Ott addigra a tetőfokára hágott a zűrzavar. A tazunkarókán ülő rőtmanók ütötték a raptorlovasokat, a raptorlovasok vágták a rőtmanókat, és mindkét csapatot irtotta a sárkány, ahol érte. Néha azért ő is kapott néhány hatalmas sebzést. Füstösék a bokrok mögé bújva nyilazni kezdték a raptorlovasokat. A felszabadult raptorok nekiestek a sárkánynak. Rövidesen csak három velociraptor maradt állva a csatatéren, nem adva esélyt a Szerv és Szövethasznosító Rt-nek: minden ehetőt kezdtek felfalni. Ordáék ezt a pillanatot várták. Kivégezték a raptorokat. Mardeljeiken csendesen elindultak a közeli ritka erdő felé. - Napokig menekültek egymást fedezve. Végül megpihentek egy sűrű erdőben. Elhatározták, hogy egy év múlva itt találkoznak. Agyartőreiket a banyafába szúrták, és elváltak egymástól. Tüske észak felé ügetett. Két nap múlva mundérját és fegyverzetét egy quwarg bolyba dugta, mert nem akart feltűnést kelteni. Csak rövid kardját rejtette el köpenye alatt. - Kecskeemberek Minden varázslat idején egy hatalmasat ordítanak, amitől az ellenségen páni félelem vesz erőt. Mágikus és pszí támadással szemben +10 mentő. A ritka erdőben Északi széltől zúgtak a fák. Vedlett irhájú golombár dudorászott a domb túlsó oldalán. A fák rügyei kezdtek színesedni. A hatalmas ordítástól a sallankok azonnal megmerevedtek. Kígyószisz leugrott a kocsiról, és futni kezdett. Nem nézett hátra, a patadobogásból tudta, hogy kecskeemberek üldözik. Meg az ordításból. Kiszaladt egy tisztásra. Leguggolt, így a közvetlen mögötte futó kecskeember átesett rajta. Előrántotta szarkalegyezőjét, és bűvös kört próbált maga köré táncolni. A kecskeemberek egy ideig nézték, aztán az egyik előre lépett, és leütötte. Megkötözték, kifosztották, aztán megvitatták, hogy megegyék-e vagy eladják egy boszorkányvadásznak. Abban maradtak, hogy ha estig nem tudják eladni, akkor jó lesz vacsorára. Kiültek az út szélére, és vártak. A sors negyediknek Tüskét vezette oda. Öt aranyért és hátas mardelljéért elcserélte a zoloboo leányt, mert megsajnálta. A kecskeemberek a jó üzlet után ravaszul azt javasolták a tisztelt boszorkányvadásznak, hogy mindjárt itt süsse meg a boszit. Tüske ezt elutasította, Raia inkvizítorainak regulájára hivatkozva. A kecskeemberek erre erőszakos kísérletet tettek vacsorájuk visszaszerzésére, de Tüske botjával nagyon megverte őket. Kioldozta Kígyósziszt, és tovább indult vele az úton. Fél óra múlva Kígyószisz kérte, hogy vigye haza. Befordultak az erdőbe. Az erdő rejtekén egy kisebb zoloboo törzs tanyázott. Tisztelettel fogadták Kígyósziszt, gyanakodva Tüskét. A szabadítás történetét meghallva nagy tamtamot rendeztek. Tüskét és Kígyósziszt összeházasították. (Mondjuk zolobook esetén házról beszélni enyhe képzavar.) Tüske másnaposan ébredt. Minden holmija eltűnt, viszont mindent megkapott, ami egy zoloboonak van. Leballagott a patakhoz mosdani. A vízben meglátta arcán a törzs tetoválását. Nem sokáig gyönyörködhetett benne, mert Kígyószisz utána kiáltott, hogy hol van és mit csinál? - mandalorok Hatalmas tugt orkok, akik törzsüktől elszakadtak, mert csak a küzdelemnek élnek. Jobb is, ha ezek nem szaporodnak. Rinó-vastagított a bőrük, ezért vértezetet nem kaphatnak. Pajzsot sem használnak, nem ültethetők hátasra. Közelharcban + 5 sebzés ütésenként. Tüske kihajtotta makkolni a garokkokat. Már dél felé járt a Nap, amikor megjelentek a mandalorok. Bejelentették, hogy zabirálni fognak. Megkérdezte, hogy az mi? Régi ork szokás, válaszolták. Tüske kíváncsian várta a fejleményeket. A mandalorok nézegették, tapogatták a garokkokat, majd két felé osztották. A nagyobbakra kötőféket vetettek, a kisebbeket kezdték levágni. Tüske rájuk mordult, erre fegyvert rántottak. De emberükre akadtak, rendes bunyó kezdődött. (Tüske fekete, tüsi hajú, kék szemű ember férfi. Kacor bajusza és kecske szakálla van.) Tüske a kutyák és garokkok támogatásával sarokba szorította a mandalorokat. Ez volt a baj, mert ha hagyott volna számukra kiutat, megfutottak volna. Így viszont kétségbeesésük megsokszorozta erejüket. Mindegyik vágott egyet Tüskén, mielőtt fűbe harapott. Végül csak három maradt. Darabokra szabdalták Tüskét. Mire megérkeztek a zolobook, elgarokkoztak. Közben egymás vállát veregették, hogy végre sikerült egy rendes zabirálást csinálni. Pedig az ember majdnem elrontotta. - Csend ereszkedett a tisztásra. Kígyószisz előmerészkedett rejtekhelyéről, és jajveszékelni kezdett. Az ég elszürkült. A felhők vajúdtak, de eső nem esett. A madarak egymásnak estek, az állatok fejüket a földbe fúrták. Kígyószisz mellett három asszony is sírni kezdett. Könnyeiket egy bronzüstbe gyűjtötték. Közben a zolobook összegereblyézték Tüske maradványait, és belehányták az üstbe. Kígyószisz csettintésére vége szakadt a sírásnak, és tűz gyulladt az üst alatt. A négy asszony összekapaszkodott és némán táncolni kezdett a tűz körül. A zolobook is, csak ellenkező irányban. A tánctér az elrévült táncosokkal kiszakadt a földből, megjárta az alsó és fölső világokat. Kígyószisz éjfélkor tért magához. Felrúgta a kihűlt üstöt. Tüske kiborult a fűre és felébredt. Mindjárt megkérdezte, hogy mért kellett ráönteni ezt a langyos trutyit. - Ha egyszer valahol megjelenik a mandalor, ott már a világ többet nem lesz olyan, mint előtte. Tudták ezt a zolobook, a remeték, a bozsók, és a környék összes lakója. Még a kecskeemberek is. Megbeszélték, hogy figyelik és segítik egymást. Tüske tanyát épített, rejtett és védhető helyen. Kígyószisz idegenkedve figyelte, mert szerinte a futás a legjobb menedék. De Tüske kevés vagyonukat többre becsülte, és futásban sem volt jó. Küzdelemben annál inkább. Garokkra kapott, és visszament megkeresni a fegyverzetét. A quwarg boly azóta fejlődött. Ezért le kellett nyomni öt vadászt és két szamurájt, amíg csomagját ki tudta hozni. Nem kellett fél évet sem várni, és a zabirálók újra jöttek. A lármára Tüske azonnal hazavágtatott, fölszerelte magát, és a tanyára támadó mandalorokat a földdel tette egyenlővé. Alig fújta ki magát, amikor meglátta, hogy a domb túlsó oldalán füst száll fölfele: biztos ég az ottani tanya. Addig kürtölt, amíg több irányból is megszólaltak a kürtök. Ekkor elindult a szomszédok segítésére. Egy vízmosásban rohant előre, amikor tizennégy fekete tollú nyíl fúródott a mellébe. Eldőlt, mint Boromír Amon Hen oldalában. A mandalorok rárohantak, és szablyáikkal apró (gulyásba való) kockákra vágták. Estére sikerült csak a mandalorokat a megyéből kiűzni. - Kígyószisz táltosokat hívott. A táltosok csoszogva elindultak a vízmosás kerületén. Minden hetedik lépésnél a földre koppintottak láncos botjukkal, és félhangosan mormolták átok-imáikat. Tüske ízei, csontjai, falatnyi darabjai és összes kötőszövete kiemelkedett a letaposott fűből, egymást keresve forogni kezdett a levegőben. Amikor minden izink megtalálta a helyét, a test felizzott. Szürkéről kékre, kékről meggypirosra majd narancsságára, végül vakító fehér színűre változott. Körülötte meggyulladt a fű. A táltosok legyezővel hűteni kezdték. Közben folyamatosan kántáltak. Amikor már csak kéken izzott, nyakon öntötték hideg vízzel. Tüske bőre ezért kék árnyalatú maradt. Ráparancsoltak, hogy térjen magához. Tüske sarka körül függőlegesbe fordult, nyújtózkodott és kinyitotta a szemét. Kígyószisz megkérte, hogy vigyázzon jobban magára, mert többször már nem tudja összerakatni. - Újra télutó volt. Eszményi idő hadakkal járni. Tüskének eszébe jutott a banyafa. Kígyósziszt visszavitte törzséhez, és a közeli viszontlátás reményében elbúcsúzott. Futólépésben elindult először a quwarg gödör felé. A quwargok kirajzottak a boly védelmére, de kikerülte őket és tovább kocogott a csatateret keresve. Megtalálta a sűrű erdőt, benne a banyafát. Saját tőrét gond nélkül kihúzta. Amikor Orda és Füstös tőrét is kihúzta, a fából vér folyt ki. - Mandalát készített színes virágszirmokból. Fölé dobta a tőröket. Az egyik a halba, a másik a főnixbe fúródott. Tüske elindult a déli tenger felé. Figyelte a sirályokat, nézte a felhőket. Napfelkelte előtt meglátott egy pislákoló fényt a tengeren. Nem hajó volt. Hajnal után meresztette a szemét, de nem látott semmit. Kérte hajósokat, hogy vigyék arra, de azok csak köpködtek, és nem is válaszoltak. Mérgében úszva indult el. Szerencsére a tenger sima volt, mint az asztal. Már majdnem elkeseredett, amikor meglátott valami fehér épületet. Visszaúszni úgysem ma-radt ereje. - Ez nem egy sziget. Mesterséges, négyszög alakú. Oldalai mellett lépcsősorok könnyítik a part-ra szállást. A négyszög közepén egy fehér és rózsaszín kövekből épített henger alakú bazilika. A tető két aranyszínű gyűrűvel indul, majd negatív toroidokkal szűkülve egy lanternában fejeződik be, mit egy félgömb takar. Csak egy kapuja van, ami az oszlopokkal tagolt belső térbe nyílik. - A kapu melletti két kőbálvány Orda és Füstös volt. Bent Tüske hosszú keresés után sem talált semmit. Vizet mert a padlóra. Egyik szögletben a víz nem állt meg, befolyt a burkolólapok közé. Rövid ügyeskedés után sikerült lemenni egy alsó szintre. Itt több szoba volt: raktárak, konyha, alchimista műhely, könyvtár, újabb lejárat. Tüske bezárta az álcázott lejáratot. A föl- és levezető lépcsőkre fonalat feszített keresztbe, amire kanalakat akasztott. Aztán befeküdt a konyhaasztal alá, és szunyált egyet. Aludt volna akár három napot is, de fölriasztotta a kanalak zörgése. Egy szitkozódó papvarázsló lépett a konyhába. Vakító fénnyel kezdett, aztán forgószelet idézett. Ez elől neki is vissza kellett húzódnia a lépcsőre. Tüske egy bogrács alá bújt, így a légben táncoló kések és bárdok nem tettek kárt benne. A szél elálltával a lépcső mellé ugrott. Amikor a varázsló kíváncsian bedugta a fejét, hurkot dobott a nyakába és fojtogatni kezdte. Kiosztott pár fejrepesztőt is, amitől az öreg elkábult. Kezét lábát megkötötte, száját kipeckel-te, aztán betekerte szövetcsíkokkal. A bepólyált varázslót a tűz fölé akasztotta, de úgy hogy ne gyulladhasson meg. Elkezdte vallatni. Nehezen ment, mert a pecket nem merte a szájából ki-venni, nehogy bűvölni tudjon. Persze a vén csalt és hazudott, de ez nem könnyített a helyzetén. Minden hazugsága egy ujjpercébe került. Tüske nagy nehezen megtalálta a könyvet. Sze-rencsére nem árkánul volt írva. Le kellet vágni a varázsló fülét, és megégetni a talpát, de ezután előkerültek a szükséges komponensek és reagensek is. Az oldás egyből sikerült. Füstösön és Ordán kívül még öt bajnok és egy hős elevenedett ki a szobrok közül. A vént láncokba tekerték és a tengerbe hajították. Az épületet kénnel kifüstölték, tengervízzel megtisztították, és Sherannak: földek és vizek anyjának a védelmébe ajánlották. A partról beküldtek három remetét szent szolgálatra. - A varázsló néhány bizsuja és könyve eladhatónak bizonyult. Vettek az árából egy spugulár ménest, és a bajnokoknak megfelelő hátast. A sárkánybarlangból előhúzták a szekereket, és elporoztak Tüske megyéjébe. Meghívták a törzsfőnököket, főpapokat és nagybirtokosokat. Bemutatták a fegyverkészletet, és felajánlották a népség katonasággá képzését. Mindenki ka-pott legalább egy lándzsát. Minden nap egy órát, minden héten egy napot kiképzésen kellett részt venni. A fiatalokat spagulárokra ültették, a legerősebbeket pajzsos vértes szakaszokba szervezték. Rendszeresek lettek a hajtóvadászatok, tájékozódási és akadályversenyek, járőrözé-sek és próbariadók. Aszkárik Mezítlábas zolobook egy szál lándzsával. Egy szakaszban 50 van belőlük. Parancsnokuk az istenük. Parittyát használnak a lövésfázisban. Semmi vértezetből adódó mentő. Minden próbánál +10 a vezető szintjére. Ritka erdőben feltölthető egységek. parasztok, Nem nagy a támadó erejük, viszont soha nem hátrálnak. Lekötik, akadályozzák és gyengítik az ellenséget, előkészítve az erősebb egységeknek a győzelmet. Nincs lőfegyverük. Meneküléspróbára +100. Bal kezükben pajzs van. huszárok, Lovasított parasztok. Rá tudnak támadni a tartalékra vagy a tüzérekre, kikerülve a harcban lévő egységeket. Nincs lőfegyverük. Spaguláron ülnek, ami +2 védettséget ad nekik. Futók Lovasított parasztok, akik a parancsnoki törzs támadására lettek kiképezve. Asszaszin egységek. Nincs lőfegyverük. Spaguláron ülnek, ami +2 védettséget ad nekik. Bástyák Veterán harcosok, kiváló vértezetben és mindkét kézben karddal. Igazi pusztítók. Kamikaze egység. +10 támadás. Dupla sebzés. Meneküléspróbára +100. - Füstös két bajnokkal felderítette a mandalorok fészkét. A törzsfőnökök ajándékokkal és ígéretekkel semlegességre bírták a környéken lakó orkokat, átvonulási engedélyt szereztek a rőtmanóktól és kecskeemberektől. Ork Az orkok buliként élik meg a háborút, nem kell sokat törődni felszerelésükkel és ellátásukkal. Csak egy kicsit fegyelmezetlenek. Lőfegyvert és kütyüket nem használhatnak. A zászlóalj ütegek találati aránya 50 %-kal rosszabb. Menekülés nagyobb valószínűséggel következik náluk. Elfek ellen +10 támadás. Orda a huszárokkal lenyomta a mandalorok határőreit. Letámadták a szétszórt tanyákat. A megzavarodott mandalorok rövid ideig össze-vissza rohangáltak, ez újabb 30 %-os veszteséget jelentett nekik. A sasfészekbe csak a horda harmada tudott visszahúzódni. A többit aprólékos gonddal levadászták. Aki megadta magát, az megúszta karóba húzással, a többit viszont karóba húzták. A legyilkolt mandalorok fejét karóra szúrták. Körülvették a sasfészket és vártak. Közben az aszkarik újra átkutatták a környéket, és minden elmozdíthatót begyűjtöttek. (A mandalorok kiéheztetésére nem gondolt senki, ugyanis zöld bőrükkel képesek fotoszintetizálni.) (Várostrom sem volt lehetséges, erre a zolobook nem alkalmasak.)Ezután síp- és dobszóval elindultak vissza. Ez csel volt, amit a mandalorok be is vettek. Kirohantak, hogy hátba támadják a zolobookat. A bajnokok átrendezték a sorokat, és újabb gyilkolászást rendeztek. Most már alig bírt néhány sebesült mandalor visszamenekülni a sasfészekbe. A többit a zolobook karóba húzták. Kivéve egyet. Azzal megüzenték a maradék mandalornak, hogy nyugodtak lehetnek, mert a zolobook nemsokára visszajönnek. A jó hír hozóját feneséges Vaskarom nagymandalor parancsára karóba húzták a sasfészek kapuja előtt. - A happy endnek már Kígyószisz megszabadítása után be kellett volna következnie, de Ghallán az élet folyamatos kaland. Tüske és a zolobook rendeztek egy nagy partit. A rosszmájúak szerint kikanalazták a mandalorok agyát, mint a fejvadászok. De a mandaloroknak köztudottan nincs agya. Vagy csak a trolloknak nincs? Mindegy. A zolobooknak viszont azelőtt nem volt kanala. Füstös csinált nekik először fakanalat. Valószínűleg nem fogyasztottak agyat a partin, mert senki sem lett utána kergekóros. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.   77 Árny Vadász ::: 2007.03.05. 18:43   Felhasználó ignorálása Válasz erre Nem is olyan rég, visszaolvastam kedvenc fórumaimban. És néhány igen szórakoztató történetre bukkantam, amit a forumozók hoztak össze. Ezekből szeretnék egyet bemutatni, s ha valaki magára ismer benne, az nem a véletlen műve. Fogadó a Rövidlátó Drakolderhez! (Avagy egy átmulatott éjszaka, és következményei!) Él egy legenda, a kalandozók körében. Egy legenda, melyről már sokan hallottak, ám még senki nem erősítette meg. Megbízható forrásból tudomást szereztünk, e legenda eredetéről. S most elétek tárjuk okuláskép! A helyszín egy fogadó, annak is nyugodtnak éppen nem mondható vendégtere. Szereplők a betérő vendégek. Fáradt vándor tér be, a Rövidlátó Drakolderhez címzett fogadóba. S megfáradt szemeit e kép fogadja. Az egyik asztal mellől feláll egy elf bárd, majd a hírtelen ötlettől és az elfogyasztott alkoholmennyiségtől csillogó szemmel előad egy rövid dalt, melyet éppen nála lévő doronydudájával lát el zenei aláfestéssel. A dal, Emígyen szól. Fakuló szívekből épül, hogyha csak ennyire fáj, gyere, érj hozzá végül erre vár mennyire már. Kevesebb a hajnali fény nagyobb a múlandó átok, újra elégek szemed tüzén villanó képeket, látok. Utána a pulthoz lép, szerez magának még egy üveg tündebort, s elindul vissza asztalához. Ám ekkor feláll egy részeg kobudera is, és rázendít! Eszem iszom, dínom- dánom. Nincs már pénzem, de nem bánom! Van én nékem sok barátom. Elf a lelkem, ha jól látom. Remek a dal tisztelt bárdom! Fizess nékem, alig várom, Dagadt erszény a barátom! A sarokban ülő rőt szakállú törpe először kiürült korsójára pillant, onnan a daloló népekre, majd egy irgalmatlan erejű öblös böfögéssel ad hangot véleményének az elfogyasztott komlóital minőségét illetően. Hatalmas röhögés rázza meg a fogadó zsúfolásig megtelt épületét. Különböző fajú kalandozók, kupáikat magasba emelve kívánnak egészséget az imént felszólalónak. Majd követik példáját! Ismét röhögés, majd hajnalig tartó mulatozás veszi kezdetét! Ekkor a mulatozást hirtelen félbeszakítja egy jégideg fuvallat. Mindenkit kiráz a hideg. Teljes csönd keletkezik. Megfagy a levegő. Az emeletről megjelenik Berogurgi Titusz alakja. A már-már zavaró csendben dübörgésnek hat vasalt csizmájának döngése, ahogy lefelé jön a lépcsőn. Végignézel rajta. Felszerelése nem sokban különbözik a megszokott nyugati holmiktól, figyelmet talán lehajtott Khór maszk érdekel. A szemei hidegen fénylenek, mindenki találgat? Na vajon milyen lábbal kelt? Kibe küld jégcsóvát? Szerencsére senkibe nem küld semmit. Csak rendel egy italt és beül a helyére. Kék szemei messze világítanak a sötét sarokból. Elővesz egy lantot, és halkan pengetni kezdi. Nem profi bárd, de nem is a legkezdőbb. Egy szép-szomorú dalt penget, néhányan ismerik is a dallamát. Épp belekezdene, amikor valaki berúgja a kocsma ajtaját, és megelőzi Titusz énekét. A nép morajlik, mindenki a jövevényre figyel, kivéve Tituszt és a beérkező Gunymák anyó - miután egy irtózatos erejű jégoszlopot diktál a megdöbbent Titusz orcájába - megigazítja övén fityegő, párducbőrből készült bűvös övtáskáját, és a tömbbé fagyott "dalnokjelölt" mellé ül vigyorogva, és egy kupa forralt bort rendel. És ismét felharsan a már ismert röhögés! A dermedt bárdot a kandalló mellé helyezik, az anyót, pedig megtapsolják! Folyik a sör, habzik a bor vagy fordítva! A lépcsők felől egy álmából felvert jó féltonnás Troll léptei megremegtetik a kicsinyke fogadót - legalábbis hozzáképest kicsike -. A pultos habozás nélkül illetve dehogy igenis habozva tölt neki egy fél hordó jófajta Törp sert. Trollunk arcán gyengéd vigyorára arasznyi ráncok jelennek meg. - Nosza fogadós adj mellé valami harapnivalót is, mert menten éhen veszek! - Azzal bal kezének egyetlen hanyag mozdulatával kettétöri a kandalló mellé állított jeges tömböt - Vesszen ez a morgós hideg, má nagyon zabos vagyok tőle! Francos csúz húzza, ja kenyekem is. Azzal leül, és szépen megreggelizik. Ez alatt egy iszonyúan vörös szakállú törpe horkol a söntésben. Ki is lehetne más, mint Radul. Úgy berúgott a jófajta varkaudar pálinkától, hogy mit sem törődve a körülötte zajló élettől, félig tátott szájjal egyre hangosabban krákog. Egyszercsak arra ébred, hogy iszonyú hideg van körülötte. Megrázza magát és így szól: " ezek a pondrók már megint jégcsóvásdit jáccanak itt nekem. Kocsmáros még egy varkasz pálesz rendel! Mint varázsütésre ébred e szavakra, az eddig békésen álmodozó kobudera. Nagy lendülettel indulna a pult felé, ám az időközben összegabalyodott lábai ezt nem engedik. Hatalmas puffanása felébreszti a kocsma közönségét, és ismét hallani azt a jóízű röhögést. Megindul az élet! Titusz is magához tér végre. Bágyatagan vigyorog, nem igazán tudja, hol is van. Na ugye számára a jégoszlop nem egy nagy durranás, inkább jól esett neki, meg is veregeti Gunymák anyó vállát és gratulál a remek övéhez. Még mindig kótyagosan, de végignéz a kocsmán. Kicsit elidőz a hortyogó Radul felett, újabb vigyor Gunymáknak, aztán a pultos kislánykával szemez egy kicsit. Pár perc alatt olyan állapotba kerül, hogy mar iszik. Na ez rossz kifejezés, hogy iszik. Vedel. De nem ám tüzes pálinkát, nem. Jófajta Zangrozi Jégbort iszik, és irigy módon nem ad senkinek belőle, mert nem hagyták, hogy elénekelje a dalát. Aha! Eszébe is jut, hogy miért volt olyan morcos tegnap este. Remegés rázza meg a fogadót amint egy hatalmas tűzsárkány, zuhan a fogadó tetejére. A bentlevők sem restek, mindenki rohan, merre lát. A sok hordó bor, ser pálinka meg ottmarad őrizetlenül. Néhányan viszont visszaosonnak, dacolva a veszéllyel! Hőseink a bárd, a Troll, az anyó, a törpe és a kobudera. Együttes erővel, na meg az alkohol adta bátorsággal szembenéznek a sárkánnyal! Rusnya egy jószág, és bűze még hőseinkét is felülmúlja! Hiába a többnapos mulatozás nem múlik el nyomtalanul. Kellemetlen illatuk, még a sokat próbált szörnyet is elrettenti! Kihasználva a kínálkozó alkalmat, no meg az üresen hagyott ivót, győzelmi tort ülnek! Azaz isznak, s csak aztán ülnek. Legalábbis próbálnak! Ekkor azonban váratlan dolog történik! Megjelenik Sutor Karagoru és megkérdezi, nem e láttuk véletlen a sárkányát. (mindenki bőszen takargatja a pikkelyeket, fogakat, stb.) -Ááá nem itt sárkány? Egyse! Még véletlenül se! Max a Sötét Földön! Na ott van sárkány, itt nincs és nem is volt.-hebegik hőseink. Sutor Kragoru nem hiszi el. És igen mérges lesz. Kántál csúnya litániákat, és közben grimaszol erősen meg koncentrál. Titusz a fondorlatos jégmágus, bárd (aki még jóképű is emellé) elé tart egy tükröt. Kragoru belenéz, és hányingert kap saját képétől. A litániák befejezése helyett lehányja Radult, aki ettől a gusztustalanságtól olyan rosszul lesz, hogy ő is pakol egy jó adagot Sutor képibe. Mindenki röhög egy hatalmasat és rendelnek még egy kör piát. De most azért Kragorut se hagyják ki, rendelnek neki is, aki láthatóan megnyugszik, bár még néha még hány egy kicsit (valószínűleg eszébe jut a tükör) Folyik a dínom dánom (meg más is) és az anyó felpattan az asztalra, és táncolni kezd. Ám sajnos az egyik zsebből kiesik egy gyanúsan vörös pikkely. Kragoru előtt elsötétül minden. De nem ám a dühtől! Hanem az anyó pendelyétől. Történt ugyanis, hogy elkerüljék a vérontást az anyó nemes (azaz nemesasszony) egyszerűséggel ráfarolt egyénünkre! Eközben kialakult egy vita: miszerint a pikkely a sárkányé, avagy az anyóé-e? Mivel a sárkányon nem láttak szemölcsöt, így a vitát a mami nyerte. Ezt később, némi alkohol elfogyasztása után sikerült Kragoru-nak is bemagyarázni! Már minden rendeződni látszott, ekkor azonban a kocsmáros kéztördelve közli veletek, hogy sajnos elfogyott a tünde bor. Annyi baj legyen! Hozz akkor sört! -kiáltja a részeg kocsmatöltelék kalandozó had. -Sajnos az is elfogyott. Hajtja le a fejét, és egyre durvábban markolássza villám szimbólumát a fogadós- Akkor pálinkát! - kiálltja Radul. Még nem vette észre, hogy elég durva a helyzet. Anyó már készíti fegyverét, Titusz a jégcsóva igéit próbálja felidézni alkoholos elméjéből, a többiek is fegyvereik után nyúlnak még Sutor Kragoru is. Ám ekkor Ámlin rőt szőrzettel keretezett orcája tűnik fel az ajtóban. - Hőjj, rusnya alkoholista népség! Nézzetek csak ide! - azzal a háta mögé, az utca irányába kezd mutogatni bőszen. Kíváncsiskodva kitolong az egész részeg banda, hogy lássa, mit akar ez a törpe ebben az igen ínséges időben, és láss csodát: egy társzekér áll a fogadó előtt, rajta veretes hordók, ilyen feliratokkal: "törpsör extra", "Zangrozi muskotályos", "karcos gyöngymangó-pálinka", meg még ezerféle földi jó. Nincs is más hátra. A kocsma népe nem rest, hiszen a rest kétszer fárad, ezért hipp-hopp betolják Ámlin "mindenféle földi jóját" a kocsmába. Sajnos mivel igen hideg van odakint (csúnyán néznek Tituszra, aki széttárja a kezét, és bambán vigyorog) ezért sajnos a kocsma népe rövidtávon kijózanodik. Kicsit morózus a hangulat, de elég egy pillantás a felhalmozott ital mennyiségre, és mindenkin boldog mosoly jelenik meg. Hozzá is látnak. Közben kulturális beszélgetés folyik (anyád én két ütésből ölöm az ongóliantot! Milyen Ongoliant? Reggelre eszem a T-rex mellé! Az semmi! Láttátok volna a kiterített drakolderemet! Hogy könyörgött szánalmas életéért! És így tovább. Kicsit később elharpódzik a vita és több kalandozó is fegyvert ránt) Nem mintha nem kedvelnék egymást, sőt. A kocsmai verekedés normális, szükségszerű dolog, egy kocsma életében. (Bár a kocsmárosnak más a véleménye. Mondjuk őt a városi őrség Alanor felé látta szaladni.) Szóval derék kalandozóink a petyhüdt városlakókkal kezdi a bunyót. Nem valami nagy szám, a kovácsinas, akit csak a "fenegyerek" néven emlegetnek, két perc alatt repül ki a fogadó ajtaján. Aztán már egymást csépelik, és a hangulat a tetőfokára hág! Morgó, a kis dagadt gnóm a fejét csóválva kuporog a sarokban a bunyóból kimenekített söröskorsóját szorongatva. Ő még tud örülni a nyomorult kis rájanyék trófeájának. Aztán feljebb vidul a képe: amíg a többiek folytatják a testedzést, ő sötét kámzsáját szemébe húzva a szétguruló aranytallérok után veti magát a lábak rengetegében. Craz az elf bárd a csetepatéhoz illő hangulatú zeneműbe kezd doronydudáján, ebben a cselekedetben csak kissé zavarja, hogy magára fordítja egynémely hős figyelmét. Kapva bíztató pillantásokat, s feléje repülő söröskorsót is. No nem hiába elf őkegyelme, röptében elkapja a korsót, s kecses mozdulattal irányítja a feladó konok koponyája irányába. A nagy kavarodás közepette kalandozó kobuderánk elmélázik azon, hogy az ide-oda röpködő korsók, csészék, alátétek már nem ide tartoznak. Ennek következményeként, eltalálja egy repülő tárgy! Minek tartalmát mohón nyaldossa! Ismét hallani a röhögést! Eközben a kocsmáros visszatér, és egyesek menekülő Árnymanót megszégyenítő sebességgel foglalják el helyüket. A széknélküliek kiesnek, azaz kirepülnek egy kis segítséggel! Megkezdődik a szokásos procedúra, a pult körül ám tíz minutum múlva a kocsmáros betört orral repül ki a kocsma ajtaján. Kiderült, hogy a sör, amit hozott vizezett és a bor is gonyolék-trágyából lett erjesztve és ugyancsak higított. Ráadásul még Ámlin hordóit is meg akarta vámolni. Nos ez sok volt már derék kalandozóinknak, és újból eltávolították az őt megillető helyről. Hát igen manapság csak az megy fogadósnak, aki öngyilkos jelölt és megunta az életét, vagy nagy mennyiségű pénzzel bír, hogy megfelelő számú testőrt fogadjon fel. Nos a mostani kocsmáros az első kategória leggyatrább eleme. Nos bár nincs kocsmáros, de pia sincs, mert az aljas dög még kidobatása előtt zsebrevágta a pince kulcsát. Teljes a letargia, ám ekkor feláll egy szénfekete egyenruhás alakváltó, aki eddig a sarokból figyelt csendesen boroskupáját markolászva, odalép a zárhoz, előveszi mesteri szablyáját és 3 jól irányzott erős vágással, gyakorlatilag kivágja a vastag tölgyfaajtóból az egész szerkezetet. Mikor vigyorogva megfordul, láthatóvá válik a mellvértjére festett erősen kopott címerhez hasonlító díszítés: egy Csaták viharától tépett lobogó. Ekkor a széttört ajtó mögül iszonyatos hörgés hallatszik. A kalandozók, bár mindegyik hadviselt és bátor, mégis összerezzenek. Először mindenki Radulra gyanakszik, ám miután kiderül, hogy a Törp az egyik asztal alatt horkol, kicsit távolabb húzódnak az ajtótól. Folyik a tárgyalás: ki nézze meg, mi van a kocsmáros pincéjébe zárva? Ötletek merülnek fel: a kocsmáros egy őrző - védő hasnyákot rakott a pincébe, amit vész esetén el lehet engedni. Titusz szerint egy fúró mürgönc nevű szörnyeteg, ami pillanatok alatt fel fogja zabálni a pince pia tartalmát. Ezért javasolja, hogy együtt rohamozzák meg a pincét, mielőtt még nem késő. Mindenki helyesel, és csatasorba állnak. Látszik, a Túlélők Földjén a nemes célokért a kalandozók mindig azonnal szövetkeznek jellemtől, fajtól függetlenül. Szemükben elszántság, tovatűnt az ismeretlentől való félelem. A közösség ereje! Végül valamelyik elkiáltja magát: A PINCÉÉRT! És a dicsőséges kalandozók rohamra indulnak. Morgó fejcsóválva nézi a csürhoid alakzatba felfejlődő kalandozókat, majd köpenye alá rejti Titusz erszényét. Csöndben kisomfordál az ajtón, bájbájt és csocsit mondva a söntéspultnak. Ám a söntés másképp dönt. Sőt annyira dönt, hogy rádől a távozni kívánó kezdő tolvajra. Sajnos Morgó a söntés foglya lett! Ám a többi kalandozó mit sem törődik ezzel. Éppen a pincét rohamozzák meg, előretartott lándzsákkal, borosüvegekkel. Meg is teszik, hangos csattanással beszakad a pince ajtó és az összes kalandozó hangos kiáltással, zuhan be valahová. Ám, ekkor azonban újra megjelenik a fogadós! De most nem egyedül jött, mellette egy egész osztag elit rohamosztagos menetel. Vezetőjük, a kapitány, berúgja az ajtót, mire a kocsmáros igen csúnyán néz, bár mindenki magasról tolja le. A rohamosztagosok felkészülnek a hosszú harcra, hiszen a kocsmáros vagy tucatnyi beásott kalandozóról beszélt. Ám nem találnak senkit. A kapitány elbotlik a felborult söntésben. Csúnyát káromkodik, leköpi a fogadóst és elvezeti alakulatát. A kocsmáros kéztördelve néz szét a szétivott fogadóban. -Hová lett a csürhe? - teszi fel a nyilvánvaló kérdést. A kalandozók épp most érnek talajt a pincében. A kocsmáros meghallva a zörgést odalentről jobbnak látja, ha inkább lelép a helyszínről! Eközben odalent a bátor pia akciócsoport szembetalálja magát egy rakat bolhakutyával. De nem ám az egyszerű fajtából! Mind legalább kétszer akkora, mint rendes társaik, és két fejük van! De megjön a segítség is. Arany Elfi akit a súlyos csörömpölések már végleg kiugrasztottak az ágyából. Előkapja tünde íját és négy jól irányzott lövéssel, leszed négyet a kutyák közül. Ezt már Radul sem hagyhatja annyiban. Felizzik nyakában a Káosz szimbólum mire újabb 2 dög szétfröccsent agyvelővel, zuhan a pince poros padlójára. Ezután mindenki, aki csak befért a pincébe, ádáz küzdelembe kezd a vérszomjas vagy inkább borra szomjas ebekkel. Vasalt bunkók csapdosnak, néha elszáll egy villám is. Egy tűzgolyó Tituszt találja seggbe, aki erre reakcióból ellő egy jégcsóvált abba az irányba, ahonnan a támadást sejtette. Ennek csak az lett az eredménye, hogy szemközt talált egy termetes trollt aki most dühösen megindult felé. Közben a lépcső felől csörömpölés hallatszik, ahogy az elit gárdisták és a rohamosztagosok lefelé masíroznak a pincébe. A csata zajlik tovább, de most már kétfrontos. Radul és Titusz az elit gárdistákat tartja fel a szűk lépcsőlejáróban, míg a többiek a kutyákkal harcolnak. Elfi továbbra is szaporán lövi a nyilakat, és hogy a feldühödött Troll ne Tituszt támadja le, elé lő két figyelmeztető lövést. A Troll erre tanúbizonyságot tesz fajtára eszéről és visszafordul a kutyákhoz! A harc és káosz teljes. Radul elemében van, üt, vág, harap, bár Arany Elfi ezt zokon veszi, mert olyan helyen harapta meg a Törp, hogy. Szóval kicsit elidőzve az állapotokon: a kalandozókat körbevették a kutyák és az elit gárdisták. Kicsit alábbhagy a harc, a kör bezárul. Egyre hátrébb és hátrébb araszolnak a kalandozók mire már egymás hátát érik. Szomorú a helyzet. Ám ne feledkezzünk meg Sutor Kragoruról sem. Ő az Anyóval töltötte az éjszaka idáig tartó részét (:) ám a hangos zajra, muszáj volt lejönnie. Őt követi a nyanya is. Sutor egy szál bakkura gatyában flangál, és fenyegetően rázza a botját a katonák felé. A nyanya, pedig idegesen húzza magára a köpenyét. Pillanatokig nézik egymást a kalandozók, utána újult erővel indulnak a harcba. Valahonnan a háttérből a Carmina Burana hallatszik. Titusz vashegyű lándzsájával lyuggat halálra egy katonát, Radul egyszerre kettőt csap nyakon vasalt bunkójával. Elfi nyilait tölti újra és újra. Egy nyíl egy halott, jól van ez így. Végül a nagy kavarodásban, némi demezgetés, és horkantás után lecsöndesedik a környék. Döglött kutyák, halott gárdisták. A háttérből idegesítő gitárpengetés hallatszik. Majd megjelenik egy furkász! Eközben a szemközti sörsátor előtt álldogáló gnóm fintorogva veszi tudomásul, hogy megint csak a konkurenciánál zajlik az élet. Letekint a ruhájára varrt Kerekkorsó szimbólumra, és réveteg (vagy fátyolos) tekintettel emlékszik vissza azokra az időkre, amikor kalandozók tucatjai másztak ki négykézláb a sörsátorból. -Igen -gondolja- nagyot változott a világ. Épp indulna vissza, amikor megpillantja az éppen menekülő kocsmárost. -Megállj átokfajzat- kiáltja, és a férfi után ered. A következő saroknál utol is éri, és kihasználva félelmetes testi erejét, a nyakánál fogva rántja vissza. -Na most végre elbeszélgetünk. A kocsmád nyitása óta igen megcsappant a forgalmunk. Talán tudnál rajta segíteni?- kaján vigyor terül arcára, miközben a falnak löki áldozatát. -Könyörülj, rajtam borzalmas kalandozó. Most verik szét a kocsmámat, elfogyott minden pia.- tekintete riadt, halálfélelme van. -Igen?- új ötlet a fejében. Sietősen a fogadó felé indul, majd beérve körültekint. Mindenhol háborús állapot, összetört székek, asztalok. Újabb kaján vigyor, majd hirtelen teli torokból kiáltja el magát: -Ingyen sör a sörsátorban. - majd a fogai között-, amíg a készlet tart. Szaladna is mindenki ingyen sörözni, ha nem lenne ingyen pálesz és bor a pincében. Persze ott van még a furkász is. Aminek meg sem kottyannak Elfi jól irányzott nyilai! Ja hozzáteszem Elfi lead egy figyelmeztető lövést Radulra is az imént elszenvedett sérelemért, hiszen nem az a könnyen kapható nőci Ő. Radul megérti a célzást, főleg mivel a következő fülbevalóhoz nem kell átlyukasztani fülét. A furkász eközben összetör egy hordót, amiből spriccel a bor a kalandozók arcába, pofájába. -Ebből elég! -kiálltja Titusz és egy varázslatba kezd. Nem igazán ismert, egy gigaököl repül ki a jégmágus kezéből. Bele egyenest a pince plafonjába. A pince omladozni kezd, de szerencsére csak hátul. Méretes darabok hullanak a furkász fejére, aki meggondolja a dolgot és elvonul, sajnos egy egész hordónyi pálesszel együtt. Sebaj maradt még. -Gyorsan! - kiálltja Titusz- a hordókat föl! Egy kalandozóként gurítják a hordókat föl, míg Titusz egy tompítással tartja a plafont. Radul általában Elfi után cipeli a hordót, ugyanis a hölgy hátsója igen vonzó látvány. Mire sikerül az összes hordót fölvinni Radul is begyűjt pár pofont. Végül a plafon beszakad, ám a pia készlet nem vész kárba. Kicsit rendet raknak, és nekilátnak az újbóli ivászatnak. Szegény gnóm odakint elszomorodik, ám a kalandozók igen jószívűek: behívják őt is egy (vagy több) kupa itókára. Nagyokat sóhajtoznak. Mégiscsak igazi kalandozó- kocsma ez a Rövidlátó! Akár le is éghet, beszakadhat -itt akkor is folyni fog az élet, na és a bor! Kicsit később megérkezik az új kocsmáros egy nagy rakat itallal, na meg nagy rakás testőrrel. A kalandozók igen fáradtak és inkább nem kötnek bele a jövevénybe, aki mellesleg igen rendes is, mert nem akarja megvámolni a pincéből megmentett italokat. A rend újra helyre áll, úgy tűnik, már semmi sem zavarhatja meg a békés italozást. Ám ekkor odakintről iszonyatos erejű mennydörgés rázza meg az egész fogadót. A kalandozók kirontanak az egykori ajtó helyén, tátongó résen, keresztülgázolva minden romhalmazon. Mi tagadás a kocsmát kicsit megviselték az elmúlt napok eseményei. Kiérve döbbenetes látvány tárul eléjük. Egy lelket sem látnak az utcákon, az ég beborult, fekete felhők takarják el az éltető napsütést. A helytartói hivatal irányából éles sikoltás hallatszik. Mindenki merev tekintettel figyeli a feléjük rohanó alakot. Nem sok minden látszik belőle, ezért mindenki fegyverét szorongatva várja, hogy közelebb érjen. A figura már nem is fut inkább csak tétován, vánszorog. Radul Titusszal előrébb lép, hogy segítsenek neki miközben Elfi és a többiek, hátulról fedezik őket. Amikor odaérnek az összeesett emberhez, meglátják szakadt mithril láncingjén a királyi címert. A teste hirtelen megvonaglik, és hirtelen elkapja a közelebb hajoló Tituszt. Az próbál kiszabadulni, de a görcsös ujjak fogva tartják. A többiek azonnal a segítségére sietnek, ám ekkor meglátják Titusz felemelt bal kezét. -Várjatok!- mondja. A félholt fickó egy futár lehetett minden bizonnyal. Valamit motyog Titusz fülébe! Amaz felemelkedik, és holtsápadtan csak ennyit mond: - meghalt. A többiek körbe veszik és elkezdik faggatni. -Mond már min mondott! Ki volt ez a fickó? Ki intézte el ilyen csúnyán? - Én nem tudom, nem én nem. Később már a kocsmában: Csak azt mondta, hogy ez valami borzalmas volt és, hogy valami elkezdődött- felelte Titusz, aki végre kezdett magához térni a sokkoló élmények után. - De -folytatta-, mintha éreztem volna a saját bőrömön a fájdalmat, az elmémben a tengernyi szenvedést. Valami borzalmas dolog közelít felénk! -Ezt meg miért mondtam?- döbben meg Titusz. A többiek értetlenül nézik. - Mit kedves Titusz? - kérdezi Elfi és közelebb, hajol Tituszhoz. - Nem értem. Nem emlékszem. Mi történt az előbb? A fickóra emlékszem de utána. Mi a fene? A kalandozók mind elkomorulnak. Az ivászat már rég végetért. Senkinek nem volt kedve inni, csak Radul iszogatta még egykedvűen borzalmas Törp sörét, ami már meg is melegedett. Hümmögés, mormogás. Titusz ekkor feláll, és beszélni kezd: - Kalandozótársaim, én amondó vagyok, hogy mi mint jó kalandozó révén menjünk és derítsük ki mi történt a helytartói hivatalban. Sokan belegyeznek, de van, aki nem. Sokan csak tovább morognak. -És mi van, ha minket is elkapnak? Láttad te is mi történt a fickóval!- Na de Titusz a tettek embere. Nem hiába, híres kalandozó ő. - Szóval. Ki tart velem a Helytartói hivatalba? Elfike gondolkozik egyet, megszámolja nyilait. Még van egy kéttucatnyi jófajta tünde nyílvessző, aztán vésztartaléknak még ott van pár bronzhegyű is, amit ugyan megvet, de ha éppen azt kell használni, tudja, hogy a bal szemek ebbe sem szívesen kacsintanak bele! Felpattan hát, formás domborulatain eligazgatja láncingét, és mivel tudja, hogy Ő a legidősebb itt, szól a többieknek, hogy: - Spuri van, talpra mindenki aztán menjünk! A merész és bátor kalandozók hada, egy kissé gyámoltalanul közelít a lerombolt Helytartói Hivatalhoz. A hivatal körül ismeretlen egyenruhás szörnyszülöttek csoportosulnak. Ismeretlen jelvény díszeleg a zubbonyokon! Egy hordó, vérvörös körben rajta egy halálfej! Mindenhonnan a megdöbbenés moraja hallatszik, majd pisszegés és egy-két tompa puffanás! Kik ezek? Hallatszik egy remegő hang. A kínos csöndet egy mámorittas hang szakítja félbe! Én tudom! Ez a Yaurr Birodalom speciális Borkommandója! Csak tudnám miért verték szét a hivatalt? Titusz kicsit elgondolkodik -Szerintetek nincs köze egymáshoz a Borkommandónak és Ámlin rengeteg piájának? Nekem gyanús. De ez csak egy ötlet. Óvatosan srácok. Nem bukhatunk le, mert akkor akár örökre be is zárhatják a Rövidlátó Drakoldert. Ugye ezt nem akarjátok.- szól Titusz. A többiek, fejüket rázzák, hát persze hogy nem akarják. Rendben. Akkor szóródjunk szét, és figyeljük meg, hogy mit tesznek a kommandósok. Aztán egy órácskán belül itt jelentünk egymásnak. Nosza rajta. És Titusz el is tűnik az egyik ház kertjében. Elfi sem tétlenkedik, nyomban szökken párat és máris egy háztetőről követ egy kisseb csoportnyi bor-kommandóst. Valahogy így a háztetőkről mindig kényelmesebb a kilátás, és érdekes módon erre nem figyelnek a buta elitesek. Persze ilyenre egy egyszerű halandó nem is képes. A hosszas követésnek van is eredménye. Elfi kideríti, hogy a kommandósok egyelőre rossz nyomon járnak. Azt hiszik, hogy Sutor Kragoru a sárkányával szállított illegális bort ide. Persze ennek megvan az oka. Mindenhol sárkánypikkelyek vannak szétszóródva. És a város szélén gyanúsan nagy domb áll. Elfi úgy dönt eleget hallott mára, vissza is tér hát a megbeszélt találkahelyre, ahová a többiek. Ahol a többiek épp egy-egy pohár finom itókából (ki-ki a saját kedvencét tartva előnyben, no meg a szája elé) merítenek erőt a további cselekedetekhez. - No jó - szólal meg Craz-, kinek mit sikerült kiderítenie? Morgó legurítja pálinkáját, majd odaveti: -Valami különleges szállítmányról esett pár szó, talán varázsital lehetett. Valami kicsi, egygallonos hordót emlegettek. Az ajtónyíláson keresztül új szereplő érkezik: Vérvörösalkonyfény. Rövid vörös hajú alakváltó lány, gromakpáncélján nyugtalanul csillan egy fáklya fénye, mely a falon szerencsésen túlélte az alant történteket. Kecses vasaltbunkót szorongat ugyanolyan kezében, övéből bumerángok kandikálnak elő kíváncsian a kocsmabelsőre. Ami még feltűnik rajta, az egy míves lant, s köpenyén az Összhangzat Közös Tudat címere. Kicsit meglepetten nézi az elétáruló dúlás nyomait, hiszen csak egy üveg jó vörösborért tért be a Rövidlátó Drakolderhez. Körülnézve bólint KT társa felé, de kérdése mindenkinek szól: -Kaphatnék egy üveg jófajta vörösbort? -Ottvan lénn a pincébe', mönnyé' lé érte! - lódítja Ámlin, és közben részegen vigyorog, mint a tejbetök. A többiek ezalatt megbeszélik, hogy még a Borkommandó előtt meg kéne találniuk a kishordót. Újabb egyórányi távollétben egyeznek meg, aztán jobbra el! Hamar eltelik az egy óra, és kobuderánk egy fogollyal tér vissza! Apró emberke, görnyedt háttal és borvirágos orral rendelkezik. -A sötétben jött nekem, és azt mondta "egy óra múlva itt vagyok" gyanús volt így idehoztam! Olyan apró, hogy csak nála lehet a pici hordó! Az anyád rézfányfütyölős, hubernyákos hapmantyós ragezábulos úristenit te dög! -nos el is kezdi Titusz egy kellemes kis békéltető beszéddel-, szétrúgom azt a mocskos valagad te gané, mondd el gyorsan, amit tudsz, és akkor nem adunk oda a Nyanyának, aki köztudottan imádja az ilyen "friss" husikat. Nos mi a választásod? - Ki az a Nyanya? -hörgi a szerencsétlen. Dirr kap egy pofont. - Neked Naccságos asszony, te gané. Na mit válaszolsz? - Pleh. nem tudok semmit, vagy igen. Ill. nem tudom izé-, hörgi. Dirr kap mégegyet. Erre elájul. - Jaj. Nem akartam! Ennyitől, nem kellet volna kidőlnie. Szerintem totál másnapos az ürge. Hagyjuk, majd felkel. Addig gondolkodjunk, hogy mit is kéne tenni. Meg mijez a hordó? Na asszem megszomjaztam. Valaki gurítson már föl egy pálinkás hordót, csapra szeretném verni.- mondja Titusz, majd előveszi ezüst tubákos szelencéjét és előkapar belőle egy szál dohánysodringot. Gondterhelten rápöffent, majd járkálni kezd. Ekkor megszólal a kobuderánk. Maga elé motyog, mintha észre sem vénné hogy mások is szeretnék hallani mondandóját. -Lehet, de nem biztos! Ez már régi történet, mondhatnám legenda, suttogja! Réges régen, amikor még a dédapám is kergette a fehérnépet, akkor is régi volt már. -Na! Hallani az unszolást. -Azt beszélték, hogy létezik egy olyan elikszír, amit ha vízhez adunk azzá válik, amire szomjazunk! Mindenki boldog volt, kivéve a kereskedőket! Bizony! Oda a haszon! Így történt, hogy egy sötét éjszakán az elikszírnek nyoma veszett! Azt beszélték a népek, hogy még a felsőbb köröknek is benne volt a kezük. Igaz vagy nem ki tudja! Mindenesetre pár éve azt hitték, hogy meglelték az elikszírt. Gyorsan ki is próbálták, de szörnyű járvány lett belőle! Akkor alakult az a kommandó! -Ez csak mese! Horkan fel valaki. Erre eszmél a mesélő, és zavarodottan körbenéz. -Részegen az ember mi mindent összehord! Hebegi, majd a korsójára réved meredten. Egy sötét, sejtelmes alak ül a sarokban. Arcát csukja, fedi el a kíváncsi hallgatóság elől, akik eddig nem is vették észre jelenlétét. Mondandóját félősen kissé hebegve kezdi: - Ekkor derült ki az igazság, az elikszír és a csodálatos ital története hazugság, csak egy fedősztori. Akkor páran a legfelsőbb körökből, rájöttek, hogy kezükben van minden idők legpusztítóbb fegyvere. Egy járvány! Szerencsére akkor egy hatalmas tűzmágia segítségével, amit Nord idézett megszabadultunk a fenyegetéstől. Az összeesküvés vezetői mind meghaltak, de később, sejtelem támadt fel, hogy a hordó és a gyilkos vírus létezik, és mit sem kell félni a varkaudaroktól, thargodanoktól és ryukuktól. Hirtelen hallgat el a sötét alak, és ahogy jött úgy is megy el. Csak egy fenyegetően jeges folt marad a helyén. A kalandozók hümmögnek, gondolkodnak. Ezek szerint itt az idő a cselekedetre. Nem ülhetnek itt, csak úgy ölbe tett kézzel. Már épp szólni kívánna Titusz, mikor valaki dörömbölni kezd a frissiben összeeszkábált ajtón! - A Borkommandó az!- néz ki az ablakon valamelyik kalandor. - Bújjunk el a fölső szobákban! Páran menjetek a pincébe is!- suttogja Titusz, majd megindul fölfelé. Közbe az ajtón kitartóan dörömbölnek, egyre dühödtebb tempóban. - Nyisd ki kocsmáros, vagy halál fia vagy!- kiálltja valaki. Nem kell több a kalandozóknak. Uzsgyi föl, ill. le, de pár pillanat alatt mintha kihalt lenne a fogadó. Ekkor a kommandósok betörik az ajtót! Azaz csak törnék! Ugyanis az összeeszkábált alkalmatosság, tokostul együtt kiszakad a falból. Upsz! Ebből még baj lehet! Eközben a pincében lévő kalandozók, egy emberként tapadnak a levezető járatot eltorlaszoló nyílászáróra! Léptek! Puffanás! Megint léptek! Valaki talán nem tudott elmenekülni? Egyre közeledő léptek! Kopogás! -Tisztelt egybegyűltek, kedves italozó társaság! Kétdecis tizedes vagyok, a Borkommandó elit csapatának tagja. Úri neveltetésemnek köszönhetően most fel, ill. leszólítom önöket a létesítmény zavartalan elhagyására! És meghívom önöket, a Helytartói hivatalban rendezendő össznépi kínvallatáson való megjelenésre. Ha két lágy tojás elkészítéséhez eltelő idő múlva nem jelennek meg a mulatozásra kijelölt helység előtt, embereimet felszólítom a nem éppen finom behatolásra. Néma csend, majd olyan harsogó röhögés hallatszik, hogy a közelben lévő istállóból fejvesztve menekülnek a pihenés céljából elraktározott teherhordó lények. -Utolsó figyelmeztetés, LÉGYSZI! Ezt már nem bírják, a legkeményebb harcokat is megjárt egyének sem. Megszegve a megállapodást: miszerint semmi szín ill. kocsma alatt sem nyitnak ajtót, a legbátrabb könnyesre röhögött szemmel kikémlel. A látvány leírhatatlan! Színes cókmókokba, ruhákba, meg mindenbe öltözött megtévesztésig észvesztett csapat áll odakint. A látvány nem leírhatatlan, hanem hihetetlen! Valószínűleg ezek a "kommandósok" még többet ittak a lefoglalandó italokból, mint amennyit lefoglalhattak volna. Az ámuló tekinteteket látva, megpróbálják vázolni kinézetük mikéntjét. Mindegyik kommandós egyszerre akar szóhoz jutni, ezért egy olyan hangzavar jön létre, mint egy nagyvárosi zsibvásár utolsó órájában. Kétdecis, miután kioszt néhány úri pofont, átveszi a kórus irányítását. -A hivatalt védelmező mágus, nem állt helyzete magaslatán. Így egy rosszul elmondott rothasztás után, mindössze az egyenruhák mentek kárba. -Hőseink elképzelték cingár alakját Ádámkosztümben, és többen görcsösen rángatózni kezdtek! Ám egyesek nem szerették volna elmulasztani, e fordulatokban gazdag történet egy apró részletét sem. Ezért rövid úton megszüntették a feltűnő idegmozgást. Kétdecis folytatta: -Így kénytelenek voltunk ruhákat kölcsönözni, ám szerencsétlenségünkre csak a farsangi bálhoz használt jelmezek voltak kéznél! Most hogy elregéltem megaláztatásomat úri mivoltomban, kérek mindenkit, hogy rendezett sorokban hagyjuk el a fogadót! Már ahogy ez önöktől elvárható, tekintettel lévén alkoholos befolyásoltságukra nézve. Így történt, hogy a városnak ebben az évben volt a legmulatságosabb felvonulása! Hisz ki látott már pillangót alabárddal a kezében, amint egy részeg és összevert kalandozót noszogat bősz felkiáltások kíséretében. Az, hogy ezek után mi történt a hivatalban, már egy másik kalandozó elbeszéléséből derülhet ki. Ám állítólag az egyén megtért istenei földjére! Így a folytatásra még várni kell!   76 Vágyak Titkos Útja ::: 2006.12.09. 10:35   Felhasználó ignorálása Válasz erre Enciklopédia: Sheran a vizeknek is az ura! Addig is, amíg nem indul meg a tengerek felfedezése, lehet a patakokban, tavacskákban, tengerparton és csatorna mellett halászgatni. Nem is kell hozzá bonyolult felszerelés, a zolobook sem a boltban veszik a pecájukat. Persze minél jobb a vadászat szakértelmed, annál többet foghatsz. Szöveg a fordulóban/használat közben: • Elkezded forgatni a köveket a vízparton. Pompás puskarákok lapulnak alattuk. Csak három maréknyit gyüjtesz. • Egy csontból, egy szál fonalból és egy ágból pecát készítesz. Férgekkel felcsalizva sikerül egy nagyarasznyi cisztrángot kifogni. • Találsz a parton egy feneketlen szakajtót. Óvatosan a víz alá nyomod, majd kitapogatod, hogy mire sikerült ráborítani. Húsz fodorkát sikerült begyüjteni. • Zoloboo nyomok vannak a sárban. Egy varsához vezetnek. Gyönyörű csuka vergődik benne. Sikerül úgy kiszedni, hogy nem harapja le az ujjadat. • Pecázni kezdesz. Sikerül kifogni egy balint és három szekeget. • A patak köveken zúg keresztül. Színes bazakok próbálják átvetni magukat az akadályon. Egy szép kövéret sikerül elkapni. • Csirmázok pofozzák a vizet. Néha sikerül kiütniük egy-egy bazacot. Hess innen csirmázok, enyim a hal. • Pecázni kezdesz. Hosszú ideig semmi, aztán a horogba akad egy béka. Darbokra vágod, és felcsalizol vele. Erre már ráharapnak a növendék kucsák. • Ni egy terlom. Gyökerét összezúzod, vízzel felhígítod, és a tóba öntöd. Három varcsa emelkedik a felszínre. • Egy gödény gubbaszt a parton. Mögé settenkedsz és hirtelen ráordítasz. Úgy megijed, hogy egy csomó halat kiböfög, mielött elrepülne. • Vékony ágakból merítőhálót készítesz. Türelemmel és szerencsével sikerül egy tányérra való apróhalat összeszedni. • A nád között mozog valami, Csak nem egy kárász? De bizony,és sikerül is elkapni.   75 Vágyak Titkos Útja ::: 2006.11.16. 20:56   Felhasználó ignorálása Válasz erre Kis Téli Zöld A vert hadak viszonylag rendezetten vonultak. Az előőrs leszállt, és szétszóródott az erdőben. Hamarosan megtalálták a tisztást, amit kerestek. Amikor mind kiléptek a fényre, Száraz mindenkinek adott egy tölgyfa-koszorút. „Ne felejtsétek, hogy a szent útra lépünk. Keskeny az ösvény és szűk a kapu, amin át kell mennünk. Én megyek elöl, ti pontosan a nyomomban gyertek. Ha csak a legkisebb hibát követjük el, akkor sem jutunk el célunkba.” A zolik fejükre tették a koszorúkat, és énekelni kezdtek. Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? Amikor befejezték, a lombok széthajlottak, és egy hosszú, keskeny nyiladék mutatkozott az erdőben nyugat felé. Száraz felpattant ökre nyergébe, és előre indult. Estére egy újabb kör alakú tisztásra érkeztek. Mikor továbbindultak, azt az utasítást kapták, hogy a következő állomásig nem szólalhatnak meg. Hosszú és unalmas vonulás után elhagyták az erdőt, és egy pusztába értek. A pihenőhelyet körbe rakott sziklák jelezték. Itt lerakták fegyvereiket, és a dolmenekkel szegélyezett úton indultak tovább. Az utolsó kaputól gyalog kellett továbbmenni, az ökröket kantárszáron vezették. Délután egy folyó partjára értek, a túlsó parton állt a kolostor. Ruháikat levetve átgázoltak a vízen. A szerzetesek eléjük jöttek, és mindenkinek egy lepedőt adtak, hogy abba öltözzenek. Az út két oldalán tüzek gyulladtak, és a zarándokok az illatos füsttől elbódulva sorban vonultak be a hatalmas épületbe. *** A kolostor alaprajza négyszögletes volt, bár mértani formákat nem lehetett rajta találni. A falai girbe-gurbák voltak, két egyforma ablaka sem volt. Gerenda-vázba illesztett vályogtéglákból építették, a tetőt szalma fedte. Hatalmas kapuján egy bávatag golombár főhajtás nélkül tudna bemenni. Az épület egy hatalmas belső udvart vett körül. Az udvar közepén egy tölgyfa és egy forrás volt. Az udvart árkádok szegélyezték, ezek az emeleten körfolyosóban folytatódtak. A szerzetesek innen nézték a zarándokok bevonulását. Az ökrök maguktól az istállóba mentek, a zolik pedig a tér közepén kilencszer kilences négyzetbe rendeződtek, és térdelő-ülésbe helyezkedtek. Csengőszóra mindenki elcsendesedett, majd az északi bástyából öt álarcos vonult a zolik elé. „Kik vagytok, és honnan jöttök?” „A XIII.Zoli ezred maradványa vagyunk, Néma szigetéről .” „Melyik isten szolgái vagytok?” „Mi katonák vagyunk, nem imádunk egy istent sem, de tiszteljük Földanyát, Vizanyát, Szélkirályt, Tűzkirályt, a Sehonnai Vént és a Vad Erőst. Száraz testvérünk Földanya felszentelt papja.” „Miért jöttetek ide?” „Elhoztuk a Megye régóta elmaradt adóját, a hadjáratok zsákmányából begyűjtött dézsmát, és törzsünk fogadalmi ajándékait. A Nagy Ember küldött az apát úrnak egy új maszkot. Magunknak áldást kérünk, hogy a balszerencse végre elpártoljon tőlünk, és újra megvegyék kardjainkat a hercegek.” „Ajándékotokat és kéréseteket átadjuk XXIV. Nagy Senkinek. Fél óra múlva választ kaptok, addig Zsákmány testvér megmutatja nektek a kolostort.” Egy spagulárálarcos lépett a lepedőbe csavart zolikhoz, és körbe vezette őket a kolostorban. Megmutatta a könyvtárat, a laboratóriumot, a raktárakat, a műhelyeket, a fürdőt, a konyhát, stb. Mindent figyelmesen megnéztek és megjegyeztek. Csak akkor kezdtek el hangoskodni, amikor az alapítók emlékfalánál az egyik maszkban Szárazt vélték felismerni. Zsákmány megmondta, hogy az arcmás Kárászról, Száraz szépapjáról készült, és mindjárt egy előadásba kezdett a kolostor történetéről. A csengőszó azonban a zarándokokat visszahívta az udvarra. Újra elhelyezkedtek kijelölt helyükön és csendesen hallgatták az apát üzenetét. „Az apát úr köszönettel elfogadta adományaitokat. Harci dolgokban segítséget nem tud adni, mert mi nem vagyunk harcosok. Azonban néhány dolgot megmutathat, amivel csatákat ugyan nem lehet megnyerni, de háborúkat igen. Érdekel az ajánlata?” A zolik fegyelmezetten hallgattak. Amikor vezetőjük biccentett, egyszerre meghajoltak. „Nos, így szól apát urunk ajánlata: három kilencedet itt tölthettek a kolostorban. Ez idő alatt a szerzetesi regulát és a katonai szolgálati szabályzatot be kell tartanotok. A napirend egyeztetését őrnagyotok és a spiritusz rektor elvégzi. Az idő leteltével a hazavezető úton mindenki megkapja apát úr személyes ajándékát is. Száraz - mivel ő Sherannak szentelt druida - külön képzést is kap.” „Elfogadjuk az ajánlatot.” A szerzetesek mindenkit szálláshelyére vezettek. Másnap korán reggel zsolozsmával kezdték, kocogással és harci tánccal folytatták. Reggeli nem volt, mert a nap a megtisztulásnak volt szentelve. Böjtöltek, meditáltak, gyóntak, vezekeltek. Délután a folyóban megmeritkeztek, és mint noviciusok vonultak be a kapun. Vacsorát már a refektoriumban kaptak. Ettől kezdve együtt dolgoztak és imádkoztak a szerzetesekkel. Napi hat órát tanultak: éneket, táncot, a harc lágy útját, növényismeretet, energia-áramoltatást, harmóniát, higéniát. Mindenki legalább egy órát töltött a könyvtárban, ahol az írnokok részletesen kikérdezték, hogy Néma szigetéről minél többet feljegyezhessenek. ***** Vecsernye után Száraz sétálni indult a kerengőbe, amikor az egyik napos fölküldte a harangtoronyba. Harangozni ilyenkor már nem kellett, ezért mindjárt az ablakhoz ment, hogy a naplementét nézhesse. Az árnyékok már ibolyaszínűek voltak, amikor valaki feljött a létrán. Kopott csuhát hordott, arcát azonban az a drágakő intarziás maszk fedte, amit a Nagy Ember küldött. „Te vagy Száraz?” „SzárazVörösTájbor vagyok, Sheran felszentelt papja, a XIII. Zoli ezred 623. katonája, szolgálatodra.” „Én SENKI vagyok. Szépapádat ismertem, hála Sherannak, te nagyon hasonlítasz rá. Nem csak külsőleg.” „………” „Nem akarlak zavarba hozni. Mit gondolsz, a zolik mindenre hajlandók a győzelemért?” „A zolik családjuk és ezredük dicsőségéért mindent megtesznek. Eszményük a meghátrálást nem ismerő küzdelem, az élettől a lehulló cseresznyevirág könnyedségével válnak meg.” „Körülbelül erre számítottam. Te hogy kerültél közéjük?” Az apát egy darab agyagot vett elő, egy emberkét és egy ökröt formázott belőle. Száraz közben elmesélte, hogy revitalizációs expediciója hajótörést szenvedett, és a tenger Néma szigetére vetette ki. A halászok mindjárt eladták rabszolgának, de ott a rabszolga nem egy robotos állat, hanem a család kiegészítése. Így először egy jókedvű klán tagja lett, majd besorozták családja hagyományos ezredébe is. „A többit biztos el tudod képzelni. Soha sem veszed le az álarcodat?” „Nem jelenhetek meg álarc nélkül. - Senki egy késsel a szobrocskákat szétvágta, és próbálta különböző módon összeilleszteni. - Borzalmas sebhely van az egész felső testemen. Állandóan a gyógyítással foglalkoztam, és szakértelmem olyan szintet ért el, hogy a több napos halottakat is meg tudtam gyógyítani. Figyelmeztetések ellenére kutatásaimat tovább folytattam, amíg egyszer egy vias thurnul lecsapott a kolostorra. Hetekig viaskodtam vele, közben a testvérek a püspökök mentális segítségét kérték. Egyesített erővel sikerült a démont visszaűzni a holtak honába, de addigra a kolostor és Sheran papsága hatalmas áldozatokat szenvedett. Ezért a püspöki szinódus a kolostornak megtiltotta a kutatást, engem pedig arra ítélt, hogy nem hagyhatom el a szobámat.” Senki elkészült az újabb szoborral, mindketten elégedetten nézték. „Persze te nem tartod magad az ítélethez.” „Ezt bizonyítsd be!” „Most sem vagy a szobádban.” „A kolostorban minden szoba az enyém.” „Szinte mindegyik szerzetes kísérletezik valamivel.” „Az lehet, de a kolostor nem kutat semmit.” *** A XIII.Zoli ezred utolsó katonái vidáman poroszkáltak harci ökreiken nyugat felé. Mindegyik kapott búcsúajándékként egy selyemálarcot, egy virágszimbólumot és egy szerencsetalizmánt. Zsákjaikban az útravaló mellett gyógynövény-, gabona-, zöldség- és gyümölcsmagvak is voltak. Vidáman énekelték a kolostorban tanult énekeket. Az élen haladó ökrök megtorpantak, idegesen szuszogtak és fejüket rázták. Ekkor az út melletti kisebb domb megrázkódott, és hirtelen 2 métert emelkedett. Miközben oldaláról még mindig szakadtak le göröngyök és fűcsomók, négy oszlopszerű lábán kissé elfordult, és lassan megindult a csapat felé. A zolik rajvonalba fejlődtek és kezdték körülvenni az ismeretlen lényt. Ekkor a valami elején kinyílt egy ablak, és egy álarcos hajolt ki rajta: „Meghoztam az apát úr ajándékát. Száraz és az első önként vállalkozó bejöhet. Az ökröket is hozzátok.” Az izé alján lenyílt egy csapóajtó, Száraz és a legbátrabb katona bevágtatott a mozgó dombba. Bent vöröses sötétség uralkodott. A helyiség (?) fala sima, gyöngyházfényű volt, de a felszín mögött ereket és vörös rostokat lehetett felfedezni. A plafonról furcsa bugyrok lógtak: éltek, de mesterségesek voltak, és csövekkel csatlakoztak a falhoz. Középen két erős asztal volt, mindenféle sebészeszközzel megpakolva. A szerzetes felültette a katonát az asztalra, és a szemébe nézett. „Ismerd a varjú viccet?” „Nem.” „Kár.Kár.Kár.KÁÁÁÁÁÁR.” A katona csak csapkodó varjakat látott, az egyik egészen az arcához repült. Minden elsötétedett előtte. A szerzetes gyöngéden lefektette az asztalra, aztán az ökröt a másik asztalhoz vezette. A fejét lenyomta az asztalra, ujját a szarvak közé tette és elkezdte végighúzni a marha fején. Áthúzta a szemek között, végig az orron, aztán egyenesen tovább az asztalon. Mikor az asztal túlsó végére ért, az ökör teljesen megmerevedett. Száraz közben elővette az agyag-szobrocskát, és a szerszámok közé tette. Az ökröt föltornázták az asztalra, aztán ecsetekkel vonalakat rajzoltak a két testre. Az ember testét a legalsó borda alatt körülrajzolták, az ökörnek meg a nyakát. Az egyik bugyorból kivettek egy felsőtesttorzót, és az egészet az agyagszobrocskához hasonlítgatták. „Építsük be az ökör szemét a zoli halántékába. Jobb lesz a térérzékelése.” Körülrajzolták a halántékot és a szemet. „Lássunk hozzá.” A katona és az ökör vérkeringését bekötötték a kvatánsba, aztán elkezdték az operációt. A kvatáns elindult nyugat felé, a zolik követték. „Te miért viselsz álarcot?” „Megpróbáltam megszerezni Dornodon varkaudar-klónozójának a leírását, és közben pofon hajított egy praglonc. Azért elég sok részletre emlékszem. Mások is próbálkoznak, nemsokára értékelhető mozaikot tudunk összeállítani emlékfoszlányainkból.” „Miért kell mozognia a kvatánsnak?” „Mert ebben van a titkos szervátültető berendezésünk. Balhé lesz, ha megtalálja az inkvizíció.” „Akkor miért mozgatjátok, miért nem rejtitek el?” „Ez egy létszámfölötti kvatáns. Ha valahol állna, számba lehet venni. Régen woorokkal hordtuk a vizet egyik hegyi kolostorunkba. Sohasem érkezett annyi víz, mint számítottuk. Először természetes veszteségekre gondoltunk, mint szivárgás vagy párolgás. De valamelyikünk figyelni kezdte a woorokat. Az egyik a vízvételezéskor az üres sorból mindig átsündörgött a megrakott állatok közé. Vidáman ügetett fel a hegyre, amíg a többiek majdnem meggebedtek. Fönt, amikor elkezdték a hordókat leengedni, egy óvatlan pillanatban átlépett az üres hordósok közé, így nem vették észre, hogy nem hozott vizet. Na szóval ez a kvatáns is ki van tanítva, hogy ellenőrzéskor ha van egy kis tumultus, mindjárt sodródjon át az ellenőrzött csoportba. A tumultusról én gondoskodom. Vigyázz az idegek összeillesztésével, mert különben egész életében fájdalmai lesznek.” „Mondj valamit a klónozóról!” „Ha van egy értékes egyed, azt sejtjeire szétfőzik, a sejteket megfiatalítják, és egy méhben megszülik.” „Hogy főzik szét?” „Tudnám, ha a praglonc nem kapott volna el.” „Kell ott valamilyen fejlődésgyorsító is, mit kezd Dornodon annyi varkaudar csecsemővel?” „Erre nem is gondoltam. Lehet, hogy meghívlak a legközelebbi tudományos konferenciánkra.” Közben elkészültek az oltással. Lemosták, fölöltöztették a zolit, aztán Száraz az arcába károgott. A katona bizonytalan léptekkel kiment a kvatánsból, és társai közé ugrott. Furcsa volt, hogy elöl, oldalt, hátul mindenkit látott. Bajtársai furcsán néztek rá. Meglátta, hogy négy karja van. Aztán hogy nem ül az ökrön, hanem belenőtt. Négy kezébe fegyvert kapott, fölágaskodott és bömbölni kezdett. Három tüdeje úgy felerősitette a hangját, hogy majdnem megsüketült. Társai éljenezni kezdtek, és egymást félrelökve megindultak a kvatáns bejárata felé. A zolik Első Zoli által alapított harci testvérület tagjai. Bőrük metálkék márványos mintázattal. Hajuk fűzöld, szemük hamuszínű. 2 méter magasak, erőteljes felépítésűek. Amúgy normális emberek. Az ökrök a 91. szörny helyi változata hímjének kiherélésével keletkeznek. Bőrük sárgásbarna, rajta elszórtan sötétbarna TIBI felirat látható. Gyönyörű holdsarló alakú szarvuk van. Jó úszók. Hátasnak és teherhordónak használják. Néma szigete Erdauintól ÉK-re fekszik az Óceánban. A tűzvihar megkímélte, mert Chara'Din (Tűzkirály) egyik térkapuja a sziget vulkánjában van. A sziget éghajlata humid, sok az eső, köd. A hegyek tetejét hó borítja. Sok folyó, patak szeldesi a terepet, gyakoriak a mocsarak. A termékeny földön az állatok nagy csordákban vonulnak. A hegyekben és patakokban könnyen lehet aranyat, ezüstöt, drágaköveket találni. A hegyekben vasat és szenet bányásznak, fejlett a fémfeldolgozás. A szörnyállomány hasonló az erdauinihoz, azzal a különbséggel, hogy óriások nincsenek és sárkányok vannak. A beszélő népek között szerepelnek az orkok, viszont a törpék teljesen elvadultak. A partmenti településeket elf kalózok rendszeresen zaklatják. A népek tanyákon és kisebb falvakban élnek, városok nincsenek. Törzsszövetségek és hercegek irányítják a közéletet.   74 Vágyak Titkos Útja ::: 2006.10.01. 21:19   Felhasználó ignorálása Válasz erre A tengeri elfek szívesen telepednek meg a tűszigeteken. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a sziget varázslója már elég naggyá növelte a tűt. A tűben csigalépcsőt vágnak, szintenként kisebb csarnokokat faragnak. A tű külső oldalához egyszobás fészkeket ragasztanak, melyben mindig egy-egy családanya lakik neveletlen gyermekeivel. A tűnek az aljáig alakítanak ki termeket. A vízszint alatti részen vannak a műhelyek, raktárak, közösségi hálók. A dagályszint felett van a vízi kijárat, amelyet úszó móló keretez. Itt rakodják és kötik ki a drakkarokat, bálnavadász dereglyéket és kisebb csónakokat. A tű gyökerén keresztül elérik és kitermelik a tenger alatti érclelőhelyeket. Mivel sokat kavircolnak ezekben a vájatokban, bányászati szakértelmük igen magas. Igen jó minőségű acél fegyvereket készítenek, de az egzotikus fémeket is meg tudják munkálni varázstárgy-készítés nélkül. Bár a tárgyaik nagy része értékes fémből készült, mégis úgy néznek ki, mint egy eszkimó, mert ruhájuk és többi felszerelésük bőrből és csontból van. Cserepekhez és vásznakhoz csak kereskedés vagy kalózkodás útján jutnak. Táplálékuk tengeri állatokból áll, és az energiahiány miatt szinte nyersen fogyasztják el. Az érett tengeri elfek sorsa különböző. A fiúk a legényszállásra kerülnek, ahol mindenféle jó és rossz dolgot megtanulnak. Részt kell venniük a torony építésében és a bánya művelésében. Kapnak egy kajakot, azzal a tengert kezdik felderíteni. Az elejtett halakat és tengeri szörnyeket beadják a közösbe. Teljesítményük növekedésével egyre több szolgáltatást vehetnek igénybe. Folyamatosan jobb felszerelést és fegyverzetet kapnak. Ha megütik a mértéket a havi rendszerességgel tartott próbán, besorolják őket a toronyőrségbe, elviszik bálnavadászatra, vagy kalózportyára. Az a szívük vágya, hogy lenyomjanak egy jégsárkányt. Ugyanis a jégsárkány csontjaiból és bőréből drakkart lehet építeni. Ha valamelyikben észreveszik a mágikus hajlamot, azt a varázsló ajánlásával elküldik a Simon Mágus Egyetemre. A nagylányok a műhelyekbe kerülnek, ahol megtanulják a tartósítástól a prémkikészítésig a női munkákat. Itt is maradnak addig, amíg férjhez nem mennek. Férjük a tű külső oldalán egy fészket épít kőből és fából a családnak, de ő maga csak alkalmilag tartózkodik itt, inkább a legényszálláson szórakozik szabad idejében. Persze a nők sem hárembe zárva élik életüket, rájuk hárul a torony védelme - ha a harcosok elkalandoznak, ők is részt vehetnek a kalandozásban és egy új telep kiépítésekor a férfiakkal egyformán kell dolgozniuk. Ha van valamelyikben affinitás a varázsláshoz, az viszont nem veheti igénybe a szervezett oktatást. Ennek ellenére néhány elf nő magától vagy valamelyik boszorkány társulat segítségével hatalmas varázslóvá válhat. A tengeri elfek klánrendszerben élnek. Egy bonyolult totemrendszerük van, mely tulajdonképpen a beltenyészést hivatott megakadályozni. Ugyanebből a célból időnként nő és gyermekrablásokat rendeznek. Ha egy tű túlnépesedik, a fiatalok hajóra szállnak, és új otthon keresésére indulnak. Ha szerencsések, találnak egy varázslót, aki éppen akkor kezdi hizlalni a tűjét, de letelepedhetnek kevésbé népes tűszigeteken vagy lakatlan partokon, esetleg ideiglenesen egy kikötővárosban. (Azt tudjuk, hogy az ideiglenesség 40 évet is jelenthet.) (Ez nem sok egy elfnek.) Nem sok törvényük van, de azt szigorúan betartatják. A klánon belüli gyilkosságot száműzéssel, a klánok közöttit vér-bosszúval büntetik.   73 Vágyak Titkos Útja ::: 2006.09.07. 22:58   Felhasználó ignorálása Válasz erre Még több bejegyzést, testvérem!   72 Gal ::: 2006.09.07. 11:16   Felhasználó ignorálása Válasz erre Maynard testvér, a lényegre!   71 Vágyak Titkos Útja ::: 2006.09.06. 23:54   Felhasználó ignorálása Válasz erre A havon járás a vízen járás egyszerűbb módja.