Ghalla Népe (PDA verzió!) ::: [vendég] o Sötétség Kora o Szörnyvadászat o Morf feltalálások o Spunk oldala o Túlélők Földje: Tűzvihar o Tudásbázis o Regisztráció o Csoportok o Hírek o Fórum o TKTK o Piactér
Vissza a hírekhez!

Az Összahngzat Közös Tudat 6. Olimpiai Koncertje (1. oldal)

Figyelem! A hozzászólás szövege HTML-ként értelmeződik, következésképp a csibecsőrök közé írt egybefüggő szavak ELVESZNEK! A csibecsőröket írd át pl. szögletes zárójelre a hozzászólás beküldése előtt! Köszi!

Melyik karaktered nevében szólsz hozzá:



4Vemhes Guppi (#4528) ::: 2006.07.04. 14:41  Felhasználó ignorálásaVálasz erre
Nekem egyes számú kellene, csak az hiányzik a gyűjteményemből!
 
3Beren ::: 2006.06.30. 11:48  Felhasználó ignorálásaVálasz erre
Mindig ezt olvasom a taliról hazafelé.
 
2Aarkh ::: 2006.06.25. 09:10  Felhasználó ignorálásaVálasz erre
Kaptam belőle, ahogyan minden évben, és mindig szívesen olvasom.
 
1Craz ::: 2006.06.25. 07:06  Felhasználó ignorálásaVálasz erre



Az Összahngzat Közös Tudat 6. Olimpiai Koncertje


Még a dem használata előtt ittál meg nyolc varkaudar pálinkát, no meg négy ork csodaszert. Utána pár korty vizet, majd két adag szakét, amit az aukción szereztél pár hete, tekintélyes mennyiségű aranyat áldozva rá. Mivel akkor már szédülni kezdtél, beiktattál egy párperces rövid – úgymond tazunkarókafarknyi – szünetet. Ezután elfogyasztottál egy ropogós rókafarkat, egy bátrak eledelét, egy zselés lótusszirupot, valamint egy elrontott hurkát.
A továbbiakban elzenéltél egy saját dalocskát a kölcsön kért molitár dobon, s összevont szemöldökkel bámultad a menekülő városi polgárokat. Ezek a csököttek, nem tudják, hogy olimpia lesz? – mérgelődtél másfél sort, majd befejezve az előkészületeket megnyalogattad mérgezett tőröd hegyét, megszagolgattad illatos rózsaszáladat, s belekacsintottál kedvenc, szerencsehozó tükrödbe…
Talán nem kellett volna belekötni ebbe a Leah papnőbe – állapítod meg bölcsen, miután kővé változtatott. Szerencsére csak negyven percig leszel mozdulatlan. Ezt azért tudod, mert a gyomrodban kavargó nem mindennapi egyveleg a permanens egészségkárosodásodat leszámítva megajándékozott egy varázslati-időérzékelő átmeneti képességgel is.
Amíg várakozol, nem messze tőled lezajlik az Összhangzat KT szokásos Olimpiai Koncertje. Kár hogy a kővéváltoztató varázslat miatt nem hallottál belőle semmit. Mindenesetre a koncert anyagát a kezedbe nyomta valaki, s a hátramaradt időben, csak kb a felét fújta el a fel-feltámadó nyári szél.
Szerencsére az a papírlap nálad maradt, amelyen nagyjából az áll, hogy aki az olimpia ideje alatt a leghamarabban megfejti a lenti titkosírással rótt sorokat, és a megfejtést odaviszi Craznak, az nyer 4000 csengő aranyat.


















A bevezető szöveget írta, és a koncertet szerkesztette: Craz





Törpevész

Csobban a tóba a legelső törpe
Na ezek engem nem csalnak tőrbe
A hideg víz elnyeli
Hogyha épp ez kell neki

Csobban a tóba a második törpe
Kedvenc vasbunkóm a nyakát törte
Buci feje elkékül
Míg egy másik felkészül

Csobban a tóba a harmadik törpe
Vére befesti a vizet zöldre
Vagy talán ha vadabb színre
S én lépek magasabb szintre

Csobban a tóba a negyedik törpe
Apró szemével már nem néz körbe
Kilátszik a keze még
De lehúzza a nehezék

Csobban a tóba az ötödik törpe
Feje mint szutykos szétmálló körte
Bár azt a törp nem akarta
Kicsi bunkóm betakarta

Csobban a tóba a hatodik törpe
A vassisakja egészen görbe
Kis fejéből bambán néz ki
Így hát ő is randán végzi

Menekül immár a hetedik törpe
Hát buzogányom üti a földre
Utolérem meg is fogom
Hórukkozva tóba dobom
S ő szól: -Ó te pici hullám
Ne vidd el a vizihullám!

Vérvörösalkonyfény #4115











Némaság

Némán nézi a toll hegye
A papírt
Csak a gyertya lángja festi
Komor árnyékképeit

Üres vagyok,
Mint a korsó
A fogadóban
Zárás után
Egy iszákos tag asztalán

Nincs miről írnom
Elszállt az ihlet
Elenyészett awen-em
Kiürült lelkemből
A költészet lehelete
Mással hál a Múzsa
Csókja többé már nem vezet
Némán kongnak csak fejemben
Jellegtelen gondolatok

Eldöcög mellettem az élet
Megélem perceit
Nem hordom magammal
Lassan elemésztve
Vers formában kérődzve fel
Csak a pillanatot ízlelem meg
És várom a következőt

Lantom fája
A sarokban korhad
Kinyúlt húrjairól
Nem szól már zene
Megvénült a hajdan míves darab
Elfelejtik dallamát
Elfelejtik egy öreg bárd
Minden híres szavát

Vrandol Sayn Karad #4620









Gilgarat

én vagyok Gilgarat
ki mindig rémes verseket farag
Gilgarat vagyok, a troll
ki egy nagy hordón szónokol
ha kérdi valaki,
ki az a verselő melák
Gilgarat az, vágja rá minden diák
Gilgarat, ki újra útra kélt
ez vagyok én, említettem már?
ne értsd félre, nem Gil-galad
Ő valaki egészen más!
Gilgarat vagyok R-rel, ez lennék én
a nagy troll mágus, vagy mifene
és egyben neves bárd
zenélni dudával szoktam
egyre jobban
megy az is nekem
de verselőnek jobb vagyok
felkértek már megnyitókra is
szavaltam egy jó nagyot
híres versem mondtam akkor is
a Gilgarat című neves szerzeményt
írta Gilgarat verse ez
egy őszinte önvallomás
hogy milyen jó gyerek ez a benga fickó
mélyen szántó, érzelmekkel teli
mint Gilgarat hőstettei
azokról is írtam sokat
hogy ne feledje az utókor
élt egyszer egy neves troll
Gilgarat, a híres bárd és varázsló
akin nem fogott semmi ártó
ő volt a nagyszerű csodálatos
Gilgarat
aki egyben én vagyok
eltakarom előled a Napot
mert akkora vagyok
oly hatalmas és csodás
Gilgarat, a bárd!

Gilgarat #2615




Pénz

A pénz gazdagság
a pénz boldogság
mind a kettöt hajszolom.
De egyiket elérem valaha?

Gilgames #1987




Béna

Fél úton rekedtem
Leah kapuja előttem,
De nem tudok átlépni rajta
A küszöbön fekszem
Bénán, tehetetlen

Legutóbbi harcom során
Gerincem tört
Fekszem a pusztában
Egy fa alatt
Mozdulni nem tudok, de élek
Az isteni jóakarat így nem segíthet
Gyógyítani magam nem tudom
Csak a szám bírom mozgatni
Ha nem jön erre senki
akár megöl, akár megsegít
Három gyötrelmes nap vár rám
A feltámadásig
És a kínkeserves szomjhalál


Ruthin El Enoure #5628




Néma

Csend van belül
Teljes, néma csend
Feketén, öblösen kong bennem
A halott némaság
Végtelen, üres Semmi a lelkem
Egy kiürült, piszkos pohár
Az asztal közepére tolva
Egy teli kancsóra vár

Verseim lelkem cseppjei
Voltak egykoron
Már nem írok
Csak hallgatom
A hangtalan bensőm
Hátha…


Vrandol Sayn Karad #4620




A hallgatag őr

Áll a hallgatag őr
Könnyező szemével
S a gyilkos tőr
Elég szerelme tüzével

Csendes nyári éjszakán
Jött először a csalfa szerető
Megjelent a kedves hajlékán
Ágya most néki a temető

Az őr mindent tudott
Hallgatott mégis
De tovább nem várhatott
Ráfröccsent a vér is

Ha kért a kedves bármit
Szó nélkül megadta
Hisz „csak ő számít”
De a drága rútul becsapta

Csendben halt meg
Míg a szerető kínok között, ordítva
Az őr keze remeg
Majd a tőrt a szíve felé fordítja

Fekszik a hallgatag őr
Üveges szemével
Kezéből már kiesett a tőr
S elég ő is szerelme tüzével

Bella Cassandra #2802




Furcsa Szerelem

Ó pillangó kedves
Bocsáss meg nekem
Hogy bús versemtől és a könnyektől
Szárnyad nedves

Szép verset író tollam
Vajon hol vagy?
Szerelmes versedtől
A jéghegy csúcsa olvad

Csodaszép szerelmem
Kezed bár ölelne
Ajkad bár csókolna
Ragyogásod közelemben oly jó volna

De nem vagy velem
Ilyen ez a furcsa szerelem
Lényed lassan elfeledem
S könnytől csillogó arcomat kezembe temetem

Ó pillangó édes
Szárnyad szárítani nem tudom
E bús alkonyon
Gyere szállj mellém
Ázottan, fáradtan ülök én is
Az ősöreg balkonon

Bella Cassandra #2802





A teljesség felé

Utam vége a teljesség maga
Hol a rész-egész is teljes
Hol az enyészet úrnak nincsen szava
Mert egyedül van magány-maga

Színes pillangó szárnyak árnya
Rebben a lámpa világánál
S Te az ággyal szemben
Fekszel a hajnal halott virágánál

S vak szemmel nézed a bűnt
Mely benned lakik mélyen
S én megélem melletted minden éjjel
Hogy a vágyam szakít széjjel

De már nem küzdök ellened
Mert tudom mit veszthetek
A vágytalanság reggelén:
Rám mosolygó két szemed

S mégis kutatom
A mocsok alatt
Az embert, egy Istent
Kinek otthona az ég
Hol minden tiszta, szép

S látom
A távolban barátok, szerelmek, mesterek
Jönnek a megfáradt lélek elé
Ez az én utam
Utam: A teljesség felé

Öngyilkos Álom #3297




Én vagyok ott

Hideg van!
Itt fent a hegyek között
A fenyők fölött

Jegesen csókol
Új asszonyom, a szél
Friss hó roppan
Szívem dobban
S a táj életre kél

A csend
Betölti lényem
Kinyújtom kezem
S enyém a mindenség
S én a mindenség vagyok

A folyók jeges hordaléka vagyok
A fenyők lombja
A szélben táncoló hópihe
Az ős kövek dombja

Megérkeztem
A legbelsőbb tavakhoz
A fénybe
S a béke ölel
Mert mindenben és mindenütt ott vagyok

A szerető ölelésben
Az éjben
S igen a fényben is én vagyok!
Igen! Én vagyok arra ott!

Öngyilkos Álom #3297




Barátom a béke

A köd ülte tó fölött
Angyalok táncolnak
Szobám ablakából figyelem
Különös táncuk megnyugtat

Csak ketten vagyunk itt fent
Fenn ily magasan
Fenn a fenyők fölött
A hideg éltető légbe
Én és új barátom: a Béke

Öngyilkos Álom #3297





… Egy gyertyalánghoz …

lángod melegéből elomló őszlevelek
betakarják fehér meztelenségem

langyos lobogásod fájó örömbe andalít
lebegő fehér felhő lankáin a lélek
némán kacagni próbál, de nem merem:
nem fájni hagyni örök magányunk:

Gyertyaláng … Papír … Ceruza …
egyet gondolunk érzünk
… ez az élet

Fehér Farangis #5284




Esti nóta

Eefárattam, mint egy sullár igavonás után,
Hejet nézek lepihenni, táborozás miján.
Hangom az má alig van,
Szólalni nem tudok,
Dehogy tudjad kedvemet, bődülök egy nagyot.

Megbózong a hangom miatt minden állat menten,
Csak a csicskát nem éédekli; élőhót a szentem.
Északára ittmaradok.
Tapottat se megyek.
Ígyasztán lecuccolok, táábortüzet verek.

Vacsa után be jólesne egy pohárka bor,
De a sztyeppén kocsma biza
Egy sincsen. Sehol.
A vááros jól messze van, két hétre, úgy tudom,

Ígyhát asztán bánatom egy tömlő vízbe ölöm.

Erős vaok, mint két ökör, de az álom jobban,
Segítekhát neki kicsit, egykis álomporra.
Akad má a nnnnnnyeevem, ujjam, közül
Kifódul a lant.
Ha hozzányúsz, nyícspdámma… kerűsz…
Összeződül… ésbe… namáá…

Leslie #5745





Valaki álmában

Napjaim mostanában
Teljesen egyformák
Mintha ülnék egy sötét szobában
És a semmibe bámulnák

Fakó a kép a szobám falán
A bor íztelen a számban
Élek még? Talán!
Valaki álmában

Segíts ismeretlen!
Vagy engedj el!
Fájdalmam legyőzhetetlen
Hidd el, mennem kell!

Ne álmodj többé rólam
Felejts el!
Kiégtem, meghaltam
Kérlek, engedj el!

Bella Cassandra #2802





Csillagok fénye látja

Csillagok fénye látja csak tested
Odalent vetülő suhanó árnya
Valami újat szokatlant festve
Karcol a csendes éjszakába
Harcol az árnyék
Ha forr a véred
Támadó szándék
Tudod eléred
Csak egy ugrás olyan közel
A vadászatnak létezel

Vérvörösalkonyfény #4115





Én vagyok arra itt

A sötét nem bánt nem veszi véred
Nem mondja utolsó órádat éled
Nem vágja beléd karmait
Mert én vagyok arra itt

Az éjjel nem bánt nem ő halálod
Nem mondja utolsó utadat járod
Látod azt most én teszem
Véredtől részegen

Vérvörösalkonyfény #4115





Hanyatlás

Elszabadul a tűz
Gyullad az ág
Pusztul a remény
Sorvad a test
Reped a kitartás burka
Félek bezárul újra
A Végtelen

Ruthin El Enoure #5628




A távcső

Én, az önjelölt tudós, kit a világégés meghagyott
nagy díjakra pályázva gondoltam egy nagyot.
Elővettem zsákomból temérdek szemetet,
mondván ezekből majd távcsövet szerkesztek!
Egy-két mozdulat, és kész is a nagy mű
sőt, a külsőre is adva nem akármilyen mívű,
de hát puding próbája az evés–gondoltam magamban,
és új találmányom nyomban szemem elé raktam.
Nos, elsőre igencsak megdobott a látvány,
a levegőt markolásztam gyümölcsnek gondolván,
aztán meg egy hatalmas méh repült felém,
de csak apró foltot hagyott rövidkardom hegyén.
Végül egy gyönyörű lepkét követtem figyelemmel,
ahogy a lágy szellőn ülve kecsesen tovarepdel.
Később megpihent egy borzalmas husángon,
egy göcsörtös bunkó formájú gigászi ágon.
Nem ág az! – vettem észre ímhol,
egy troll fickó, aki mellette durmol.
Nem is durmol, éppen ébredezik,
öklömnyi csipa, mi szeme sarkából kiesik.
De felpattan ő nyomban, és egyből bemelegít,
bunkóját megemeli, majd azon nagyokat lendít,
ide csap – oda csap, a lepkét nem véve észre.
S én némán figyelem, ahogy lecsurog a lepke pépje.

Vrandol Sayn Karad #4620






Gyítepaci!

Fák -- Hát igen, szeretek erdőben csatangolni! Tudjátok, amikor bumerángod markolva osonsz fától fáig a susnyásban. Bőrödön lenge szellő lehelete, mintha csak egy áldozatod utolsó sóhaja lenne. S kebledben a jóleső érzés; nemsokára újra gyilkolhatsz...
Megvagy! -- Valami moccan előttem balra, hát közelebb lopakszom, s egy sűrűbb tüskebokor mögül szemlélem a mit sem sejtő trikornist. Szép példány, méltó a halálra. Hogy én végezzek vele...
Füst -- Onnan égett lószőrszag a lángcsóvám nyomán, innen fájó bal combom, a tisztítótűz belemart.
Találat -- Harmadik bumerángom is vígan csattan a háromszarvú kobakján, látom az öklömnyi szemekbe költöző fájdalmat.
Vér -- Vasalt bunkómmal teszek pontot a harc végére. Utolsó harapása, mint véres cirógatás. Mosolyogva túrok sűrű sörényébe, s letelepedek az utolsókat rezgő testre.
Gyítepaci -- Repülj hát istenem elé, üdvözlöm Őt - suttogom selymes füleibe, majd gyors szakavatott mozdulatok vadászkésemmel...
S ím megvan: 26. trikornis szarv, 52. trikornis fül.
Vidám mosollyal játszadozva suhanok tovább az álmodó fák lombja alatt...
--
Kedvenc szörnyem a trikornis. --
Szeretem a hangot, ahogy bumerángom fejbe kólintja.
Szeretem sörényének illatát, ha a paci utolsót remeg.
Szeretem az érintést, ha levágom szarvát, fülét.
Szeretem a vére látványát, ha pofáján kicsordul.
Szeretem az érzést, tudom egyre gonoszabbá tesz. --
Kellemeset nyújtózva felállok a legyőzött dögről, fülét, szarvát hátizsákomba teszem. 28. szarv, 56. fül... Fül... affrancba! Most látom csak, hogy a legelőször lemetszett trikornis fülem kezd megromlani. Valami szürkés, penészszerű dolog van rajta, nyúlós vacak.
Ó, hogy az a! -dühöngök, seperc alatt lecsapva egy balga módon erre repdeső fülemülét. Vicsorogva tépkedem ki tollait, lábait, szárnyait, lecsavarom csőrét, fejét, majd elrágcsálom ... apró csontjai vidáman ropognak fogaim között.
Most mi a francot kezdjek ezzel a füllel, dobjam el?! - forgatom kezemben busszúságom megtestesülését.
Utálom a trikornist! --
Dühömben összegyűröm markomban a fület, s hirtelen ötlettől vezetve számba gyömöszölöm... Ó, mi isteni szikra!... Hiszen ez nagyon finom! --
Így fedeztem fel azutáni kedvenc csemegémet, s a későbbiek folyamán még többször indultam el vadászatára... :)
Kedvenc szörnyem a trikornis! –

Vérvörösalkonyfény #4115




Egy idáig ismeretlen, a nagyközönség elé nem tárult eszmefuttatás, mely elgondolkoztató atekintetben, hogy meg lehet-e változtatni a világot, s a benne élőket itt körülöttünk

Él valamerre egy kicsi törpe közösség, nekik határozott elképzelésük van a témát tekintve. Szerintük a világ réges-régen pont ugyanolyan volt, mint most. A világmindenség maga egy hatalmas sziklatömb. Szikla jobbra. Szikla balra. Szikla előre. Szikla hátra. Szikla le. És szikla fel. Ezen kívül szikla hétfőn. Szikla kedden. Szikla szerdán. Szikla csütörtökön. Szikla pénteken. Szikla szombaton. Szikla vasárnap. És szikla a nyolc nyolcadik napján is, ami általában a semmittevésé, hiszen pihenni is kell valamikor.
Hiszen ez egy kemény világ.
Változtatni éppen lehet rajta, csak fölösleges, mivel bármit csinálsz, igazán nem is változik. Hiszen érvényes rá az anyagmegmaradás törvénye. Ha fogod magad, no meg egy csákányt, csinálhatsz például egy új tárnát. Csak nem érsz vele sokat, mivel a sziklát, amit kifejtesz, egy régebbi tárnába kell elcipelned.
Vagy csinálhatsz egy új aknát. Csak nem érsz vele sokat, hiszen a kitermelt köveket el kell helyezned egy régebbi aknába. S e dolog független attól, hogy az aknát lefele, avagy felfele kezded-e ásni. Csak az a különbség, hogy felfele elkezdeni életveszélyesebb.
E törpe közösség világképe egy a kevésbé elterjedtek közül, sőt sose került napvilágra, mivel ezen törpék még életük folyamán sohasem jártak a felszínen.
Egy másik elmélet szerint viszont a világ réges-régen igenis más volt, mint most. Sőt most is más! Egy ifjú törpe ugyanis kőkemény kobakjába vette, hogy a világ nem lehet ilyen kegyetlen. Nem lehet szikla jobbra, szikla balra, szikla előre, szikla hátra, szikla le, és szikla fel. Nem lehet szikla hétfőn, szikla kedden, szikla szerdán, szikla csütörtökön, szikla pénteken, szikla szombaton, szikla vasárnap és szikla a nyolc nyolcadik napján is, ami általában a szórakozásé, hiszen szórakozni is kell valamikor.
Elhatározta, hogy ezt be is bizonyítja ezeknek a besziklásodott gondolkodású csökött törpéknek. Összehívta őket, s bejelentette, hogy expedíciót indít a sziklán túli világ felfedezésére. Hiszen csak annyit kell tenni, valaki kutató alagutat ás, mindig csak ugyanabba, ugyanabba, ugyanabba az irányba.
Elmondott még egy hosszabb beszédet a sziklán túli világ fontosságáról, majd elbúcsúzott.
Többé nem látták.

Sárkányszikla #4887




Nagyszakállú

Fogta magát Nagyszakállú tudjátok ő törpe
Megunta a kőtörést hát elindult a völgybe
Buzogányán kívül görbe kardja volt
Lépkedett ütemre, s törpedalt dalolt
Ég veletek szakadékok és magas hegyek
Fogom magam elindulok máshová megyek
Ég veletek aknák tárnák ősi járatok
Lám a szabad ég alatt is vígan járhatok
Bár éppen kicsit szokatlan e végtelen tér
Te folyó ott, Nagyszakállú estére elér
Bár egy kicsit meleg van ha fentről tűz a nap
De elbújni nem fogok a magas fű alatt
Bár egy kicsit hideg van ha szembe fúj a szél
Nagyszakállú egy fa alá be nem búj azér’
Bár egy kicsit fáradt vagyok s lemegy már a nap
Körülöttem szellem vadásztatuk játszanak
Onnan tudom ezt hogy kardom rajtuk átszalad
Ötször-hatszor és a vérnyomok nem látszanak
Lehet nagyon fáradt vagyok sötét fent az ég
Azt hiszem a caplatásból mára már elég
Majd csak reggel majd csak reggel aludni fogok
Majd csak holnap majd csak holnap visszafordulok
Így végezte Nagyszakállú a kalandor törpe
Beleesett egy lyukba és törpe nyakát törte
Ott maradt mellette görbe kardja is
Ne vesd hát szememre hogy a dal hamis

Sárkányszikla #4887




Ősz

Csendes kör
Homályban
Álmok szárnyán száz bogár
Halk dallammal zúg még az Éj
Őszben, ködben halódó szél

Lépteim nyomán
Táncra perdült kövek között
Hasad a Hajnal
Üdvözli az új kezdetet
Mit az éjjel hajú király
Ködbe teremtett
Szelek kavargó teste
Nedves pára
Fák között
Föld felett
Lebegő lépteimmel
A Reggel elé sietek

Narancs ujjal
Mutat rám a Nap
Átdöfi a hideg párát
Szívemig ér
Megvirradt!

Ruthin El Enoure #5628




Rossz kor

égig érő magas hegyek
most menedékem legyetek
titkos fennsík óvj meg engem
édes életem

drága enyhet adó lombok
régen járt úton bolyongok
társaim csak kínzó gondok;
vészes képzetem

kedves otthonom most vérben
úszik, emberek tüzében
ég, hát szálljon fel az égig
könnyes énekem

halkan zúgó fenyőerdő
mondd mit hoz az eljövendő
szétesik-e széthullik-e
szeretett hazám

ősi nemes elfek vére
legutolsó menedéke
elrejtesz-e és mondd lesz-e
új remény talán

vagy csak e hely lesz a sírom
soraimat szélbe sírom
végső búcsúversem írom
rossz kor hajnalán

Craz #4097