Az Összahngzat Közös Tudat 6. Olimpiai Koncertje (1. oldal)

Figyelem! A hozzászólás szövege HTML-ként értelmeződik, következésképp a csibecsőrök közé írt egybefüggő szavak ELVESZNEK! A csibecsőröket írd át pl. szögletes zárójelre a hozzászólás beküldése előtt! Köszi!

Melyik karaktered nevében szólsz hozzá:



Szmájli eszköztár:

4 Vemhes Guppi (#4528) ::: 2006.07.04. 14:41   Felhasználó ignorálása Válasz erre Nekem egyes számú kellene, csak az hiányzik a gyűjteményemből!   3 Beren ::: 2006.06.30. 11:48   Felhasználó ignorálása Válasz erre Mindig ezt olvasom a taliról hazafelé.   2 Aarkh ::: 2006.06.25. 09:10   Felhasználó ignorálása Válasz erre Kaptam belőle, ahogyan minden évben, és mindig szívesen olvasom.   1 Craz ::: 2006.06.25. 07:06   Felhasználó ignorálása Válasz erre Az Összahngzat Közös Tudat 6. Olimpiai Koncertje Még a dem használata előtt ittál meg nyolc varkaudar pálinkát, no meg négy ork csodaszert. Utána pár korty vizet, majd két adag szakét, amit az aukción szereztél pár hete, tekintélyes mennyiségű aranyat áldozva rá. Mivel akkor már szédülni kezdtél, beiktattál egy párperces rövid – úgymond tazunkarókafarknyi – szünetet. Ezután elfogyasztottál egy ropogós rókafarkat, egy bátrak eledelét, egy zselés lótusszirupot, valamint egy elrontott hurkát. A továbbiakban elzenéltél egy saját dalocskát a kölcsön kért molitár dobon, s összevont szemöldökkel bámultad a menekülő városi polgárokat. Ezek a csököttek, nem tudják, hogy olimpia lesz? – mérgelődtél másfél sort, majd befejezve az előkészületeket megnyalogattad mérgezett tőröd hegyét, megszagolgattad illatos rózsaszáladat, s belekacsintottál kedvenc, szerencsehozó tükrödbe… Talán nem kellett volna belekötni ebbe a Leah papnőbe – állapítod meg bölcsen, miután kővé változtatott. Szerencsére csak negyven percig leszel mozdulatlan. Ezt azért tudod, mert a gyomrodban kavargó nem mindennapi egyveleg a permanens egészségkárosodásodat leszámítva megajándékozott egy varázslati-időérzékelő átmeneti képességgel is. Amíg várakozol, nem messze tőled lezajlik az Összhangzat KT szokásos Olimpiai Koncertje. Kár hogy a kővéváltoztató varázslat miatt nem hallottál belőle semmit. Mindenesetre a koncert anyagát a kezedbe nyomta valaki, s a hátramaradt időben, csak kb a felét fújta el a fel-feltámadó nyári szél. Szerencsére az a papírlap nálad maradt, amelyen nagyjából az áll, hogy aki az olimpia ideje alatt a leghamarabban megfejti a lenti titkosírással rótt sorokat, és a megfejtést odaviszi Craznak, az nyer 4000 csengő aranyat.          A bevezető szöveget írta, és a koncertet szerkesztette: Craz Törpevész Csobban a tóba a legelső törpe Na ezek engem nem csalnak tőrbe A hideg víz elnyeli Hogyha épp ez kell neki Csobban a tóba a második törpe Kedvenc vasbunkóm a nyakát törte Buci feje elkékül Míg egy másik felkészül Csobban a tóba a harmadik törpe Vére befesti a vizet zöldre Vagy talán ha vadabb színre S én lépek magasabb szintre Csobban a tóba a negyedik törpe Apró szemével már nem néz körbe Kilátszik a keze még De lehúzza a nehezék Csobban a tóba az ötödik törpe Feje mint szutykos szétmálló körte Bár azt a törp nem akarta Kicsi bunkóm betakarta Csobban a tóba a hatodik törpe A vassisakja egészen görbe Kis fejéből bambán néz ki Így hát ő is randán végzi Menekül immár a hetedik törpe Hát buzogányom üti a földre Utolérem meg is fogom Hórukkozva tóba dobom S ő szól: -Ó te pici hullám Ne vidd el a vizihullám! Vérvörösalkonyfény #4115 Némaság Némán nézi a toll hegye A papírt Csak a gyertya lángja festi Komor árnyékképeit Üres vagyok, Mint a korsó A fogadóban Zárás után Egy iszákos tag asztalán Nincs miről írnom Elszállt az ihlet Elenyészett awen-em Kiürült lelkemből A költészet lehelete Mással hál a Múzsa Csókja többé már nem vezet Némán kongnak csak fejemben Jellegtelen gondolatok Eldöcög mellettem az élet Megélem perceit Nem hordom magammal Lassan elemésztve Vers formában kérődzve fel Csak a pillanatot ízlelem meg És várom a következőt Lantom fája A sarokban korhad Kinyúlt húrjairól Nem szól már zene Megvénült a hajdan míves darab Elfelejtik dallamát Elfelejtik egy öreg bárd Minden híres szavát Vrandol Sayn Karad #4620 Gilgarat én vagyok Gilgarat ki mindig rémes verseket farag Gilgarat vagyok, a troll ki egy nagy hordón szónokol ha kérdi valaki, ki az a verselő melák Gilgarat az, vágja rá minden diák Gilgarat, ki újra útra kélt ez vagyok én, említettem már? ne értsd félre, nem Gil-galad Ő valaki egészen más! Gilgarat vagyok R-rel, ez lennék én a nagy troll mágus, vagy mifene és egyben neves bárd zenélni dudával szoktam egyre jobban megy az is nekem de verselőnek jobb vagyok felkértek már megnyitókra is szavaltam egy jó nagyot híres versem mondtam akkor is a Gilgarat című neves szerzeményt írta Gilgarat verse ez egy őszinte önvallomás hogy milyen jó gyerek ez a benga fickó mélyen szántó, érzelmekkel teli mint Gilgarat hőstettei azokról is írtam sokat hogy ne feledje az utókor élt egyszer egy neves troll Gilgarat, a híres bárd és varázsló akin nem fogott semmi ártó ő volt a nagyszerű csodálatos Gilgarat aki egyben én vagyok eltakarom előled a Napot mert akkora vagyok oly hatalmas és csodás Gilgarat, a bárd! Gilgarat #2615 Pénz A pénz gazdagság a pénz boldogság mind a kettöt hajszolom. De egyiket elérem valaha? Gilgames #1987 Béna Fél úton rekedtem Leah kapuja előttem, De nem tudok átlépni rajta A küszöbön fekszem Bénán, tehetetlen Legutóbbi harcom során Gerincem tört Fekszem a pusztában Egy fa alatt Mozdulni nem tudok, de élek Az isteni jóakarat így nem segíthet Gyógyítani magam nem tudom Csak a szám bírom mozgatni Ha nem jön erre senki akár megöl, akár megsegít Három gyötrelmes nap vár rám A feltámadásig És a kínkeserves szomjhalál Ruthin El Enoure #5628 Néma Csend van belül Teljes, néma csend Feketén, öblösen kong bennem A halott némaság Végtelen, üres Semmi a lelkem Egy kiürült, piszkos pohár Az asztal közepére tolva Egy teli kancsóra vár Verseim lelkem cseppjei Voltak egykoron Már nem írok Csak hallgatom A hangtalan bensőm Hátha… Vrandol Sayn Karad #4620 A hallgatag őr Áll a hallgatag őr Könnyező szemével S a gyilkos tőr Elég szerelme tüzével Csendes nyári éjszakán Jött először a csalfa szerető Megjelent a kedves hajlékán Ágya most néki a temető Az őr mindent tudott Hallgatott mégis De tovább nem várhatott Ráfröccsent a vér is Ha kért a kedves bármit Szó nélkül megadta Hisz „csak ő számít” De a drága rútul becsapta Csendben halt meg Míg a szerető kínok között, ordítva Az őr keze remeg Majd a tőrt a szíve felé fordítja Fekszik a hallgatag őr Üveges szemével Kezéből már kiesett a tőr S elég ő is szerelme tüzével Bella Cassandra #2802 Furcsa Szerelem Ó pillangó kedves Bocsáss meg nekem Hogy bús versemtől és a könnyektől Szárnyad nedves Szép verset író tollam Vajon hol vagy? Szerelmes versedtől A jéghegy csúcsa olvad Csodaszép szerelmem Kezed bár ölelne Ajkad bár csókolna Ragyogásod közelemben oly jó volna De nem vagy velem Ilyen ez a furcsa szerelem Lényed lassan elfeledem S könnytől csillogó arcomat kezembe temetem Ó pillangó édes Szárnyad szárítani nem tudom E bús alkonyon Gyere szállj mellém Ázottan, fáradtan ülök én is Az ősöreg balkonon Bella Cassandra #2802 A teljesség felé Utam vége a teljesség maga Hol a rész-egész is teljes Hol az enyészet úrnak nincsen szava Mert egyedül van magány-maga Színes pillangó szárnyak árnya Rebben a lámpa világánál S Te az ággyal szemben Fekszel a hajnal halott virágánál S vak szemmel nézed a bűnt Mely benned lakik mélyen S én megélem melletted minden éjjel Hogy a vágyam szakít széjjel De már nem küzdök ellened Mert tudom mit veszthetek A vágytalanság reggelén: Rám mosolygó két szemed S mégis kutatom A mocsok alatt Az embert, egy Istent Kinek otthona az ég Hol minden tiszta, szép S látom A távolban barátok, szerelmek, mesterek Jönnek a megfáradt lélek elé Ez az én utam Utam: A teljesség felé Öngyilkos Álom #3297 Én vagyok ott Hideg van! Itt fent a hegyek között A fenyők fölött Jegesen csókol Új asszonyom, a szél Friss hó roppan Szívem dobban S a táj életre kél A csend Betölti lényem Kinyújtom kezem S enyém a mindenség S én a mindenség vagyok A folyók jeges hordaléka vagyok A fenyők lombja A szélben táncoló hópihe Az ős kövek dombja Megérkeztem A legbelsőbb tavakhoz A fénybe S a béke ölel Mert mindenben és mindenütt ott vagyok A szerető ölelésben Az éjben S igen a fényben is én vagyok! Igen! Én vagyok arra ott! Öngyilkos Álom #3297 Barátom a béke A köd ülte tó fölött Angyalok táncolnak Szobám ablakából figyelem Különös táncuk megnyugtat Csak ketten vagyunk itt fent Fenn ily magasan Fenn a fenyők fölött A hideg éltető légbe Én és új barátom: a Béke Öngyilkos Álom #3297 … Egy gyertyalánghoz … lángod melegéből elomló őszlevelek betakarják fehér meztelenségem langyos lobogásod fájó örömbe andalít lebegő fehér felhő lankáin a lélek némán kacagni próbál, de nem merem: nem fájni hagyni örök magányunk: Gyertyaláng … Papír … Ceruza … egyet gondolunk érzünk … ez az élet Fehér Farangis #5284 Esti nóta Eefárattam, mint egy sullár igavonás után, Hejet nézek lepihenni, táborozás miján. Hangom az má alig van, Szólalni nem tudok, Dehogy tudjad kedvemet, bődülök egy nagyot. Megbózong a hangom miatt minden állat menten, Csak a csicskát nem éédekli; élőhót a szentem. Északára ittmaradok. Tapottat se megyek. Ígyasztán lecuccolok, táábortüzet verek. Vacsa után be jólesne egy pohárka bor, De a sztyeppén kocsma biza Egy sincsen. Sehol. A vááros jól messze van, két hétre, úgy tudom, Ígyhát asztán bánatom egy tömlő vízbe ölöm. Erős vaok, mint két ökör, de az álom jobban, Segítekhát neki kicsit, egykis álomporra. Akad má a nnnnnnyeevem, ujjam, közül Kifódul a lant. Ha hozzányúsz, nyícspdámma… kerűsz… Összeződül… ésbe… namáá… Leslie #5745 Valaki álmában Napjaim mostanában Teljesen egyformák Mintha ülnék egy sötét szobában És a semmibe bámulnák Fakó a kép a szobám falán A bor íztelen a számban Élek még? Talán! Valaki álmában Segíts ismeretlen! Vagy engedj el! Fájdalmam legyőzhetetlen Hidd el, mennem kell! Ne álmodj többé rólam Felejts el! Kiégtem, meghaltam Kérlek, engedj el! Bella Cassandra #2802 Csillagok fénye látja Csillagok fénye látja csak tested Odalent vetülő suhanó árnya Valami újat szokatlant festve Karcol a csendes éjszakába Harcol az árnyék Ha forr a véred Támadó szándék Tudod eléred Csak egy ugrás olyan közel A vadászatnak létezel Vérvörösalkonyfény #4115 Én vagyok arra itt A sötét nem bánt nem veszi véred Nem mondja utolsó órádat éled Nem vágja beléd karmait Mert én vagyok arra itt Az éjjel nem bánt nem ő halálod Nem mondja utolsó utadat járod Látod azt most én teszem Véredtől részegen Vérvörösalkonyfény #4115 Hanyatlás Elszabadul a tűz Gyullad az ág Pusztul a remény Sorvad a test Reped a kitartás burka Félek bezárul újra A Végtelen Ruthin El Enoure #5628 A távcső Én, az önjelölt tudós, kit a világégés meghagyott nagy díjakra pályázva gondoltam egy nagyot. Elővettem zsákomból temérdek szemetet, mondván ezekből majd távcsövet szerkesztek! Egy-két mozdulat, és kész is a nagy mű sőt, a külsőre is adva nem akármilyen mívű, de hát puding próbája az evés–gondoltam magamban, és új találmányom nyomban szemem elé raktam. Nos, elsőre igencsak megdobott a látvány, a levegőt markolásztam gyümölcsnek gondolván, aztán meg egy hatalmas méh repült felém, de csak apró foltot hagyott rövidkardom hegyén. Végül egy gyönyörű lepkét követtem figyelemmel, ahogy a lágy szellőn ülve kecsesen tovarepdel. Később megpihent egy borzalmas husángon, egy göcsörtös bunkó formájú gigászi ágon. Nem ág az! – vettem észre ímhol, egy troll fickó, aki mellette durmol. Nem is durmol, éppen ébredezik, öklömnyi csipa, mi szeme sarkából kiesik. De felpattan ő nyomban, és egyből bemelegít, bunkóját megemeli, majd azon nagyokat lendít, ide csap – oda csap, a lepkét nem véve észre. S én némán figyelem, ahogy lecsurog a lepke pépje. Vrandol Sayn Karad #4620 Gyítepaci! Fák -- Hát igen, szeretek erdőben csatangolni! Tudjátok, amikor bumerángod markolva osonsz fától fáig a susnyásban. Bőrödön lenge szellő lehelete, mintha csak egy áldozatod utolsó sóhaja lenne. S kebledben a jóleső érzés; nemsokára újra gyilkolhatsz... Megvagy! -- Valami moccan előttem balra, hát közelebb lopakszom, s egy sűrűbb tüskebokor mögül szemlélem a mit sem sejtő trikornist. Szép példány, méltó a halálra. Hogy én végezzek vele... Füst -- Onnan égett lószőrszag a lángcsóvám nyomán, innen fájó bal combom, a tisztítótűz belemart. Találat -- Harmadik bumerángom is vígan csattan a háromszarvú kobakján, látom az öklömnyi szemekbe költöző fájdalmat. Vér -- Vasalt bunkómmal teszek pontot a harc végére. Utolsó harapása, mint véres cirógatás. Mosolyogva túrok sűrű sörényébe, s letelepedek az utolsókat rezgő testre. Gyítepaci -- Repülj hát istenem elé, üdvözlöm Őt - suttogom selymes füleibe, majd gyors szakavatott mozdulatok vadászkésemmel... S ím megvan: 26. trikornis szarv, 52. trikornis fül. Vidám mosollyal játszadozva suhanok tovább az álmodó fák lombja alatt... -- Kedvenc szörnyem a trikornis. -- Szeretem a hangot, ahogy bumerángom fejbe kólintja. Szeretem sörényének illatát, ha a paci utolsót remeg. Szeretem az érintést, ha levágom szarvát, fülét. Szeretem a vére látványát, ha pofáján kicsordul. Szeretem az érzést, tudom egyre gonoszabbá tesz. -- Kellemeset nyújtózva felállok a legyőzött dögről, fülét, szarvát hátizsákomba teszem. 28. szarv, 56. fül... Fül... affrancba! Most látom csak, hogy a legelőször lemetszett trikornis fülem kezd megromlani. Valami szürkés, penészszerű dolog van rajta, nyúlós vacak. Ó, hogy az a! -dühöngök, seperc alatt lecsapva egy balga módon erre repdeső fülemülét. Vicsorogva tépkedem ki tollait, lábait, szárnyait, lecsavarom csőrét, fejét, majd elrágcsálom ... apró csontjai vidáman ropognak fogaim között. Most mi a francot kezdjek ezzel a füllel, dobjam el?! - forgatom kezemben busszúságom megtestesülését. Utálom a trikornist! -- Dühömben összegyűröm markomban a fület, s hirtelen ötlettől vezetve számba gyömöszölöm... Ó, mi isteni szikra!... Hiszen ez nagyon finom! -- Így fedeztem fel azutáni kedvenc csemegémet, s a későbbiek folyamán még többször indultam el vadászatára... :) Kedvenc szörnyem a trikornis! – Vérvörösalkonyfény #4115 Egy idáig ismeretlen, a nagyközönség elé nem tárult eszmefuttatás, mely elgondolkoztató atekintetben, hogy meg lehet-e változtatni a világot, s a benne élőket itt körülöttünk Él valamerre egy kicsi törpe közösség, nekik határozott elképzelésük van a témát tekintve. Szerintük a világ réges-régen pont ugyanolyan volt, mint most. A világmindenség maga egy hatalmas sziklatömb. Szikla jobbra. Szikla balra. Szikla előre. Szikla hátra. Szikla le. És szikla fel. Ezen kívül szikla hétfőn. Szikla kedden. Szikla szerdán. Szikla csütörtökön. Szikla pénteken. Szikla szombaton. Szikla vasárnap. És szikla a nyolc nyolcadik napján is, ami általában a semmittevésé, hiszen pihenni is kell valamikor. Hiszen ez egy kemény világ. Változtatni éppen lehet rajta, csak fölösleges, mivel bármit csinálsz, igazán nem is változik. Hiszen érvényes rá az anyagmegmaradás törvénye. Ha fogod magad, no meg egy csákányt, csinálhatsz például egy új tárnát. Csak nem érsz vele sokat, mivel a sziklát, amit kifejtesz, egy régebbi tárnába kell elcipelned. Vagy csinálhatsz egy új aknát. Csak nem érsz vele sokat, hiszen a kitermelt köveket el kell helyezned egy régebbi aknába. S e dolog független attól, hogy az aknát lefele, avagy felfele kezded-e ásni. Csak az a különbség, hogy felfele elkezdeni életveszélyesebb. E törpe közösség világképe egy a kevésbé elterjedtek közül, sőt sose került napvilágra, mivel ezen törpék még életük folyamán sohasem jártak a felszínen. Egy másik elmélet szerint viszont a világ réges-régen igenis más volt, mint most. Sőt most is más! Egy ifjú törpe ugyanis kőkemény kobakjába vette, hogy a világ nem lehet ilyen kegyetlen. Nem lehet szikla jobbra, szikla balra, szikla előre, szikla hátra, szikla le, és szikla fel. Nem lehet szikla hétfőn, szikla kedden, szikla szerdán, szikla csütörtökön, szikla pénteken, szikla szombaton, szikla vasárnap és szikla a nyolc nyolcadik napján is, ami általában a szórakozásé, hiszen szórakozni is kell valamikor. Elhatározta, hogy ezt be is bizonyítja ezeknek a besziklásodott gondolkodású csökött törpéknek. Összehívta őket, s bejelentette, hogy expedíciót indít a sziklán túli világ felfedezésére. Hiszen csak annyit kell tenni, valaki kutató alagutat ás, mindig csak ugyanabba, ugyanabba, ugyanabba az irányba. Elmondott még egy hosszabb beszédet a sziklán túli világ fontosságáról, majd elbúcsúzott. Többé nem látták. Sárkányszikla #4887 Nagyszakállú Fogta magát Nagyszakállú tudjátok ő törpe Megunta a kőtörést hát elindult a völgybe Buzogányán kívül görbe kardja volt Lépkedett ütemre, s törpedalt dalolt Ég veletek szakadékok és magas hegyek Fogom magam elindulok máshová megyek Ég veletek aknák tárnák ősi járatok Lám a szabad ég alatt is vígan járhatok Bár éppen kicsit szokatlan e végtelen tér Te folyó ott, Nagyszakállú estére elér Bár egy kicsit meleg van ha fentről tűz a nap De elbújni nem fogok a magas fű alatt Bár egy kicsit hideg van ha szembe fúj a szél Nagyszakállú egy fa alá be nem búj azér’ Bár egy kicsit fáradt vagyok s lemegy már a nap Körülöttem szellem vadásztatuk játszanak Onnan tudom ezt hogy kardom rajtuk átszalad Ötször-hatszor és a vérnyomok nem látszanak Lehet nagyon fáradt vagyok sötét fent az ég Azt hiszem a caplatásból mára már elég Majd csak reggel majd csak reggel aludni fogok Majd csak holnap majd csak holnap visszafordulok Így végezte Nagyszakállú a kalandor törpe Beleesett egy lyukba és törpe nyakát törte Ott maradt mellette görbe kardja is Ne vesd hát szememre hogy a dal hamis Sárkányszikla #4887 Ősz Csendes kör Homályban Álmok szárnyán száz bogár Halk dallammal zúg még az Éj Őszben, ködben halódó szél Lépteim nyomán Táncra perdült kövek között Hasad a Hajnal Üdvözli az új kezdetet Mit az éjjel hajú király Ködbe teremtett Szelek kavargó teste Nedves pára Fák között Föld felett Lebegő lépteimmel A Reggel elé sietek Narancs ujjal Mutat rám a Nap Átdöfi a hideg párát Szívemig ér Megvirradt! Ruthin El Enoure #5628 Rossz kor égig érő magas hegyek most menedékem legyetek titkos fennsík óvj meg engem édes életem drága enyhet adó lombok régen járt úton bolyongok társaim csak kínzó gondok; vészes képzetem kedves otthonom most vérben úszik, emberek tüzében ég, hát szálljon fel az égig könnyes énekem halkan zúgó fenyőerdő mondd mit hoz az eljövendő szétesik-e széthullik-e szeretett hazám ősi nemes elfek vére legutolsó menedéke elrejtesz-e és mondd lesz-e új remény talán vagy csak e hely lesz a sírom soraimat szélbe sírom végső búcsúversem írom rossz kor hajnalán Craz #4097