| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[17:42] Yoro: Június 11. 15 óra, de még a hírnök se jött.
[17:34] karonfoll: mi az olimpia jelentkezési határidő?
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
[09:22] neosaman: A sötétség kora még folyamatban van?
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Pjtor, pterois, Biborhold
3 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Tib] Clod Onar kalandjai |
5475. nap :: Hatalmasok és prédáik
A kereső olyan volt mint összes többi, tl’urlang tárgy – érthetetlen energiákat használt, hogy véghezvigye alkotói akaratát, kik ki tudja, milyen varázslattal alkották meg. Nem csoda, hogy szüksége volt a névtelen thargodan mágusnak eme szerkezetre, hisz világát védhette meg vele – a kalandozót kevésbé érdekelte eme tárgy. Őt az a szellemalak hozta lázba, mely azt a tudást adta át neki, melyre úgy vélte, leginkább szüksége van most – a tudást, mely elég hatalmat adhat majd a kezébe, hogy legyőzze azon lényt, s minden felmenőjét, ki oly könnyedén győzte le gyerek létére. A szellem valaha hatalmas mágus lehetett, melyet az itt élő zsarnokúr hajtott igába – a kalandozó apró sárkánya megértően pislogott alakjára, ahogy végképp elhalványult, miután ismereteit átadta. Az éjfatty vezér – mely más éjfattyakkal táplálkozott, hogy végül Őt is elejtse valaki – a keresőkön túl csak visszamaradt esszenciájával emlékeztetett arra, hogy valaha Ő uralta eme termeket; és persze a troll testén lévő megannyi sebbel, kivel oly rútul elbánt haláltusájában, hogy az alig tudta szájához emelni Fekete Kelyhét. Pedig megtett mindent, hogy biztosra menjen – korábban kétszer is csatázott a lénnyel, s ez alatt megtanulta, hogy miért is képes fennmaradni a hiearchia csúcsán. Oly varázslatok birtokában volt, s oly kifogyhatatlan energiákkal rendelkezett, hogy már – már elhitte a behatoló is, hogy nincs esélye; még házastársát is felkereste, hogy erőt merítsen találkozásukból. Ritkán futottak össze - a férj nem volt az érzelgősség mintaképe, s bizonnyal meglepte hites feleségét, hogy – saját mércéje szerint - tisztán és rendezetten érkezik találkozójukra. Mivel harcaiban, melyekre sor került, folyamatosan leütötték a mocsarak dögbűzös levébe felszerelését éppúgy, mint a sivatagok homokjába vagy épp a hegyek havába - melyet megolvasztott a mágia, így sarat és lucskot fröcskölt minden mozdulat -, idejét érezte, hogy a találkozás előtt rendbe szedje magát. Őrsárkánya is felélénkült a változástól – hogy szerette –e gazdája kedvesét, avagy másvalami okozott neki örömöt, nem tudta. Persze ezt is kalandozóhoz illően tette a troll – varázslattal formálta kinézetét, s esőt idézett, hogy utána örvényt kerítve irányítsa a cseppeket s tisztítsa le mind önmagát, mind ruházatát. Felesége a keleti idegenek városában, a mesés nyereményekkel és halálos bestiákkal kecsegtető szörnyarénán várta; hiába viseltek álcát, ezer közül is felismerték volna a másikat. A nő már korábban szerzett egy nyugodt helyet az egyik házban; azt, hogy az ott lakókkal mit tett, nem kérdezte – elvégre háborúban álltak velük, és egyébként sem érdekelte különösképp. Keveset beszéltek, az alakváltó nő hamar ráhangolódott férje érzésire s azt tette, amit ilyenkor helyesnek vélt – nem faggatta, csak próbált támaszt nyújtani számára. A tengerek egyik ritka gyümölcsét majszolták szét, hogy együttlétüknek ne csak nyugtató, de élénkítő hatása is legyen, s utána együtt nézték kergetődző famulusaikat – ekkor jutott eszébe, hogy lehet, azért is várja ennyire a találkozást minduntalan sárkánya. Odavetett nekik is egy kevés ételt – levadászott egy talriait, mielőtt teleportköve segítségével dimenziókat utazott át -, s mikor látta, hogy sajátja nagy szemeket mereszt rá, dühében hozzávágott egy kancsót, mely az ágy mellett állt s ezernyi darabra tört a fürge állat mellett. Kettesben töltöttek még pár percet, majd a troll felkászálódott, s szedelőzködni kezdett. Párja szótlanul, fél kézre támaszkodva figyelte, s mikor az csak egy bólintással lépett ki az ajtón, visszahuppant hattyútoll vánkosára. Az imént távozó megnyugodott – hogy megmozgassa izmait, az arénába sietett, de nemigen okozott örömet a közönségnek; minden porcikája azt kívánt, menjen végre, s így csatáinak pillanatok alatt vetett véget, nem húzta el ellenfelei haldoklását. A pénzt felmarkolta, s hátasa nyergében sietve délnek vette az irányt, hogy egy bukfencet utánzó érzés után újra ott legyen a zsarnokúr fészkének bejáratánál. Ekkorra már legkisebb szolgája is úgy érezte, nagyobbik testvére hasáról, hol eleddig rejtőzködött, átmászhat gazdája csomagjaira. Az csak egy mozdulatot tett, s máris a negyedik szinten találta magát – itt pedig nekikezdett felkészülésének. Tudta az előző harcok alapján, hogy mire is számíthat, így varázsenergiájából pajzsot vont maga köré s felöltötte ideillőnek gondolt páncélzatát. Elméjéből kiszorított mindent, csak az ölni vágyás maradt – így lépett be ismételten, már harmadik alkalommal ellenfele elé. S most ott állt, és hosszú idő után mosolygott – ha lett volna odalent valaki rajta, s a sarokban kuporgó pöttöm lényen kívül, bizonnyal megborzong arcának látványától. Így senki sem láthatta, ahogy odalép az odú urának ládájához, majd egyetlen pöccintéssel hatástalanítja a rajta lévő csapdát, hogy utána könnyedén nyissa fel – azaz csak próbálja felnyitni. Felhúzta szemöldökét, majd egy vállrándítással vette elő roxatiját – csak azért, hogy többszöri próbálkozás után is kudarcot valljon. Dühében nagyot sújtott a ládára, de az meg sem remegett – utána olyat üvöltött, hogy a falak is remegni látszottak. Sárkánya bekuporodott valamilyen földkupac mögé, hol úgy érezte, biztonságban van – látta nem egyszer, ahogy ura dühében elszippantotta lényei életerejét. Ám Ő nagy levegőt vett s megfékezte ökle remegését – majd hátizsákját a falnak dobta, hogy csak úgy puffant. Lerogyott Ő maga is, s maga elé vette iménti ellenfele esszenciáját – a bölcsnek igaza volt kit kikérdezett napokkal ezelőtt, eme lény matériája valóban nagy hatalommal bírt. S immár kész volt a kaptárban lakozó lények legyőzésére is – ha pedig eljön a holnap, tudta, megadása bírja majd ezt a makacs ládát is. | | |
|
