Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[17:42] Yoro: Június 11. 15 óra, de még a hírnök se jött.
[17:34] karonfoll: mi az olimpia jelentkezési határidő?
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
[09:22] neosaman: A sötétség kora még folyamatban van?
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
 
Jelenleg bejelentkezve:
Alaria
1 felhasználó
 
Regisztrált:
1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9160%
Annak98.0334%
FlyXan96.2769%
Yoro96.0499%
Zka95.1130%
skaven94.3511%
Amanda93.4405%
Balu92.5837%
Koc92.5644%
Spirit91.7473%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[veronel] Nem számít

2006-07-31 :: Los Arcostól - Santo Domingoig

Estella után egy Los Arcos nevű helyen szálltunk meg, legnagyobb meglepetésünkre a szállásadó néni osztrák volt és egy osztrák zarándok is ott pihent hosszabb ideig, így besegített a néninek. Szóval mindketten tudták hol van Sopron, nagy örömmel fogadtak és még azt is elmondta a bácsi, hogy a legszebb magyar szó a "Szeretlek". Meglepő élmény volt. A fogam miatt bedagadt a felső ajkam, de szerencsére már nem fájt pokolian, a kamilla segített. A város előtt úgy két kilométerrel belebotlottunk Jamesbe, az "angol bácsiba". Szegény eléggé ki volt, nagyon fájt a lába a sok vízhólyagtól. Én vele együtt sétáltam be a városba, közben beszélgettünk. Egyszer mondta, hogy menjek nyugodtan, mert Móni jól lehagyott minket, de mondtam, hogy nem sietek és úgy tűnt nem bánja, hogy veletartok. Udvariasan megjegyezte, hogy milyen jól beszélek angolul. Mondtam persze, persze...A szállás nagyon jó volt, kicsi, barátságos. Este volt egy jó nagy eső, de szerencsére ez reggel nem folytatódott.
A szülinapomat Logronoban ünnepeltem. Eredetileg Vianaban kellett volna, de amikor oda megérkeztünk, akkor a templom előtt összefutottunk Lucával, aki mondta, hogy akárcsak a többiek ő Logronoba megy, ami még 10 km. Én nem akartam többet menni, így elbúcsúztunk. Aztán irány egy bolt, a boltban mászkálva végiggondoltam, hogy tulajdonképpen talán még bírok 10 kmt és hogy Móni láthatólag nagyon ment volna. Így feltettem a kérdést: Menjünk? Igen, mondta ő. Hát mentünk. Sajna Logrono egy nagyon hosszú város, vagy 3 km-es aszfalt bevezető úttal, ahol még nyoma sincs a civilizációnak. Egyébként ez kifele is megismétlődik. Na szóval, sikerült baromira elfáradnom, pedig eddigre már egészen jól ment a gyaloglás. Ez volt az első eset, hogy a társaságból valakinek nem jutott hely, így 4-en egy hostelben szálltak meg. Amikor megérkeztünk és luca meglátott minket, azt kérdezte: Hát ez meg mi volt? "Hungarian joke? "Ez volt az első ingyenes internettel rendelkező hely is, így innen skype-oltam egyet Kati barátnémmal. Az jól esett és jól fel is dobott. Köszönöm!
Valahol ekkor lett egy vízhólyagom, mire nagy lelkesen feltettem a drága pénzért vásárolt Scholl vízhólyagtapaszt...khm, szart sem ér. Leesett reggelre a hólyag meg megmaradt. Elvégeztem a szülinapi jóslást, de baromi negatív dolgokat láttam csak, vagy semmit. Így aztán félretettem, késöbbi értelmezésre.
A reggel mókásan indult, mert a bedagadt számmal úgy döntöttem keresek egy fogorvost. Reggel 8kor, Spanyolországban, szombaton. Ja és tudjon angolul...Felhívtam a posta biztosítót, akiknél az utasbiztosítást kötöttem. Segítőkész és kedves volt a csaj azonnal nekiállt telefonálgatni. 9kor felhívtam, hogy hagyjuk továbbmegyek, majd öt nap múlva Burgosból hívom, ha még mindig gond van. Ezen a napon csak 12 km-t terveztünk menni, mert biztos voltam benne, hogy nem akarok rohanni. Móni is belement, elbúcsúztunk azoktól akikkel tutti volt, hogy nem találkozunk többet. Délre már Navarreteben voltunk, de a szállás csak háromkor nyitott. Kiültünk a templom előtti térre, bámultuk az embereket, a hálózsákra dőlve aludtunk, illetve én Diegot, a hangyát követtem a fél téren át. Mókás volt, én alig mozdultam, ő meg rohant, mint gép. Ebből a 12 km-ből amúgy kb. 8at aszfalton mentünk. A szálláson amerikai bringásokkal találkoztunk, meg a "csapatunk" egy részével. Vettünk rizst és megfőztük. Nem volt más szakács. Jól esett. Érdekes, hogy akkor úgy tűnt már napok óta nem ettünk rendesen, pedig mindössze két nap maradt ki. A szállás üldögéltünk épp, mikor megérkezett István, ő Vianából jött és nagyon örült, hogy az a szállás, ahol épp van.
Najerra volt a következő állomás, kb. 17 km után. Ide is megérkeztünk már délre, de a szállás csak 4kor nyitott. Ez egy 100 fős hatalmas terem, korrekt külön női és férfi WC ill. egy sörsátras padokkal és asztalokkal berendezett előtérből álló szállás volt. Vasárnap, egyetlen bolt sem volt nyitva, kajánk erősen fogyóban, nem volt konyha. Viszont volt egy jó kis folyó part, egy erősen lepukkant belváros, csomó vidám kisgyerek és a fő téren ücsörgő felnőttek. Ez volt ez első nap, amikor olyan emberrel találkoztam a caminon, akit megutáltam. Egy tolakodós holland bácsi volt. Mindenki szépen érkezési sorrendben lerakta a zsákját a bejárat mellé, történetesen mi érkeztünk elsőnek Mónival, a bácsi meg mindenáron mondogatta, hogy mert őt engedjük előre, mert milyen korán itt volt. Holott látszott, hogy a szállás félig sem lesz tele. Ah, mit ad a sors, persze, hogy a mellettem lévő ágyon horkolt egész éjjel...Jaj, még a szállás felejöttünkben, a városon belül találkoztunk össze egy bicikliverseny résztvevőivel, akik nagy lelkesen kiabálták nekünk, hogy Buen Camino! (Jó utat, jó caminot!) Huh, de jól esett...Ja és a város előtt győzte le Roland a szír óriást. El kéne olvasnom a Roland éneket...
Santo Domingo de le Calzada volt a következő állomás. Helyes kisváros, jó kis fiestával. Csótányos szállással. A fiesta érdekes volt, minden ház erkélyét letakarták díszes takarókkal, a boltok kirakatait feldíszítették, telerakták sütikkel, feldíszített babaházakkal, ünneplő ruhás babákkal. Santo Domingo ünnepe volt egyébként. Szerencsére találtunk egy boltot és volt konyha, így főztünk rizst, amit tonhalkonzervvel dobtunk fel. Sok lett, nem bírtuk megenni, pedig valószínűleg itthon mindketten gond nélkül benyomtuk volna...