| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
[09:22] neosaman: A sötétség kora még folyamatban van?
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
[12:26] Ussuk_ki: KT-vezető MxTU értékére van valami max.? Taglétszám függvényében pl? Thx
[09:13] Pakmara: nem ide sry :-D
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Pjtor
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Tib] Clod Onar kalandjai |
5678. nap :: Vágyak
A kalandozó elmélyülten túrta orrát, miközben félig – meddig figyelte a szírt túloldalán elmélyűlten szórakozásukba mélyedt démonokat. Volt köztük tejfehér bőrű éppúgy, mint szürkés árnyalatú – épp egy mópat bolyt vertek szét, s harsogva tépték szét a vaksin menekülni próbáló áldozataikat. A troll mellett egy darab kavics időről időre a levegőbe emelkedett, miközben alakját változtatta – ez itt, eme kifacsart világon sem számított megszokottnak, de ha valaki egy pillantást is vetett volna a nagydarab alak mellére, észrevehette volna – az oly sok hittársával ellentétben nyíltan viselt – szimbólumát. A káosz maga öltött testet körülötte, olyannyira szerves részét képezte, mint önnön bőre vagy töredezett körmei – s időről időre ilyesfajtaképp is kicsapódott környezetére. Aztán ráunt a nézelődésre, avagy csak megelégelte, hogy amazok zajonganak odébb – előbb csak dühösen kézhátával legyintette meg a kődarabot, mely, mintha íjból lőtték volna ki száguldott át a levegőn s mellette fekvő, felmálházott sárkány hasába fúródott, amely hangos, káposzta szagú, recsegős szellentéssel felelt. A káoszpap nem is figyelt erre – már bánta, hogy nem a szokásos módon, mágikus igéket latba vetve töltötte meg hátasa gyomrát, hanem egy taalriai tetemét vetette oda elé -, hanem a szírt szélére lépett, elmormolt pár szót s a démonok s közte lévő távolságot valamilyen éjfekete miazma töltötte meg, mely egy pillanat alatt elérte a boly körül elmélyülten rágcsáló lényeket, átlyuggatva testüket. Egyetlen hördülés nélkül dőltek el, áldozataik kifordultak mancsaik közül, melyekhez hasonlóképpen nem volt kegyes a megidézett mágia – a boly utolsó darabjait is szétforgácsolta, s azon lényekkel is végzett, melyek el tudtak bújni valamilyen kő mögé, egyszerűen átszúrva mind a követ, mind testüket. Visszafordulva még megszívta orrát, s előbb a tenyerébe, majd a nadrágjába törölte annak termését, hogy utána jobbat gondolva őrsárkányát kapja fel, s az aranyló pikkelyekkel dörzsölje le felszereléséből a néhol véres masszát. Visszaült, s tovább figyelte a nem is olyan messze lévő kaptárat, melynek fala kísértetiesen emlékeztetett arra, melytől a nyomorultúl odébbmászó familiárisa próbált megszabadulni – csak az az anyag mintha élt volna s folyton – folyvást változtatta volna alakját. A helyenként díszes, helyenként inkább praktikus öltözetet viselő troll egy alkalommal még annak is tanúja volt, hogy a falról mászása közben lekerülő anyag mintha csak vissza szeretett volna jutni a többihez, úgy terülve el a földön, hogy lassan arrafelé folyjon – de persze lehet, hogy ezt csak képzelte, s ez az anyag is csak valamilyen közönséges halott valami volt, nem pedig érző, gondolkodó s tudattal rendelkező lényszerűség. Gondolt rá, hogy magával visz belőle, megvizsgálja, hogy többet tudjon meg róla – de sosem fűlött a foga az effélékhez, a lombikok sora felett görnyedést meghagyta az apró gnómoknak; szerencsétlen girnyó mindahány. Majd végül csak meglátta, amire olyannyira várt – a kaptár tetejéről megannyi szárnyas alak távozott tőle elfelé, mire tüstént nyeregbe is pattant. Életerejét egy elementál legyilkolásával, valamint misztikus tudományának bevetésével sokszorozta meg már jóval korábban, testét pedig a legújabbféle rémségek által hordozott szilánkokból kovácsolt vért fedte. Sárkánya szaporán indult a kaptár felé, s Ő még meg sem várta, hogy tisztességesen lefékezzen jószága, máris leugrott róla, hogy sietve mászni kezdjen – nagy lendületet véve, karomkesztyűjét a kezére húzva. Tudta, hogy a nagyobb lények távozásával megtalálja amit keres odafent – no nem a kincset, most nem azért jött. Csak ölni akart, revansot venni, gyilkolni, pusztítani – nem érdekelte, hogy milyen áron, de végezni akart múltbéli megszégyenítőjének fajtájával. Nem is kellett erre sokat várnia – amint felért, s az egyik fura alakú üregbe jutott, tüstént óbégatni is kezdett, s lándzsájával – egy varkaudar halott kezéből csavarta ki – pajzsának szélés ütögette. Kisvártatva el is jött ellenfele – s a kalandozó zord vigyorral nyugtázta, hogy istene kegyes volt hozzá s hasonló fajtát küldött elé, mint amilyen réges régen olyannyira megszégyenítette. Nagyerejű igéket idézett, kilőtte a teriádoktól zsákmányolt preparált nyílvesszőit, s ellenfele lehelete elől pajzsa mögé rejtőzött – majd lesújtott a hatalmas gölödinszemű rémre. Nem tartott sokáig a csata, s begyűjthette a másik elillanó esszenciáját – megérte fejleszteni képességeit, hogy minél halálosabb sebet tudjon ejteni ellenfelén. A rákövetkező csata már nem is érdekelte – győzött, revansot vett, s tudta, aznap este megelégedéssel dől majd hátra elalvás előtt; győzött, s győzni fog immár mindig ezen lények ellen, hogy holnap annak nagyobb társait is legyőzze, holnap után a férgek vezérével végezzen, s összeharácsolt vagyonukkal zsákjában, trófeáikkal övén köpi majd le rángatózó tetemeiket. Ó igen! Győzőtt. | | |
|
