| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
[09:22] neosaman: A sötétség kora még folyamatban van?
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
[12:26] Ussuk_ki: KT-vezető MxTU értékére van valami max.? Taglétszám függvényében pl? Thx
[09:13] Pakmara: nem ide sry :-D
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Pjtor, pterois, Garaz, Miko
4 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2787. nap :: Ömlesztve.
Na, rég nem került már újabb bejegyzés a naplómba, hát most bepótolom. Úgy nagyjából, ahogy eszembe jut. Végül is káosz-pap vagyok, vagy mi a szösz, senki nem várhatja el tőlem hogy szép pedáns rendben jegyezzem fel a velem történt dolgokat. Vagyis várhatja, tőlem aztán... Imádom ha valaki pofára esik. Valaki aki nem én vagyok. Na, hol is hagytam abba? Tudja a rák, de sebaj, csak nem marad ki semmi lényeges.
Ja, például megvédtem a síkok vándorát. Na persze nem ingyért, és egy-két alaknak hagytam hogy segítsen. Nem mint ha egyedül nem bírtam volna el egy kupacnyi démonnal, de hát minek nehezítsem a saját dolgomat? Szóval az úgy volt, hogy a síkok vándora azt ígérte, bőségesen megjutalmaz ha megvédem miközben síkkaput nyít. Gondoltam, legyen, a "jutalom" az a varázsszó amivel lehet hatni rám. Összeszedtem egy mindenre kapható bandát, akiknek nem okoz lelkiismerefurdalást hogy a végén azt a síkok vándorát is hidegre tesszük (Mert hülye azért nem vagyok...) Ja, azt mondtam már hogy mindez a Sötét Földön történt? Mert hogy ugye átmentem valami thargodan mágus után, meg Chara-din is itt akart látni. (Tudja a tököm miért jó az Chara-dinnak hogy mindenféle thargodan-rémségek förtelmes szagú hulláit hagyom magam után, de hát senki ne próbálja meg kifürkészni a Káosz Urának szándékait...) Na, azoknak a lapoknak a csavargóját vagy kit türelemre intettem, előbb a thargodan mágus ügyét oldottam meg. Pitiáner kis meló volt, bementem, szétrugtam a mágus testőreinek a seggét (Már amelyik thargodannak van ilyen testrése. He-he, ez jó, testrése...), végül a "nagyfőnökre" is sort kerítettem, szánalmas ellenfél volt.
Közben az egyik mocsárban elkaptam egy döglött sullárt is. Ja, döglött de mozog. Gondoltam jó lesz saját használatra, de aztán azóta már akadt rá vevő, egyelőre maradok a ptognál. Igaz hogy ennek kemény a háta, nem úgy mint a jó szaftos élőholt sullárnak, de egy puha nyereggel ki lehet küszöbölni a problémát, nem zsibbad el az alfelem, a legnemesebb testrészemről nem is beszélve.
Ja, meg volt közben egy olimpia is. Csak a szokásos, a rohadt bírák rasszisták, nem bírták hogy árnymanó vagyok, nem fogadták el a felajánlott kenőpénzt, hogy a drónkeselyűk játszadoznának a beleikkel! De volt egy jó kis tömegbunyó, valami barbárok ugrottak össze a városőrséggel.
Hibbant öreg kobuderák meg itt alapítottak kolostort. Nem tudom mit gondoltak, majd thargodanoknak fognak papolni a belső erőkről és tökéletes szellemi erőnlétről? Már ha tényleg ezzel foglalkoznak a szerzetesek, soha nem érdekelt különösebben. De mindegy, egy halom thargodan eszenciáért (Ami volt nálam dögivel, hiszen öltem ezeket az izéket ahol értem.) adtak egy oldalzsákot, ami mágikus, még több szajrét tudok benne elcipelni. Ez az igazi árnymanónak való cucc! Jut eszembe, most nem térek ki a lopásokra, higgyétek el hogy jó pár aranyat és egyéb cuccot bezsebeltem az eltelt napok folyamán. Vér vízzé nem válik... Még ha valami rohadt szörny el is felejtette velem a tolvajvér varázslatot, amit aztán újra meg kellett tanulnom. Ja, az mondjuk felbosszantott hogy Répilla lenyúlta valamimet. Hát milyen dolog ez, meglopni egy tolvajt!
Na, időközben összejött egy jó kis csapat, név szerint Lítia, Enyasio, Thunder Power, Kazimír és Kasul Herolf aszisztáltak a melóhoz. Én meg persze irányítottam a dolgokat. A síkok vándora hókuszpókuszolt, nyitotta a rohadt csillagkapuját, mi meg öltük a hullámokban ránk rontó szörnyeket. Mert ugye ekkora mágikus erőt egy helyre süríteni egy ilyen helyen... Na de mindegy, ezért fizetett minket a vén csavargó. Egyre nagyobb rémek rontottak ránk, majdnem megizasztottak minket. De annyira, hogy el is mulasztottuk azt a pillanatot amikor a vándor átlépett a kapun, csak egy batyut hagyott hátra maga után, aztán ott integetett valami idegen helyen, ahol vörösek a sziklák és zöld az ég, és valami nagydarab, zöld, négykezű humanoidok vették körbe. Ez már legyen az ő baja. Gyorsan felmértem a helyzetet, hogy kit lökhetnék át, hogy kevesebb felé kelljen osztani a jutalmat, de mielőtt megtaszíthattam volna Lítiát (Ő állt legközelebb, na meg úgy is elhagyott Vrandol miatt.) bezárult a kapu. Osztozkodni kezdtünk. Egészen otthon éreztem magam. Úgy osztozkodtunk, mint ahogy eddig csak a népem tagjaitól láttam: Egyik kéz csak rövid időre távolodik el a fegyver közeléből, másik kéz végig az erszényen, gyanakvó pillantások, fenyegető mordulások... Na, majdnem elérzékenyültem. Szóval nekem jutott egy tekercs, amiről megtanultam a tűzelementál idézését. Ami kibaszott hasznos segítség, kár hogy a mantikor nem megy a közelébe. De most már nagyon király vagyok, egy tűzelementál üti az ellenfelemet, egy lidérccel karöltve, miközben a pestisaurám is teszi a dolgát, a vámpírölőből csattog a nekromanta csókja, a cápafogam néha méregfelhővel örvendezteti meg az ellenfelet... Ha ez így megy tovább, hamarosan karba tett kézzel nézhetem ahogy megpusztul aki az utamat állja. Király! Na, meg jutott egy vörös zyel is, öt angyalok gyűrűjével. Jó meló volt!
Ástam mihlanikokat Chara-dinnak, de még nem eleget. Majd mehetek vissza hamarosan kipótolni a készletet. De egyelőre elég volt a Sötét Földből, ahol még egy tisztességes kupleráj sincs. (Ha nem tisztességes lenne az sem zavarna, de egyáltalán nincs itt ezekből a becses műintézményekből.) Úgy hogy elhúztam innen a belem, újra kék ég borult fölém, daloltak a madarak, virágillat szállt a levegőben... Nekem meg hánynom kellett. A dimenzióugrást soha nem szerette a gyomrom.
Alanorban bementem az invázióügyi minisztériumba, ahol nem kisebb cuccal fizették ki fáradozásaimat mint egy martian tekerccsel. Már dörzsöltem a markom hogy akkor most aztán nagyon geci varázslatot fogok tanulni. Bűvölés, eh-he-he! Nem is, bájital főzése, hu-hú! De rájöttem, ennek a két varázslatnak igazából együtt lenne értelme... Így végül is fájó szívvel, de lemondtam arról hogy az Elenios-papok útjára lépjek, inkább valami olyat tanultam amivel nagyobb sebeket tudok osztani. Végül is ez is hasznos tudomány.
Siettem a kupiba, nagyon ki voltam már éhezve, nem vacakoltam Leilával, mindig nagyon hosszúra húzza az előjátékot, akkor meg minek fizessek 200 aranyat ha én már azalatt elmegyek? 50 aranyat dobtam a pultra, aztán rohantam fel Ilonkához. Most még arra sem vesztegettem az időt hogy a tükörben ellenőrizzem, még mindig olyan sármos vagyok-e. (Persze hogy az vagyok! Ki tudna ellenállni ennek az igéző, égszínkék tekintetnek, ennek a síma, bronzszín bőrnek, férfiasan tar koponyának, áll alá lógó, macsó fekete bajusznak?) Isteni volt! Hadd ne mondjam, azóta jó párszor végigjártam a királyság piroslámpás házait, volt olyan hogy egymás után három lányt is felpróbáltam. Néztek is nagyot az utcán amikor arcomon elégedett (Mondhatni kielégült.) vigyorral, enyhén terpeszben (Na igen, megdolgoztak a lányok a pénzükért.) kiléptem az utcára, közben egyik kedvenc nótámat dúdoltam, hogy "Gyere húzd, gyere húzd fel a fegyvert, hogy élvezzem a szád, tudom nem számít más, csak jól csináld, csak jól csináld!" Imádom megbotránkoztatni az egyszerű halandókat. Most különösen jó napom volt, étt egy lakodalmas menet vonult az Elenios-templomba.
Egy roskadozó kunyhóban egy vénséges ork nősténnyel megalkudtam, a hűségérmémért adott egy jó kis kockát. Először mást akart kérni, de épp előtte voltam kupiban, ilyen rövid idővel utána meg azért annyira még nem kívántam... Szóval kaptam egy kockát, hosszú időt töltöttem azzal hogy apró lyukat fúrtam az egyes helyére, azt kitöltöttem ólommal, aztán visszafestettem a pöttyöt. Meg gyakoroltam pár kártyatrükköt is, mert láttam olimpián hogy szerencsejátékkal milyen jól lehet keresni, ha elég ügyes a manó. Talán azt sem kell mondanom, hogy az alanori kaszinóban már jól ismernek, többször nyerek már mint hogy vesztenék. Mondjuk bukni nagyobbat szoktam mint zsebelni, de majd még gyakorlom. Végül is, ahogy mondani szokták, könnyen jött, könnyen ment. Csak egyszer akartak csalással vádolni, de az asztalszomszédom ruhaujjába beleloptam az ászokat, így őt vitték el a troll kidobók. Azóta azt a fickót nem is láttam, szóval jó lesz vigyázni!
Egy tündérpalotánál találkoztam egy serteperte tündérkével. (Azóta teszteltem: tényleg leteperi már egy kupica jófajta serital is.) Hogy milyen megalázó feladatokat talált ki nekem az a kis mocsok! De ráfaragott, mert az ilyenek kénytelenek megtartani a szavukat, szóval miután feltöltöttem a rohadt kis tavacskáját, megvarrtam az ocsmány ruháját, lenyírtam a hülye kis állatát, faragtam neki egy kibaszott szobrot, gyűjtöttem azt az ócska mézet, szóval mindezek után ott kellett hagynia az egész kócerájt, hogy velem jöjjön, és minden feladatot teljesítjen. Szóval most az a dolga hogy felettem repked, és keresi a potenciális, meglopható áldozatokat. De esténként a tábortűz fényénél hastáncot is jár nekem. (Ja, a ruhácskáját már első este a tűzbe dobtam.) Szóval jól rácseszett. Ja, és még a palotát is szétrugdaltam. Na meg egyúttal az invázióügyi minisztériumba is beugrottam gyilkolászni, de csak unalmas palotaőrök voltak ott, azokat nem élvezet hidegre tenni.
De én is szívtam egy nagyot. Egyik este nyugodtan heverésztem az egyik parkban egy padon, amikor láttam hogy jön az őrjárat. Jöhetnek, tiszta vagyok. Semmit nem tudnak rámbizonyítani. Hagytam is hogy körbeálljanak. Mondják hogy van 708 arany adótartozásom. Jót röhögtem, aztán eszembe jutott, hogy nincs már hűségérmém, azt adtam a kockáért. Hoppá... De már egészen körbevettek. Tejeltem a rohadékoknak. De következő este nekikugrottam. Nem jelentenek gondot. Az már igen hogy valami átkozott koronabajnok mágiatörte a varázslataimat. Ó, a francba! Kell vennem egy újabb hűségérmét...
De kaptam végre egy testhezálló feladatot: Két nemes nagy csatába kezdett, de már nagyon kifogytak a katonákból, sehogy nem tudnak dűlőre jutni. Ezért egyikük megbízott hogy nyírjam ki a másikat. Nagyszerű! Mindig is ilyen melókra vártam.
Na, egy kis kitérő: Ha esetleg akad valami elvetemült széplélek a naplóm olvasói között, aki szerint a bérgyilkosság alávaló tett, akkor gondoljon bele, hogy mi a jobb, ha egy bérgyilkos megöl egy felfuvalkodott nemest, és ezzel vége, vagy ha több száz jó katona ontja egymás vérét emiatt a nemes miatt? Száz, ezer, millió sír egy miatt? Lehet megvetni a bérgyilkosokat, de ők csak a dolgukat teszik, és hasznos részük a társadalomnak.
Szóval belopakodtam a vár kapuján, de úgy nézett ki hogy itt nem sok dolgom lesz. Nagy hentelés folyhatott, hullák mindenfelé. De a legalja népség, azok az alávaló hullarablók... Hogy én mennyire utálom őket! Alig hagytak valami használhatót a hullák zsebeiben. Felháborító! Amúgy egyértelmű hogy mi okozta a katonák vesztét: Az üres üvegek alapján részegek voltak amikor a támadás érte őket. Azért az üvegek alján lötyögő piákat összeöntöttem, van már ork söröm, ryuku szakém, tengerész rumom, varkaudar pálinkám... Nyitni kellene egy kocsmát. De király lenne, ingyen vedelhetnék egész nap! Mondjuk tuti veszteséges lenne az üzlet.
Végül persze katonákba is botlottam, emberek és orkok vegyesen. Nem vacakoltam a hátbaszúrásukkal, simán nekikrontottam és kinyírtam őket. Ja, hogy ez előbb azt írtam hogy humánusabb megoldás csak a nemest kiiktatni, a katonák meg éljenek? Volt aki bevette azt a maszlagot? Szánalmas.
Azért jó cuccokat is találtam, például egy méretben passzentos derit láncvértet, azt fel is vettem, csak meg kellett pucolni egy páncélfényezővel. A láthatatlanná tévő köpeny alatt úgy sem csillog majd.
Azt a Hortut és az öccsét nem sikerült elkapnom, megszöktek valami titkos járaton, amit leomlasztottak maguk mögött. Mindegy, akkor nem leszek kifizetve, na és? Találtam itt elég értéket, nem hiába jöttem.
Ki ne felejtsem, párszor a varkaudar falvakat is végidúltam, jó pár varkaudar sirathatja most legyilkolt apját, anyját, gyerekét, meggyalázott nővérét stb. Jó mulatság a varkaudar-vadászat. És kifizetődő.
Részt vettem még egy vérmedvevadászaton is, nem volt nagy szám. Mentem a járatokban, és öltem a medvéket. Ha most valaki aranyos kis plüssmacikat képzel el, az rohadtul téved, mert ezek kibaszott nagy medvék, hatalmas, véres agyarakkal és karmokkal... Azért említettem őket így félvállról, mert én egy ilyen félelmetes harcos vagyok. Valami bunda (Medvebunda, hö-hö.) lehetetett hogy csak a második díjat, egy vacak szeges csizmát kaptam. Ide se jövök többet! Nem látják hogy a hoarián sarunál nincs jobb lábbeli?
A cirkuszban nagyobb szerencsém volt: Nyertem egy mihlanil medált! Hurrá, van medálom! Várjunk csak... Van koronám is... Gyűrűm is... Ezért kapni fogok egy játékmesteri palástot! Woáá! Még jó hogy van még egy páncélfényezőm, remélem palástot is lehet vele tisztogatni.
De ezzel el is jutottunk az utolsó nap eseményeihez. Későre jár, jóccakát! | | |
|
