| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
[09:22] neosaman: A sötétség kora még folyamatban van?
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
[12:26] Ussuk_ki: KT-vezető MxTU értékére van valami max.? Taglétszám függvényében pl? Thx
[09:13] Pakmara: nem ide sry :-D
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Bunkó's Big Ben
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés| [Beren] Beren Peredhil naplója |
3312. nap :: Borzalom fellegvára
Magányosság. Leginkább ezzel a szóval lehetne jellemezni jelenlegi állapotomat. Egyedül érzem magam. Nem mintha nem lennének itt velem tudattársaim, az Álomőrzők, vagy a többiek a Napszél szövetségéből. Tudatunk összekapcsolódott, és gyakran beszélünk is a tudati csatornán keresztül. És azt hiszem, nyugodtan mondhatom hogy vannak barátaim is. Nem is arra gondolok hogy elkerül egy ideje a szerelem. Ha Elenios úgy látja jónak, majd eljön az is, újra. Valahogy ez másfajta magányosság. Amikor úgy érzem, eltávolodtam a világtól. Vagy inkább az tőlem. Találkozok más kalandozókkal, de ritka a jó szó, sokan csak néznek maguk elé, és mennek újabb kihívások, legyőzendő szörnyek, harci és mágikus tapasztalatok felé, nem látják meg az apró szépségeket. A harmattól csillogó pókhálóban, egy apró kis virágban, a fény játékában az erdei avaron. Régen mások voltunk, nem csak a hatalmat hajszoltuk. Néha, amikor sikeresen veszem fel a harcot egy olyan szörnnyel, aminek legyőzése eddig lehetetlennek tünt, felteszem magamnak a kérdést, vajon nem indultam-e el én is ezen az úton? De aztán találkozok egy újabb túlélővel, aki később érkezett a félszigetre mint én, de olyan a felszerelése és olyan trófeákat visel amiket talán fel sem ismerek, és ilyenkor megnyugszom, hogy nem, nem így van, csak lassan, ráérősen tanulgatom a dolgokat, és nem rohanok sehova.
De ez a magányosság, amit említettem, ez vezetett el oda hogy elkezdjek naplót írni. Hogy megosszam vele a gondolataimat és kalandjaimat. Nem írok az elmúlt dolgokról, amik hetekkel, hónapokkal, évekkel korábban történtek. Kezdem az elmúlt napok eseményeivel.
A Sötét Földön táboroztam, egy viszonylag alacsony hegység lankáin. Gonosz, halálos vidék ez. Hamuszürke talaj, éles, obszidián sziklák, kavargó, vérvörös égbolt... És mégis van benne valami szép. Nem tudom megfogalmazni mi az. De ha alaposan megnézzük, szinte mindenben találhatunk valami megkapót. És ez az amit nem lenne szabad elfelejteni. Minden lehet szép. Ha nem nekünk, akkor valaki másnak. Ezért nem lenne szabad elpusztítani semmit. És még is megtesszük. Én is. Elpusztítom a szörnyeket amik az életemet veszélyeztetik, eltörlöm más istenek oltárát ha imádkozni szeretnék. De ez már annyira hozzátartozik a világhoz, hogy legtöbbször nem is gondolkozunk el rajt. Pedig úgy vélem, néha nem ártana. Itt van például a monolitok ügye. Valóban kellemetlen hogy elszívják a közelben táborozók varázsenergiáját. És talán nem is jelentenek valami szép látványt, bár említettem, ha jobban megnézzük, mindenben van valami szép, például a szikla erezete, amiből készült. Én soha nem döntöttem le egy monolitot sem, csak azért mert "Az ocsmány masszahívők műve." Inkább építettem egy főnixet ábrázoló porolitot, és úgy táboroztam le, hogy a szobor takarja el az ég felé szökő oszlopot. Nem, persze hogy nem szeretem Chara-din híveit. Gonoszak. Mint ahogy Leah hívei is. És Chara-din puszítani akar. Dornodon már meg is tette. Élni és élni hagyni, ez az én alapelvem, eszerint élek, ezen az úton járok. Sokan nem értik meg ezt, azt mondják, fegyverrel kellene harcolnom a gonosz ellen, nem virággal. Ők úgy gondolják, én így.
Kellemes felüdülést jelentett hogy járt erre Veronel az egyik nap. Jó érzés találkozni egy régi baráttal, látni egy kedves mosolyt. Rajta kívül is jártak persze itt kalandozók, és többször fordult az aukciós ház ügynöke is. Én közben keresgéltem, hátha találok egy lidércóriást, istennőm kérte hogy győzzek le belőlük 16-ot, és bizony még feleennyivel sem találkoztam.
Mielőtt útrakeltem volna, elmondtam szokásos reggeli varázslataimat. Ez a lista egyre hosszabb. Remélem, azért nem jön el az időszak amikor annyi varázslatra lesz szükség, hogy délig tart ez procedúra!
Felolvastam egy cirkuszi pergamenről a reárótt rúnákat, csak hogy rá kelljen döbbennem, az aukciósház ügynöke már megint kiürítette az erszényemet, nem tudok belépőt fizetni. Bosszant a dolog, lehetnék kicsit előrelátóbb is, most feleslegesn zargattam a vándorcirkusz dolgozóit.
Felmálháztam Rashidot, a dromedárt, megsimogattam Carcaroth, a vezérfarkas fejét, a hátizsákomra ültettem Rughart, a familiáriosmat, felpattantam hű társam, Hajnalfény, a tűzfőnix hátára, és elindultam a hegyvidék sziklái között.
Irhatnám hogy milyen szörnyekkel küzdöttem meg, de azt hiszem nem nagy dicsőség legyőzni egy viharóriást vagy egy sziklaskorpiót. És más kalandozók nap mint nap harcolnak ezeknél veszélyesebb szörnyetegekkel is, hát én sem fogok sokat írni erről, mindenki tudja milyen is ez. És hogy menyire belefásulhat egy idő után az elf.
Megemlítem viszont, hogy utam során egy gyönyörű, belső fénnyel ragyogó szoborra bukkantam, ami magát a Szépszemű Istennőt ábrázolta. Ahogy közelebb mentem, virágeső hullott, ami itt, a Sötét Földön igazán csodálatos dolog. Úgy éreztem, ezt a csodát meg kell őrizni, ezért a közeli Leah oltár helyére teremtettem egy Elenios oltárt, és a közös tudat hatalmával megakadályoztam, hogy a közeljövőben bárkiben pusztító gondolatok fogalmazódjanak meg a környéken. Ilyet sem szoktam tenni, de úgy éreztem, az első ilyen szobornál amit látok meg kell tennem.
Imát rebegtem Elenioshoz, majd beteleportáltam Sárkányverem városába, ahol a Borzalom Fellegvárának irányába indultam, bízva a thargodan illúzió jelentette álcámban. Mint kiderült, vigyázatlanság volt. Amint elmondtam a hercegnek hogy teljesítettem a feladatot, amivel megbízott, elhoztam a kelyhet Eruoltól, akit közben meg kellett ölnöm, a herceg megjegyezte, hogy átlátott az illúziómon, tudja hogy halandó vagyok, nem thargodan. Talán meg kellene hogy öljön... Miközben engem méregetett, karmával egy csengőt piszkálgatott. Izzadtságcsepp futott végig a halántékomon, de nem mutattam hogy mennyira feszült vagyok, nyugodtnak tűnő mozdulattal simítottam végig a démonölő markolatán. Úgy látszik ez döndésre késztette, mert közölte hogy szereti a kihívásokat, ezért élve távozhatok. Csak előbb jó lenne ha átadnám a csillagrubint, ami nélkül nem győzedelmeskedhettem. Ekkor már én is megnyugodtam, hogy nem lesz itt harc, ami egyébként nagyon kétséges kimenetelű lett volna. Mert a herceg a szolgáit is behívhatja, és akkor... De miközben odadobtam a vastagon rongyokba tekert fülbevalót a hercegnek, megjegyeztem, hogy ezzel a karddal nem volt szükségem rá. Azt nem említettem, hogy tudom hogy a hős Argothius hol rejtegette a csillagrubint hosszú fogsága idején, így eszembe sem jutott volna a fülembe akasztani.
Élve távozhattam, de a győzelem a hercegé: Elvégeztem a feladatot, de a jutalmam annyi, hogy elmondhatom, ezt is túléltem.
Elhagytam a várost, és folytattam az utam a hegyvidéken, egy sárkánybarlangot is útba ejtettem. Végül egy nekrofun mellett állapodtam meg, itt teremtettem újabb oltárt, és itt kértem Eleniost, hogy vezessen hozzám egy lidércóriást, hogy könnyebben teljesíthessem a küldetést, és annál hamarabb szívhassam be Ghalla virágainak illatát, járhassak a hűs erdőkben, úszkálhassak a tündérrózsás tavacskákban, gyönyörködhessek a pillangók táncában. Hamarosan fel is bukkant egy lidércóriás, de utána már csak másfajta szörnyek igyekeztek megzavarni imámban. De ne legyek telhetetlen, köszönöm ezt is!
Egy sziklára rámondtam a szörnycsábítás varázslatot, hogy olyan illatot árasszon, ami idecsalogatja a lidércóriásokat, ha élnek a környéken. Talán szerencsém lesz, és jár erre egy.
A nekforun tövében burkolóztam be takarómba, hidegek az éjszakák itt a sziklák között, és a magammal hozott tüzifa már rég elfogyott.Sajnos a szívemnek oly kedves csillagok sem díszítik az éjszakai égboltot, hogy gyönyörködhettem volna bennük, és a természet éjszakai neszei helyett itt csak egy-egy üvöltés töri meg néha a csendet. De álmaimban minden más lesz! | | |
|
