| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
[09:22] neosaman: A sötétség kora még folyamatban van?
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
[12:26] Ussuk_ki: KT-vezető MxTU értékére van valami max.? Taglétszám függvényében pl? Thx
[09:13] Pakmara: nem ide sry :-D
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Pjtor, albertus
2 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Tib] Clod Onar kalandjai |
8401. nap :: Apró lépések
Az Ősidők Hamvai elnevezésű tájat valaha szebb néven ismerték vándorai, és a sivatagot rendszeresen járták karavánok, kik gyöngyöktől a sáfrányig mindennel kereskedtek. Manapság mindenki messzire elkerülte – a Tűzvihar az elnéptelenedett helyekből kihaltat csinált, csöndet és halált hozott erre a tájra, mely előzőleg is bővelkedett ezen árucikkekből. A meg-megcsusszanó dűnék persze aligha vettek bármit is észre az eltelt századokból, ugyanolyan nyugalommal tették meg vándorútjukat, mint mikor még elf karavánok küzdöttek velük. Egy – egy táborozó persze most is akadt errefelé, kit nem rémített el a hőség és a lehulló kőként érkező sötétség, mely napnyugta után alig pár szívdobbanással máris megérkezett. Most épp ketten is méregették egymást, alakjukat jótékonyan eltakarta a sötétség; persze számukra ez már rég nem jelentett problémát, varázshatalmuknál fogva ilyenféle fényviszonyok között is tökéletesen láttak. Egyikük – szikár troll, beteges tekintettel és kiálló bordákkal – épp varázsszavakat mormolt, minek eredményeképp megjelent egy apró, még az éji sötétnél is sötétebb tárgy a kezében; s melyet pillanatnyi habozás után a másik felé nyújtott.
- Tudod, mit vár érte Tőled a LegŐsibb, ugye? –kérdezte, hangján érződött, hogy nap – nap után megküzd valamilyen keserű és torokmaró folyadékkal, mely szinte már a vérévé vált. Amaz csak bólintott, elvette a felkínált éket, majd pár egyszerű mozdulat után eltűnt, s iménti ittlétét csak a földön heverő pegazustrágya bizonyította.
Rémálmokat előidézni nem a legkönnyebb, de nem is ősmágusokat igénylő feladat; rengeteg módszer alkalmas rá, amely előbb – utóbb sikerre vezethet. Befolyásolni őket már sokkalta nehezebb – azt pedig megtenni, hogy az álmokon keresztül rávenni ellenségünket olyanra, mit sose tenne meg, már – már a lehetetlen kategóriájába tartozik; és sokkal inkább a művészethez hasonlít, ahol az ecsetet a mágia, a vásznat pedig a kiszemelt célpont elméje biztosítja. A Hálószövő papjaként a troll értett a legbonyolultabb rítusokhoz is, s megvolt a türelme hozzá, hogy végtelenszer kántálva ugyanazt a varázsigét elérje, amit szeretne. Elsőként természetesen csak megfigyelte célpontja álmait; viszontlátta annak fontos és szeretett pillanatait, a legutóbb történteket, vagy épp kósza emlékeket a régmúltból. Aztán becsempészett egy – egy képet, hogy lássa, amaz hogyan reagál rá. Félelmeket idézett fel, nyugtalanságot keltett, mivel elérte, hogy a kristálygömbben figyelt áldozata egyre kialvatlanabbul ébredt. Rosszkedvét természetesen környezetén vezette le amaz – egyszerű lélek volt, lélekben túlélő és harcos, hiába pakolt rá az idő megannyi rétegben műveltséget és tudást -, s újra és újra úgy feküdt le, hogy remélte, végre álmai megnyugvást hoznak. Aztán eljött az a pillanat is, mikor a test már nem bírja tovább s az alvó oda száll alá, ahol biztos megnyugvást remél; a legmélyebb lélekbe, hogy kőszoborként töltse el az alvásra kiszabott időt. A troll természetesen csak erre várt – hosszasan előkészülve áttörte a falat, melyet az elme és test közösen emelt s leszállt áldozata tudatának legmélyére. Itt már könnyű dolga volt – már, ami a rituálé azon részét érinti, melyet ily távolról is el lehetett végezni. Ám, mint minden valamirevaló behatáshoz, ehhez is szüksége volt az áldozattal való közvetlen kontaktusra – nem is akárhogyan, vérnek kellett folynia, még ha csak gyűszűnyinek is. A troll előrelátását mutatta, hogy már régóta készült erre; s mintha csak rutinból tenné, ismét megidézte istene hatalmát, hogy a sok, Erdauinon létező ocsmány teremtmény mellé megidézzen egy újabbat – mely végtelen mohóságától hajtva piócaként tapadt a közelben lévőkre s már – már fizikailag is hallható módon habzsolta be varázsenergiájukat. Tudta, hogy kiszemeltje nem fogja tűrni sokáig ezt, fellázad s vérszomja – valamint az ólmos fáradtságát ellensúlyozandó mérhetetlen mennyiségű sáfrány, mely ugyan felüdítette elméjét, egyúttal ha parányival is, de pusztító szándékát is növelte – csapdába csalja majd; mikor pedig végre eljön a pillanat, elég lesz csupáncsak egy apró seb, melyet rúnázott pengéjével ejthet s a sokhetes előkészület beérik. Már nem tart soká. Hamarrost elragadja a másikat az a hév, melyet oly régóta plántál belé.
Az önnönmaga által emelt monolitnak támasztva hátát kies ligetében, melyet némiképp egy Halálkúp is elcsúfított – vagy épp csak emelte szépségét, nézőpont kérdése – a troll keresztbe kulcsolt karokkal ült, szemét lehunyva. Elméje messze járt – egy egész Közös Tudatot maga mögött tudva könnyedén közlekedett eme síkon, melyet először felfedezve, immár több, mint harminc éve, úgy hitte, végleg megbolondult. Az üzenetek oly gyorsan követték egymást, akárha a dözmöng szárnycsapásai, s Ő elégedetten látta, mi maradt a masszakaptárak helyén, miként dőltek romba a kereskedőhajók s omlottak le a citadellák. Az, akit tanítványának fogadott, az ékkő árát többszörösen megszolgálta; nyomában pusztulás és káosz járt, ahogyan az elvárható volt. Mosoly ült ki arcára, de hangosan csak akkor nevetett fel, mikor érezte, hogy a föld alatta is megmozdul; s mikor a rengések megszűnésével egyértelműen beazonosítható lett, ki is volt a felelős érte, már – már gyermeki mosollyal ismerte fel áldozatát, nyugtázva, hogy a vér -, és feketemágia összegyúrása most sem hagyta cserben. Tüstént felkapta málháját és imádkozni indult – hálát kell adnia pártfogójának, hogy tervének első lépcsőjét sikerrel tudta venni. Tudatában volt annak is, hogy mások másfelé tevékenykednek, pusztítva a természetet, szopógödröket kreálnak s időben ismerte fel, hogy istene csak azért robbantotta ki az aktuálisan zajló harcokat és áldozta fel megannyi szolgáját, hogy a figyelmet lekösse, míg Ő szabadon tevékenykedhet a háttérben. Hamarosan véget ér a vérfürdő, hol tudatlan bábok áldozzák életüket egy magasztosabb célért, melyről még nem is tudnak; de feladatukat elvégezték, a Káosz visszatért s ha minden úgy halad tovább, mint eleddig, akkor a soron következő Olimpián beérik munkájának gyümölcse – és abba még maga Alanor is bele fog remegni. | | |
|
