| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[22:10] Ussuk_ki: Upsz, köszi, megint tanultam valamit! átok (#294). Ehh.
[20:17] Yoro: Esetleg átok hatása alatt állsz.
[19:25] Pjtor: mennyi EP-d hianyzott hasznalatkor?
[18:11] Ussuk_ki: Az mitől lehet, hogy a gyógykenőcs csak 40-50 ÉP-t gyógyít? Éhezéstől pl. lehet? thx
[17:37] Yoro: Igen.
[17:17] Senn: a mostani eventben a halálkúpos fürkészek is erősödnek?
[15:29] Ussuk_ki: @Salle: Köszi! Írok levelet vagy PM-t itt, lenne egy kérdésem még. V
[13:59] Salle: alap mxtu számít itt, nem a tárgyakkal növelt
[13:57] Salle: TNO 6-nál nem növelheti a tag a vezető aktuális MxTUja fölé a sajátját
[13:56] Salle: max 90 alapból , és annyi amennyi a taglétszám, a változással együtt nő/ csökken az is.
[12:26] Ussuk_ki: KT-vezető MxTU értékére van valami max.? Taglétszám függvényében pl? Thx
[09:13] Pakmara: nem ide sry :-D
[09:13] Pakmara: szent tölgy
[20:56] Ussuk_ki: @Kregon: Köszi!
[13:43] Kregon: nekem aznap mar volt hogy igen
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Shaden, praater, Bunkó's Big Ben
3 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1465 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Extasy] Setét Patkány után szabadon... |
2009-08-15 :: Nulladik eresztés...
Valahol a félig kiégett földön Dornodon tűzvihara után 18 évvel…
0.nap
Ki tudja hány nap telt el bolyongva a változni nem akaró tájban, a negyedik nap után már nem volt erőm számon tartani a napok múlását. Idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, és a reményvesztettség lassanként eluralkodott felettem. Szám cserepesre száradt a vízhiánytól, gyomrom diónyira zsugorodott a folyamatos éhezés következtében. Lassanként illúziókat kezdtem látni. Elsőnek egy pálmafáktól beárnyékolt kis tavat a semmi közepén. Kiadós sprintem végén egy úszómestert is megszégyenítő csukafejessel vetettem bele magamat a kiszáradt tómederbe. A homlokomról dőlő vér elsötétített mindent. Ez, és a fájdalmam szülte csillagok kombinációja szép éjszakai égboltot vetítettek elém. Hevenyészett sebellátás után (Három homlokra csapás, egyperces üvöltözés a homlokra csapások okozta fájdalom következtében, és két fekvőtámasz után újra útra készen álltam). Az elkövetkező alkalmakkal, már óvatosabb voltam. Követ dobtam a felbukkanó illúziópatakba, és vártam a csobbanást. Persze arra nem gondoltam, hogy agyam ilyen tökéletes csobbanást is képes kreálni. Újabb fejdudoromat elsimítva konstatáltam, hogy a fokozott óvintézkedéseim ellenére is súlyosbodik az állapotom. Többet már nem is kísérleteztem kamikáze fejesugrásaimmal. Szkeptikusan fogadtam minden a kiégett tájba bele nem illő részletet.
Így eshetett meg, hogy az első feltűnő fűszál láttán csak mindent tudóan elmosolyodtam, és az első zöld folt láttán is csak derültem. Amikor pedig egy lebegő gomba nevezetű szörnyeteg közeledett felém már hangosan hahotáztam elmém effajta trükkjein, hiszen ki más tudna kitalálni ilyen elképesztő szörnyeteget. Ez lett majdnem vesztem okozója, mert bizonyára magára vette a bestia, hogy rá mutogatva, görnyedt derékkal, tenyereimmel időnként a combjaimat csapkodva, fuldokolva röhögök.
Hirtelen ocsúdtam fel, amikor a gomba mancsa kegyetlenül orrba talált. Ennek a fele sem illúzió. Hát legyen! Harcra fel! Összeszedtem éhezéstől elgyötört testem utolsó tartalékait, és a nagymamitól eltanult tockonsuhintás ki-technikáját alkalmaztam ellenfelemen. A szörnyeteget meglepetten érte efféle támadásom, és ajak biggyesztve menekülésre fogta a dolgot. Kissé gondolkodóba estem egyből az incidens után. Ha ez a gomba valóságos volt, akkor lehet ez a kopár aljnövényzet sem a képzeletem műve. És lám! Igazam lett. Vicsorogva - hogyan máshogy? - vetettem rá magam a gizgazokra, fűszálakra és bogarakra. Desszertként pedig egy giliszta tette fel a koronát egyszerű menümre.
Jóllakottság érzésétől ugyan távol, de legalább nem farkaséhesen folytattam utam az egyre sűrűsödő növényzetben. Már csak valami folyadékra lenne szükségem. Nem bánnám, még ha csak egy disznódagonyát is találnék szomjoltásra. Épp fütyörészve sétálgattam, amikor egy veszett rozmár bukkant fel a látóhatáron. „Te jó ég! Ez hatalmas! Jobb, ha köddé válok!” – gondoltam. Hirtelen ötletemtől vezérelve kiégett földnek álcáztam magam. A rejtőzködésem annyira sikeres lett, hogy a rozmár távoztában átcsúszott felettem, és még akkor sem vett észre. Persze a több száz kilós súly áthaladtakor megrepedt pár bordám, de csekély ár volt ez a túlélésemért.
Rozmár koma visszatértétől való aggodalmamban futni kezdtem az ellentétes irányba. Valószínűleg a futásom okozta lárma ébresztett fel egy gonyolékot. Hatalmas pofozkodásunk végeztével kiegyeztünk egy döntetlenben. Bye-bye és csocsit intettünk egymásnak, és mindenki folytatta, amivel előzőleg foglalatoskodott (Én a futást, ő a durmolást). Csak egy szederbokornál lassítottam kissé, ahol vad zabálásban törtem ki. Pocakomat immáron megtöltve, magabiztosan folytattam utamat a fütyörészést most már mellőzve. De még így lopakodó üzemmódomban is rám talált egy lila brekk. Vesztére! Egy állcsúcsra mért borzalmas ökölcsapásom utáni tripla hátra szaltót követve halálhörgés kíséretében kimúlt a szerencsétlen pára. Nem kis büszkeséggel töltött el első sikerem a harcmezőn. Nem hiába tanítgatott annak idején papi a kocsmai bunyó alapfogásaira! Köszi, papi!
Folytattam utamat, mígnem egy dombokkal tarkított területen táborozók sokaságára bukkantam. Hopsz! Probléma! Hogyan mutatkozzak be? Gyerekkori nevemen, amit már annyira idegennek és rosszemlékűnek érzek, vagy Vakaréknak ahogyan Skipt és Mort nevezett? Ez azért mégsem járja egy újdonsült harcos géniusznak minden lila brekk végzetének. Azonnal ki kellett találnom egy művésznevet. Újszerzetű extrém kinézetű pofázmányomból, és Mort kedvenc szavajárásából épp időben - Jeremiah az alakváltó nő kézrázása utáni pillanatban - ért a múzsa csókja! „Örvendek, Vicsorgó Eksztázis vagyok!” Pillanatnyi értetlenség a csini pofin, aztán egy vállrántás, és már guggolt is vissza a pecsenyéjét sütögetni tábortüze felett. Magabiztosan léptem sorra a következő tábortüzekhez, és kezeltem le a többiekkel is. Lord Tagarddal az alakváltó férfival, Gatorral az ember fickóval, Ala Bólával az alakváltó nővel, Holddal az elf nővel, és végezetül vizestömlőm szíját többszörösen bal kezem köré tekerve igaz, de Vanwa feával az árnymanó nővel.
Hihetetlen fáradság kerített hatalmába, és a tömeg által nyújtott hamiskás biztonságérzet tudatában hamarosan el is nyomott az álom.
folyt köv. | | |
|
