Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[10:39] játékvezető: Újraindult a táplálás.
[09:27] játékvezető: Leállítom a táplálót kicsit hosszabb időre.
[09:21] Salle: éjfél körül léptem 2+1 kört, nem volt semmi probléma
[21:54] Roante: Visszaigazolas nekem jott. Leptem ma 4 fordulot, igy nem tudom, h az megjon-e.
[20:47] Mad: Már megvolt a 2. is :(
[20:45] Salle: küldd el még egyszer, hátha csak benyelte a letöltő az UL-t. Szokta néha. Most elvileg zöld út van.
[20:38] Mad: Sziasztok! Ti megkapjátok a fordulótokat? 2 órája küldtem el, de semmi nem jött azóta
[20:12] Yoro: Vagy gyorsabbra. :)
[14:16] Pjtor: kisse megkesve, de megjott az olimpiai kuldonc. jo lenne lecserelni a tintacsigat valami modernebbre
[19:59] Biborhold: Ebben a formában még egy darabig folymatban is lesz. Lassan haladunk azokkal a rombolásokkal.
[20:03] karonfoll: kk
[17:42] Yoro: Június 11. 15 óra, de még a hírnök se jött.
[17:34] karonfoll: mi az olimpia jelentkezési határidő?
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
[09:24] Salle: még egy darabig igen ..
 
Jelenleg bejelentkezve:
Chan, Pjtor, játékvezető
3 felhasználó
 
Regisztrált:
1132 felhasználó
1466 karakter
Legutóbb: Pakmara
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9160%
Annak98.0334%
FlyXan96.2769%
Yoro96.0499%
Zka95.1130%
skaven94.3511%
Amanda93.4405%
Balu92.5837%
Koc92.5644%
Spirit91.7473%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

351. nap :: Álom és valóság
Megérkeztem a Fény Szentélyébe, és tudtam, hogy most már nem lehet baj: itt fog megszületni a második gyermekünk is. Sendielnek ugyan épp akadt még valami dolga, de a szokásos kis szobácskánkat már birtokba vette. Sőt, még egy kis meglepetést is hagyott nekem a kedvenc hintaszékemben: egy gyönyörű nyakláncot rejtett egy zenélő dobozkába. S ahogy meghatottan hallgattam kedvenc dalomat, megérkezett ő is, és énekelte a végét. „Megszolgálta” a jutalom-csókot! Az ékszerpróbából pedig ölelés lett, miután segített bekapcsolni hátul, és megcsodáltuk a tükörben a korábban szintén tőle kapott fülbevaló méltó kiegészítőjét a nyakamban. Az ölelésből pedig egy kellemes összebújós este kerekedett, és pihentető alvás, amíg még lehet. Másnap reggel aztán séta a városban, kéz a kézben, büszkén, boldogan. Hirtelen ötlettől vezérelve egy lassú tánc (vagy valami olyasmi; a baba mindenesetre lenyugodott a lágy ringatózástól) egy utcazenész muzsikájára, s az alkalmi közönségtől nem kis summa a látványosságért Sendiel félretett kalapjába. Amit persze nagylelkűen a bárdnak adott, csak egyetlen érme maradt meg véletlenül, és esett csilingelve a földre, alighogy pár lépést tettünk. Azon meg egy csokor illatos virágot vett nekem, mielőtt hazafelé indultunk, mert érzésem szerint igencsak közeledett az idő…

Akár így is lehetett volna, de csak a Szentély igaz a fenti történetből. Sendiel is itt van ugyan, de továbbra sem hajlandó se bocsánatot kérni tőlem, se tudomást venni a babáról. Így persze hiába próbál jópofáskodni, kicsit se jön be nekem… Nem, nem várom el, hogy találja ki, mi bajom van. Elmondtam, mi fáj. Elmondtam, de minek? Mintha nem is ő lenne, aki valamikor lenyűgözött a történeteivel, a dalaival, a figyelmességével. Mintha nem is ő lenne az apja ennek a gyermeknek, aki hamarosan megérkezik közénk, és akit tisztességgel fel akarok nevelni – de ez nem egyszemélyes feladat!