| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[12:55] pterois: és micsoda meglepivel indult újra :)
[10:39] játékvezető: Újraindult a táplálás.
[09:27] játékvezető: Leállítom a táplálót kicsit hosszabb időre.
[09:21] Salle: éjfél körül léptem 2+1 kört, nem volt semmi probléma
[21:54] Roante: Visszaigazolas nekem jott. Leptem ma 4 fordulot, igy nem tudom, h az megjon-e.
[20:47] Mad: Már megvolt a 2. is :(
[20:45] Salle: küldd el még egyszer, hátha csak benyelte a letöltő az UL-t. Szokta néha. Most elvileg zöld út van.
[20:38] Mad: Sziasztok! Ti megkapjátok a fordulótokat? 2 órája küldtem el, de semmi nem jött azóta
[20:12] Yoro: Vagy gyorsabbra. :)
[14:16] Pjtor: kisse megkesve, de megjott az olimpiai kuldonc. jo lenne lecserelni a tintacsigat valami modernebbre
[19:59] Biborhold: Ebben a formában még egy darabig folymatban is lesz. Lassan haladunk azokkal a rombolásokkal.
[20:03] karonfoll: kk
[17:42] Yoro: Június 11. 15 óra, de még a hírnök se jött.
[17:34] karonfoll: mi az olimpia jelentkezési határidő?
[15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Bunkó's Big Ben, Yoro, Chan
3 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1132 felhasználó
1466 karakter
Legutóbb: Pakmara | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9160% | | Annak | 98.0334% | | FlyXan | 96.2769% | | Yoro | 96.0499% | | Zka | 95.1130% | | skaven | 94.3511% | | Amanda | 93.4405% | | Balu | 92.5837% | | Koc | 92.5644% | | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés| [Tib] Clod Onar kalandjai |
5426. nap :: Győztesek és legyőzöttek
A kalandozó – aki látott már akár egyet is, felismeri őket – félrefordított fejjel, lándzsájára támaszkodva nézte a szeme elé táruló látványt. Hatalmas vár volt az, mit orrát piszkálva vizsgált, s melyet nem olyasforma lények építettek, melyek valaha is tapodták volna eme földet. Felismerte – hogyisne ismerte volna fel, hisz ott volt Alanorban, mikor megidéztek egy ilyen épületet s látta bent a lényeket, melyek quwargok módjára tobzódtak odabent. Hatalmasak voltak és félelmetesek – ám benne nem ezt a hatást váltották ki. Ő a kincseskamrát figyelte, s elégedetten látta, hogy ezen lények is harácsoló természetűek. S miként a quwargokra is rájár néhány fenevad, hogy széttúrja bolyaikat, Ő az akart lenni, ki ezen lényekkel teszi ugyanezt. Orra piszkálását abbahagyta, s mivel nem tudta, mivel is találkozik odabent, nem készült fel túlzottan – ostobaságnak tartaná bárki ezt, s pont ellenkezőképp cselekedne, de nem Ő. Valahogy szeretett az első alkalommal úgy kiállni az adott ellenféllel, hogy nem fordított különösebb figyelmet a találkozásra – és, ha úgy látta, megérdemli a másik azt, hogy különösképp foglalkozzon vele, akkor megtette. Közelebb irányította idomított sárkányát a várhoz, mely sokatmondóan a kaptár nevet viselte, majd lekászálódott róla. Tudta, hogy amazok nem fognak vicsorogva lemászni otthonukból, hogy idekint mérkőzzenek meg vele; és azt is, hogy mindig az otthonát védő lény a legveszélyesebb. Hallotta a mendemondákat eme teremtményekről, melyek az éjfattyakat tekintik prédájuknak, s emiatt rokonságot is érzett velük – százával, ha nem ezrével ejtett el belőlük már évekkel ezelőtt, s a most feltűnő, láthatólag erősebb lényekből is végzett már tucatnyival, míg meg tudta alkotni azt a szerkezetet, mely most segítségére lesz. A kaptár fala ellenállt minden próbálkozásnak, lett légyen az tudati vagy mechanikus, hogy gátolja a külhoniak feljutását – ezzel is erősítve a gyanút, hogy a saját világukon ezen lényeknek is kell félniük valamitől. Csak remélni merte, hogy ezen a világon tőle kell majd félniük hamarosan. Ezerszer mászott már, megannyi helyen – még Alanorban is díjazták egy alkalommal tudását. Most sem okozott gondot a megfelelő eszköz kiválasztása után feljutni s a szerencse is mellé szegődött; alighogy feljutott, egy hatalmas csorda idegen létforma érkezett hasonlóképp vissza, megrakva holt hússal; a taalriai behemótok aprónak tűntek karmaikban. Bizonyára nem kapcsolták össze sosem az apró termetet – troll volt ugyan, de mindössze három mázsa, a hosszú ideig tartó, sötét ital okozta éhezés fajtársaihoz képest piszkafává aszalta – és a veszélyt. Mosolyogva gondolt arra, hogy hamarosan ez meg fog változni. Négy függőleges akna késztette arra, hogy megálljon, s eltöprengjen, amikor egy lény hangjait hallotta. Egy pillanatnyit sem várt, hanem ellenfelére rontott – s meglepte a másik kinézete. Máskor talán hangos nevetésben tört volna ki – most ehelyett felkészült a csatára. Felismerte a lényből áradó fenyegetést, s emellett azt is érzékelte, hogy amaz, bár hasonló esszenciák lengik körül, még sem egyike az oly ismerős fattyaknak, így jó előre odakészített thargodan esszenciái helyett lidércesszenciát kapott elő s hangcsapást indított útnak. Közben felgyorsította mozgását s elméje legmélyéről felidézte állati énjét – troll volt, így ez nem esett nehezére, s oly mértékben uralta már a pszionikus teret, hogy feláldozva védelmét képes volt mindent elsöprő támadást indítani. Felkészült, hogy oldalra vetődjön ellenfele lehelete elől, de az nem szándékozott ily módon elpusztítására törni – ez meglepte, de legalább ki tudta használni az időt arra, hogy megannyi vashegyű nyíllal hálálja meg a kapott időt. Az első igazi meglepetés ekkor érte – az oly rég elsajátított ősi harcmodor csődöt mondott, úgy látszik, ez a lény tényleg más volt, mint prédája. Aztán mégis jött a várva vár forróság – csak egyetlen csóva, de ez is elég lett volna, hogy szénné égessen egy tapasztalatlanabb próbálkozót. Majd az események felgyorsultak – megannyi döfést mért ellenfelére, melyet meglephetett fürgesége, mert csak lomhán reagált; s mikor elmaradt a várva várt életenergiával való feltöltődés, egy pillanatra megrezzent az arca, melybe megannyi zavaros miazma fröcskölődött ellenfeléről. Amaz felemelte lábait, s toppantott vele – a kalandozóból pedig egyszeriben elszállt a szusz. Bordái megadták magukat, szíve többfelé hasadt – de csak azért, hogy egy pillanat múlva már ismét épen és kevésbé sérülten nézze, amint ellenfele karmaival is odasújt, s felsőteste messzire repül. Bízott benne, hogy mágiája, s félisteni léte ezúttal is megsegíti, de csalatkoznia kellett – s az övén lógó apró varázstárgy, mely minden vadonjáró legjobb barátja volt, felvillant, s emelni kezdte. Még látni vélte, hogyan ragadja ki testét a kaptárból, át a falakon, s látta a felhalmozott kincseket is, valamint az előbbinél jóval nagyobb lényeket, melyek az iménti ellenfelét terelgették valamerre. Utolsó gondolata, mielőtt a biztonságos távolban ismét kijátszva a halált megérkezett, a következő volt: „Egy gyerek győzött le.”
Este az állán növő borostát vakargatva forgatta kezében csillogó kincsét, egy kristályszilánkot. Fejében új fegyverek és páncélok ötlete kavargott, mellyel visszavághat majd a vereségért – és sok idő óta nyugtalanul tért álomra. | | |
|
