|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [T10] A Jel örökösei |
2542. nap :: Alanort járva
Alanor városa hatalmas. Emberöltőnyi idő is kevés lehet titkainak megismerésére. Az élettől lüktető negyedeket elhagyatott romok és barátságos tanyák veszik körül. A földbe süppedő maradványok ősi múltat sejtetnek - gyanítom, a tanyák is romokra épültek, és az eke gyakran fordít ki a földből faragott köveket. A városlakók igyekeznek sötétedés előtt otthonukba térni, és éjszaka ritkán hagyják el az eleven, lámpafényes negyedek őrjáratok vigyázta biztonságát.
A királyi palota méltó a Boraxok híréhez. Ahogy a királyi család kalandozók leszármazottja, úgy a palota is kőkemény védművek áttörhetetlen rendszere - de az avatatlan szemlélő számára csupán gyönyörűen elrendezett kertek és művészi faragványokkal díszített karcsú épületek harmonikus együttese. A legmagasabb tornyon a Boraxok címeres zászlaja lobog, fennen hirdetve, hogy az agg király éppen Alanorban időzik.
A palotaőrök magabiztos, jól képzett elit katonák. Nyugodtak, fegyelmezettek, és mindenütt ott vannak. Önbizalmuk odáig terjed, hogy udvariasak, figyelmesek, sőt néha kedvesek a hozzájuk fordulókkal. Fegyverzetüket és mozgásukat elnézve úgy gondolom, egy - egy elleni küzdelemben legyőzhetném őket, de ha csapatként harcolnak, megállnak bárki ellen. Nem is hasonlítanak arra a disznóólból kimosdatott söpredékre, ami a Csatorna partján lebzselve várja a "bevándorlókat". | | |
|
