Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[21:09] torryl: köszi Spunk
[20:21] Spunk: nemsokára megíróm a TF fórum eseményeit is
[20:18] Spunk: kicsit jobb kép ugyanarról az adattárban tőlem
[20:15] thord: Mar lehet is UL-t küldeni
[19:56] torryl: köszi Ery
[19:24] Alaria: Koszi!
[19:06] Erynome: Vlagyi dijasok adattarban, nehezen volt fotozhato, szoval 3 kepbol vagtam ossze:)
[18:31] Alaria: Ilyen pocsek szereplesem evek ota nem volt :(
[18:30] Alaria: Szettephetnem legalabb ritualisan mind
[18:30] Alaria: Kar, hogy nem papiron kertem a fordulokat
[16:12] Alaria: Vlagyi dijasokat valaki pls dobja fel!
[15:53] Erila: Én ugyanígy jártam:(
[14:51] thord: Ery majd a következőre, most rászervezett a család :)
[11:24] Kregon: Talan a kovetkezore
[11:24] Kregon: Sajnos nem tudok elmenni a talira
 
Jelenleg bejelentkezve:
torryl, Shaden
2 felhasználó
 
Regisztrált:
1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9145%
Annak98.0316%
FlyXan96.2788%
Yoro96.0561%
Zka95.1102%
skaven94.3475%
Amanda93.4365%
Balu92.5796%
Koc92.5603%
Spirit91.7419%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés
[T10] A Jel örökösei

2486. nap :: A Csatornától keletre
Átúsztam végül. Amikor először láttam meg a hullámzó vizet és a távoli, kékes párába burkolózó partot, úgy gondoltam, talán soha nem kelek át rajta. Álmaim, terveim Nyugatnak húztak. A szívem egy darabja még mindig a kiégett földeken hever. Azután, hogy az Úrnő elárulta, régi álmaim beteljesüléséhez a Csatrona vizén át visz az út, már terveztem az átkelést. Végül felsőbb hatalmak döntöttek a mikorról. És most itt vagyok, az alanori királyság határvidékén. Elviseltem a határőrök ostobaságát, ahogy már oly sokmindent a Tűz éjszakája óta. Sheran a békére tanít, és a hit talán elég lesz, hogy ne vonjak kardot, ha megismerem az arcukat a város forgatagában. Soha nem fogják megtudni, kinek köszönhetik az életüket.
Biztosrév városa gyönyörű. Nem is igazi város, inkább apró házcsoportok egy hatalmas, mesterien megtervezett kertben. Mintha a felszínlakó tündérek egy legendabéli városát látnám. Tennivaló is akad bőven - a vámház, amiről már a túlparton is hallottam, még befejezetlenül, csonkán áll a csatronára néző domb oldalában. Segítenék az építésben, hiszen egyszer majd én is visszatérek a kiégett földekre, de nem tudok ellenállni a vadon hívó szavának. Járom a vidéket, gyönyörkönök a csodáiban és megküzdök szörnyetegeivel. A jól ismert Nyugat után most szinte minden nap találkozok valami újjal, valami lenyűgözővel.
Egy drakolich már napok óta a nyomomban van. Kezemtől várja a végső megnyugvást, de a létezésbe börtönző átok mindig elrántja kegyelemdöfésre lendülő pengém útjából. Talán ma végre sikerül teljesítenem legfőbb vágyát.
Oly régóta nem használtam már a városi teleportációt, hogy el is feledkeztem róla. Amikor rádöbbentem, hogy mindenképpen be kell mennem a városba, szomorúan láttam, hogy nem érhetem el időben a Tornyot. Már belenyugodtam a megváltoztathatatlanba, amikor eszembe jutott, hogy hosszas gyaloglás helyett egyetlen ugrással a városban teremhetek. Remélem, lesz hozzá elég erőm.