|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Fir] Ghalla-t taposva |
736. nap :: Napjaim
Több mint 100 hét. Ennyi időt töltöttem eddig a Túlélők Földjén. Már majdnem egy év, milyen hosszú idő de mégis milyen rövid. A bosszúm és jogosnak vélt haragom szinte semmivé foszlott ezen idő alatt. E két durva és magányos érzelem helyébe a tapasztalni vágyás és alkotási szándék lép. Egyre több kalandozót és egyre több lehetőséget ismerek meg ami egyre jobban formálja a személyiségemet. Ha elöbb vettem volna le magamról a szemellenzőt melyet a Sullar idomitói tesznek fel az állat fejére, hogy könnyebben tudják irányítani őket, akkor ezek a dolgok már sokkal korábban megvilágosodtak volna elöttem. A változások egyik kiinduló pontja Leah. Azok a feladatok melyeket megszab nekem igencsak sokszínűvé teszik a mindennapjaimat. De azért az egy kicsit zavar enegem, hogy kardforgató Drow-nak meg kell ölnie egy Kőkorszaki Szakit. Ez aztán tényleg próba. Abba a szikla testbe legjobb fegyveremmel, leghatalamsabb varázslatommal sem tudok kárt tenni. Bezzeg a Vasalt Bunkók KT tagjai fogják a kis fadorongjukat és porrá verik . No meg a Tetemember mészárlás. Mit öljek még meg azon az élőholton? Nem minth nem töltene el örömmel és jóleső kellemes érzéssel Őt szolgálni és teljesíteni az egyre nehezedő feladtait de akkor is. Az istenemtől kapott tuljadonság pajzs varázslat révén nem tud bennem kárt tenni ez a szörny, így a kivégzése egyszerű testmozgás lesz, csak az a baj, hogy itt ahol most táborozom ebből lényből egy darab sincs. :( Mikor átkeltem a Fehér Bércet övező hegyeken akkor volt olyan napom, hogy semmi mással nem is találkoztam de most.... Viszont istenemnek köszönhetem az új szórakozásomt is. El kellett fognom és fel kellett áldoznom egy Gátvkondot mi persze nem jelentett különösebb kihívást. Szuper dobóhálommal első próbálkozásra sikerűlt befognom szerencsétlent, szinte alig küzdött a sorsa ellen. Az idomítására nem is fordítottam időt mondván, hogy úgy is feláldozom, így mikor magammal vonszoltam a legközelebbi oltárhoz elég sok bajom volt vele. Megpróbáltam egy kicsit boldogabbá tenni élete utolsó perceit, hagytam had mászkáljon egy kicsit szabadon erre ő persze, azonnal megpróbált lelépni ami nem jött össze. Aztán mikor elérkezett az etetési idő, hogy nehogy idő elött kinyúljon a nyavajás ahelyett , hogy elfogadt voln az ételt beleharapott a kezembe. Persze ezt meg is toroltam aminek következtében majdnem kereshettem magamnak egy új áldozatot. Na és persze a több mérföldes gyaloglás ami a vakond szünni nem akaró ráncigálásvall telt. De végűl feláldoztam és azonnal meg is könnyebűltem. Azóta szörnyek felkutatásával elfogásával és idomításával töltöm unalmas perceimet. Az egészenek csak a szörnyek nem örűlnek mert a vége általában az, hogy leölöm őket. Hisz Leah birodalmába is kellenek házi állatok | | |
|
