Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
 
Jelenleg bejelentkezve:
torryl, Pjtor
2 felhasználó
 
Regisztrált:
1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Gal] A Teljesség felé

3417. nap :: Kinek a napja?
A mai nap a kísérletezés jegyében telt, de sajnos kevés pozitív eredménnyel zárult. Node sebaj, "dum spiro, spero", ahogy valamelyik állat moa ős mondhatta - és annyira tetszett neki, hogy felvéste egy phua-kúp belsejébe is. (A mondat végét kicsit nehéz volt kibogozni, gondolom addigra generálódott le a massza, es a "szépreményű" ős csúfos véget ért... De így jár, aki ilyen hülye helyeken akarja magát megörökíteni.)
Lássuk azonban, mi is történt valójában.
A legfőbb kísérletem abban állt, hogy megvettem Asylux csapdáját, amiről mindenki azt állította, hogy utána karcolások nélkül intézheti az ember a mindennapi betevő sarabolását, és innentől kizárólag mások vérében fogok fürdeni a sajátom helyett. Hát nem. Persze lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, de igazából főként azok nem találnak el, akik eddig sem, akik meg eddig is, azok puhaütve sem rúgtak nagyobbat - olykor kimondottan sőt.
Sebaj, annyira azért nem rossz kütyü ez, megtartani megtartom. Igazából ki kéne találni valami ötletes bigyót, amivel ezt a kis kedves rá lehetne applikálni a kardomra, hogy mellette sütögethessem a puhaütéseket... (felírni! kidolgozni!)
További kísérleteim keretében megpróbáltam egy cseppet továbbfejleszteni a nyílpuskámat. Egészen konkrét elképzeléseim vannak már a dologról, de csak nem akar összeállni valahogy az egész...
Ráadásul ugyanezt az eredményt hozta a frissen gyártott aranypikkelyeim vizsgálata is. Már szinte láttam magam előtt, ahogy néhány pikkelyből csodálatos aranylemezt formázok, de ennél tovább nem jutottam. Ehh, egye meg a fene!
(Magunk között szólva meg is ette, bár ez nem tartozott a meglepő eredmények közé. Este, amint azt sejteni lehetett, már szinte rutinosan nyúltam a zsákba mindennapi olvasmányom, néhány fekete tekercs után, amelyek az aurám ugyan nem piszkítják már, viszont sok érdekes dolgot lehet belőlük tanulni arról, hogy hogyan is gondolkodik az, akinek nincsenek erkölcsi korlátai. Határozottan tanulságos olvasmányok, meglepő, hogy ha az ember néhány axiómának tekintett alapigazságot megkérdőjelez, vagy legalábbis figyelmen kívül hagy, mennyire más képet ölt a világ. A célok, a rend elvesznek, és jobb esetben a színtiszta önzés, rosszabb esetben a téboly válik az egyén egyetlen motivátorává. Nem igazán látom, hogy hová vezethet ez, egyszerűen nem érzékelem a rendszerben az egyensúly legkisebb nyomát sem. Ez egyetlen dolgot jelenthet, mégpedig azt, hogy e rendszer korlátok nélküli alkalmazása végül totális pusztulást kell, hogy eredményezzen - és itt jön, amit nem értek - _felszámolva ezzel saját bázisát is_.
Nem gondolnám, hogy bármilyen istenség lehet olyan szűklátókörű, hogy saját attribútuma egyeduralkodásáért kész legyen saját létét is feláldozni, hiszen azzal maga az attribútum is annullálódik, és végül, még a fanatikus elvharc lehetőségét is megvizsgálva - veszít.
A logikai korrektség jegyében kénytelen vagyok feltételezni hogy a "jó" oldal abszolút térnyerése is hasonlóan káros következménnekkel kell, hogy járjon. Hm. Lássuk csak. Ha a rendet, a teremtést és a jóságot egyetlen abszolút princípiumnak tekintem, az nemigen hagy teret a tudatnak és az akaratnak, lévén hogy ezek szabadsága definíciószerűen tételezi a hibás döntések lehetőségét is, és nyilvánvalóan a jóság is csak valamiféle tökéletlenséggel kapcsolatban manifesztálódhat. Nem tudom, hogy vajon Raiának hogy tetszene egy ilyen agyatlan, ám szép és rendezett világ - én azért bízom benne, hogy nem pont ilyet szeretne.
Mindebből pedig annak illenék következnie, hogy az isteni szférák feltételezik egymás létét, és egyfajta egyensúlyban kell, hogy létezzenek.
Ez nyilván más fényben tünteti fel a vallások egymás elleni küzdelmét is, hiszen a fentiek alapján nemhogy lehetetlen, de nem is célszerű a másik fél teljes kiirtására törekedni - szemben az általában hangoztatott szlogenekkel. A harcnak csak addig van értelme, amíg létezik a másik fél is. (Jó, nem mondom, elég messze állunk még bármely végponttól, de akkor is más érzés úgy vonulni zászlók alatt, hogy legföljebb csatákat akarunk nyerni, a háborút mindkét fél döntetlenre szeretné hozni... Kicsit olyan őszintétlen. Hogy lehet így szabadon lelkesedni bármilyen elvért? Na, ezen még agyalnom kell, mert ez így nem kerek...)
Már megint elkalandoztam. Ööööö... hol is tartottam? Valahol ott, hogy nyúlok be a tekercseimért a zsákba, de amint arra számítani lehetett, nyomuk veszett, a pikkelyeimmel együtt. Kicsit sajánlom a dolgot, de szívem és fejem is határozottan megkönnyebbült a hiányuktól.
Ami a további kísérletezést illeti, ismét többször megkíséreltem levadászni egy-egy Rémet, de úgy látszik rémetének álltak (búúúúúúúúú! Ezt biztos nem én írtam ;)), mert egy darab se jött. Így aztán a "Raia rigolyái, agymenései, dilijei és heppjei" feliratú kis füzetben ennél a feladatnál továbbra is csak három rovátka illegeti magát a tíz helyett. Ehh.
Próbáltam megmagyarázni Raiának is ennek a küldetésnek a valószínűtlenségét - tekintsük ezt is kísérletnek, mondjuk a transzcendens diplomácia terén -, de rám se bagózott (újabb kudarc). Megdicsért viszont, amiért eltettem láb alól CHD egy avatárját, majd még mielőtt felocsúdhattam volna, lerabolta hátizsákom is, és elvitt egy kupac kesztyűt, meg két kis jádeszobrocskát. Na de...?! Pffffff.
Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy Nap ide, Nap oda, ez ma nem az én napom volt. Nem adom azonban fel, hiszen tanultam ma is sokat, és immár ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve legközelebb is felemelt fejjel nézek szembe a dilis világ idióta kihívásaival! Ha!

Ps.: éjszaka van, éppcsak felriadtam, de eszembe jutott végre, hogy miért érdemes harcolni és lelkesedni! Ha végre képes az ember leszállni a globálisról, a saját kis környezetét igenis megválthatja, és olyanná teheti, amilyenné szeretné. Ez úgyis állandó kölcsönhatásban áll más hasonló apró környezetekkel, vagyis ezen a szinten a rendszer önfenntartó. Hurrá! Köszönöm Raia!
És mielőtt elfeledem, jó éjt neked kicsi párom, meg a picinek is... Vigyázzatok egymásra, és legyen békés az álmotok.