|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés| [Ababo] Egy kobudera lány hétköznapjai |
2005-09-13 :: Dö bigining
Még a fülemben csengnek anyám, Darlan kedves szavai, ahogy kalandozásairól, a messzi nyugatról és a világégésről mesélt. Apámmal csak ritkán találkoztam. Akkor is precízen, alaposan tanítgatott, szigorúan, következetesen, de nem gorombán, mint az egy Tharr paphoz illik. Nem kaptam vallásos neveltetést, szüleim rám bíztásk a választást. Apámnak egyetlen kitétele volt: „Lányom a masszát nem szolgálhatod, mert akkor nem tartozhatsz a családomhoz!” Tudom, hogy nem viccelt! Nagyon ritkán láttam a szemében ezt a gyűlöletet, amit a massza szó kimondásakor felvillant! Nagyon kellemes órákat töltöttem a családommal. Amikor azonban anyám és apám úgy látta, hogy felkészültem az ÉLETre utamra bocsátottak. Amikor magamhoz tértem, még láttam őket ahogy féltő tekintettel az Alanori Csatorna másik oldaláról intettek majd elteleportáltak. „Egyedül maradtam!” gondoltam, de aztán eszembe jutottak apám szavai: „Indulj el Libertan felé, és találkozni fogsz barátokkal, akik segítenek neked, hisz én is segítettem nekik!” így is lett. Útközben összefutottam a fétestvéremmel Oda Nobuoval, aki adott pár kisebb nagyobb ajándékot, majd megdícsért, hogy milyen szép húga van! Ezután jött Soi D’Arnan az elf, aki Raia hitét követi. Megpróbált rábírni, hogy csatlakozzak hozzájuk, de én már akkor is tudtam tudat alatt, hogy anyám hitét fogom követni és Elenios hű papnője leszek.
Miután felvettem a páncélomat, kézbe vettem a fegyveremet, elindultam Libertan felé.
Útközben jött valami muki, hogy vett a bank helyettem lottót. Jó anyámék mondták, hogy van valami ilyesmi, csak meglepődtem. Mint kiderült Soi bácsi tett egy kis pénzt a bankszámlámra, hogy tudjak majd tanulni. Na, szóval a lottós ürge gratulált és átnyújtott nekem tizenvalahányezer aranyat, mert állítólag megütöttem a Jackpotot. Ez a Jack valami tolvaj lehet és álmomban akart kirabolni biztos, mert nem emlékszem, hogy mikor ütöttem meg... Mindegy, ha ennyit adnak érte, akkor megütöm én szívesen máskor is!
A városban a fegyvermester ügyes trükköket tanított a kardforgatással és a dobófegyverekkel kapcsolatban. Úgy gondolom apám meg fogja érteni, ha nem leszek a harcművészetek annyira elkötelezett híve, mint ő. Egyszer valamelyikük mesélt egy szerzetesről, aki fegyveres harcot tanít kobuderáknak... Talán egyszer találkozhatok majd vele!
Eddig azt hiszem sem Elenios, sem pedig a szüleim nem szégyenkezhetnek miattam! Még nem vagyok egy éves, de már varázsolok, két kézzel harcolok, karddal és a szörnyek egy része csak megkarcol harc közben!
Idő közben beléptem a Szabad Kompániába is. Nagyon jó társaság!
Jelenleg segítek a KT-nak a magam módján és megpróbálok még több tapasztalatot gyűjteni a varázslás és a harc terén.
Miután megtizedeltem a varkaudar hordákat megyek és segítek annak a szegény Kragorunak, utána találkám van Soi bácsi rokonával az elf villában! Onnan már csak pár piilanat, hogy találkozzam a szüleimmel!
Anya, apa megyek!
De azért még jelentkezni fogok! | | |
|
