| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Alaria
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Beren] Beren Peredhil naplója |
2008-02-29 :: Bosszú
Az aranyhajú, borostyánszemű elf abbahagyja a húrok pengetését, és ahogy csend borul a fogadó ivójára, mesélni kezd:
"Álmában újra gyerek volt. Mint ahogy azóta szinte minden éjszakán, most is újraélte azt a végzetes napot. A napot, amelynek hatására a mostani útra lépett.
Kisebb és véznább volt mint a vele azonos korú társai, de nem sokat bánkódott ezen. Nem akart nagy harcos, bajnok lenni, nem vágyott rá hogy az Ellenség rettegje a nevét. Nem akart mást, mint békében élni, járni a végeláthatatlan erdőket, és vadászni, hogy élelemmel láthassa el a családját. Szokatlan vágyak egy ilyen fiatal kölyök számára. A szomszédok szerint ez azért volt, mert anyja túl sokat foglalkozott vele, de aki ezt említeni merte volna az apjának - vagy egyáltalán szóba hozta volna, hogy ez a gyerek nem elég életrevaló - annak bizony szembe kellett volna néznie a Bajnok haragjával, ehhez viszont senkinek nem fűlött a foga.
A többi gyerek hamar észrevette hogy más mint ők. Hogy fizikailag gyengébb náluk. Így aztán játékaik során mindig ő volt az űzött vad, vagy épp az Ellenség. Azon a napon sem volt ez másképpen.
Pajtása egy, a falu szélén álló juharfa törzséhez kötözte, mert ő volt most a hadifogoly, az elfogott Ellenség. Az ám, az Ellenség... Akivel a gyerekeket rémísztgették a szüleik, miközben maguk is tartottak tőle hogy azok rábukkannak a falura. Akik ellen küzdve a harcosok kivívhatták maguknak a megbecsülést, a hírnevet. És akik aznap lerohanták a kis települést.
Hatalmas lények rontottak ki vad csataüvöltéssel a fák közül, amik eddig rejtették a falucskát, most viszont az Ellenséget szolgálták azzal, hogy elleplezték a közeledésüket, így a harcosokat felkészületlenül érte a támadás. A fiú szemei tágra nyíltak a félelemtől, ahogy a kunyhók közé özönlő borzalmakat nézte, miközben kötelei szorosan tartották, és nem menekülhetett. Változatos képet mutattak, volt köztük hatalmas termetű óriás és apróbb, de fürgébb gyilkos is, zöldek, barnák, feketék... Vadul villogtatták agyaraikat, hatalmas fegyvereiket, gonoszul röhögtek, vidáman rikoltoztak... Apja, a Bajnok, előugrott a kunyhójából, lándzsáját előreszegezve rontott egy zöld behemótra, és gyilkos párharcba kezdtek. A többi harcos is fegyvert ragadott, hamarosan vér festette vörösre a talajt, és mindenfelől halálhörgések hallatszottak. A védekezőknek nem sok esélye volt a támadók túlereje ellen... De védték a falut, védték a családjukat.
Eközben ő őrült módon próbálta leszaggatni magáról a köteleket, de gyenge volt, nem bírt velük. Ekkor már sajnálta hogy nem nagy, izmos harcos, aki megvédhetné az édesanyját, a testvéreit... Amikor felnézett, épp azt látta amint egy hatalmas láb felemelkedik, és eltapossa játszótársát, aki megremeg, majd fekve marad a földön. Könnyek maszatolták össze az arcát, torka fájt már az ordítástól, a kötelek mélyen a húsába vágtak. Taktikát változtatott: Nem tépte már a köteleket, megpróbált inkább kibújni belőlük. Hiszen nem egy felnőtt kötötte őket, csak egy másik kölyök...
Keservesen felzokogott, mikor látta hogy édesanyját, aki szintén fegyvert ragadott hogy megvédje a családját, a földre sújtja egy rettenetes csapás. Együtt üvöltött apjával, aki lándzsáját az egyik szörnyetegbe vágta, majd puszta kézzel vetette rá magát az asszonya gyilkosára. Többen ugrottak ekkor a Bajnokra, teste eltünt a kavargó tömegben, és nem állt már többet talpra. Ezzel lassan véget is ért az ellenállás, a többi harcos is a vérébe fagyva hevert már a kunyhók között. A megkötözött gyerekkel nem törődtek, inkább fosztogatni és gyújtogatni kezdtek.
Ekkor nem volt már félelem a szemében. Csak gyűlölet, feneketlen gyűlölet. De a könnyei továbbra is folytak, amikor látta hogy a kunyhójukból a hajánál fogva húzzák ki a nővérét, lefogják, és nem törődve a sikoltozásával, erőszakot tesznek rajta, majd az egyik szörnyeteg hatalmas karmokat növeszt, azzal tépi ki a lány szívét, hogy aztán röhögve a lángok közé hajítsa. Ekkor sikerült leráznia magáról az utolsó kötélhurkot is, felkapott a földről egy elejtett tőrt - bár apró markában inkább kardnak tűnt -, majd gyűlölettel teli, de gyenge hangon felüvöltve a nagykarmú felé vetette magát, hogy halála előtt még bosszút álljon az Ellenségen. Az megvetően fordult felé, majd úgy vágta szájon a kölyköt, hogy az kihengeredett a kunyhók közül az erdőbe, a világ forgott körülötte, majd minden elsötétült.
***
Izadtságban fürödve ébredt, mint oly sok éjszaka végén. A sátor ponyváján mát átszűrődtek a kelő Nap sugarai. Kinyújtóztatta hát roppant végtagjait - Hol van már az a nyeszlett kölyök? A bosszúvágy megacélozta testét és lelkét egyaránt, hős lett, nagy harcos, népének bajnoka -, hatalmas, izmos testére felöltötte éjfekete páncélját, magához vette félelmetes lándzsáját, majd kilépett a sátorból, és mély hangon elbődült:
-Sorakozó!
Fertályóra múlva ott állt vele szemben az egész sereg. Közel kétezer mindenre elszánt, kemény harcos, indulásra és csatára készen. Elégedetten nézett végig a sorokon. Igen, végre eljött ez a nap... Már csak ki kell adnia a parancsot.
-Testvéreim! Népem! Nagy nap virradt ránk! Eljött az ideje, hogy bosszút álljunk az Ellenségen az általuk okozott bánatért, gyászért, fájdalomért! Ott - intett észak felé - van a városuk. Ma berontunk, és azt tesszük, amit ők is tettek velünk, a családunkkal, a népünkkel. Bosszút állunk! Bosszút minden megölt varkaudarért!"
(A lemészárolt varkaudar kölykök emlékére) | | |
|
