|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2815. nap :: A herceg színe elé járultam...
Na, ez egy elég jól sikerült nap lett. Igaz hogy az aukciós ügynöknek fizetnem kellett a kristályfolyadékokért és a lidérckoronáért (amit rögtön a fejembe is csaptam, ha lehet így még lenyűgözőbb, fejedelmi látványt nyújtok), de Chan meg átutalt 15.000 aranyat (Mondtam hogy már nem kispályázok...), úgy hogy anyagi helyzetemben határozott javulás állt be.
Aztán meg fogtam egy élőholt sullárt az eladott helyett, le fogom cserélni a ptogot. Hm, és akkor ezt a nyerget is eladom majd. Meg kellene nézni hogy még miféle nyergek vannak. És fel kell készülnöm, ezt a ptogot nem lesz könnyű lenyomni...
Kipróbáltam, a nagyszerű játékmesteri palástra (Igen, a játékoknak is mestere vagyok.) is rá tudtam kenni a páncélfényezőt, és működik. Nagyszerű!
Dolgom akadt a thargodanok egy városában, de oda nem engednek be árnymanókat. Az vígasztal hogy gnómokat és trollokat sem. Mondjuk szerintem lazán be tudnék úgy lopakodni hogy észre sem vennének. Na de mindegy, kipróbáltam a thargodan illúzió nevű varázslatot. Elmormoltam a nagyhatalmú igéket, aztán megnéztem magam egy tükörben. Hű, de ocsmány lettem! Hova lett a szép, bronzos bőröm? Helyette homályszürke, lávaszín erekkel borított ráncos valami borított be. Formás, tar koponyám megnyúlt, tüskés csonttarajok borították be. Kék szemeim kénsárgába váltottak, fürge ujjaimon hatalmas karmok nőttek. Szerencsére csak illúzió, mert ezekkel a karmokkal igaz hogy egy trollt is szét tudnék tépni, de nem férnék hozzá az erszényéhez. Mondjuk nem ártott volna hogy ha kicsit magasabbra nőttem volna, de hát mindegy, ez van. Hoppá, tüskés farkam is nőtt! Hm, jó nagy, megfelel, nem rontja a rólam kialakult képet. Próbaként kiöltöttem volna a nyelvem, de csak egy második állkapocs vágódott ki agyaraim közül. Hát szép. Anyám sem ismerne rám. Bár mindegy, mert ha megismerne is eladnám pár aranyért. Bár nem tudom ki venne szénné égett holttesteket.
Beteleportáltam az egyik városba, elég érdekes hely. Magasba törő, sötét sziklák, még sötétebben ásítozó ajtó- és ablaknyílásul szolgáló lyukak, magas boltívek, meg thargodanok mindenfelé. Bár láttam egy apróbbat ami, ahogy a fejét tekergetve nézelődött az utcán, egy elf népdalt dúdolt. Ugyan a szöveget nem értettem, de ahogy ezeket ismerem, a szélben szálló pitypangról szólhatott. Pancser.
Közben két ötletem is támadt. Egyrészt egy ilyen illúzióval felszerelve a frászt tudnám hozni az invázióügyi minisztérium dolgozóra. Másrészt ahogy én most bejöttem a thargodanok egyik városába, vajon Alanor utcáin mennyi árnymanó illúzióval álcázott thargodan sétálhat? De rájöttem hogy ez hülyeség, egy thargodan nem tudna eljátszani egy ravasz, ügyes árnymanót. Egy nagydarab, lomha, ostoba trollt inkább. Na, jó lesz vigyázni, lassan már azt sem tudja a manó hogy melyik létsíkon születetett a potenciális áldozat. Már ha születnek a thargodanok, tőlem akár tojásból is kikelhetnek, vagy kirághatják magukat az anyjukból.
Találtam egy helyet, ami boltnak tünt. Vettem is egy nagy adag gyenge mérget, hogy legközelebb rablópaprikást tudjak reggelizni mielőtt erre járok. Ki tudja miféle dolgot tudnék itt lopni! Ja, és a csillogó nyakéket is sikerült rásózni a pancser thargodan boltosra. Még jó hogy az illúzió segítségével a nyelvüket is megértem, és beszélni is tudom, mert egyébként nem tudom hogy boldogulnék ezekkel a hörgésekkel és sziszegésekkel.
Aztán hamarosan egy gigászi épületegyüttes tornyosult fölém: A sötétvörös eget fenyegették a hatalmas, karomra emlékeztető fekete tornyok, amiknek lávapatatok csorogtak le az oldalán. Rögtön tudtam hogy itt valami nagyfejes lakik. Na, nézzünk be, hátha lesz valami elmozdítható!
Az a gond az ilyen thargodan palotákkal, hogy nehéz megmondani hogy mi az amit érdemes elvinni. A tárgyak nagy részéről fogalmam sem volt hogy mire használják őket, vagy hogy milyen anyagból vannak. Aztán egyszercsak majdnem kugrottam a gatyámból, amikor egy hang dörrent rám hogy "Csúszómászó féreg, hogy merted betenni a lábad a herceg várába?" Ó, basszus, lebuktam, most hogy fogom innen kiverekedni magam? De aztán a homlokomra csaptam. Hiszen rajtam van az illúzió! Mivel "beszélgetőtársamhoz" képest apró voltam, a hármas számú árnymanó taktikához folyamodtam: Álca-talpnyalás. "Személyesen szeretném életemet és szolgálatomat felajánlani a hercegnek!" - válaszoltam, és reméltem hogy az a herceg nem pont az általam formázott thargodanokra gerjed. Na, nem szaporítom feleslegesen a szót, a lényeg az hogy borzalmas termeken keresztül egy még borzalmasabba vezettek, ahol koponyákból emelt trónon egy böhöm nagy förmedvény ücsörgött. Térdre borulva folytattam a talpnyalást, közben magamban fogadkoztam, hogy fogok még táncolni a hulláján. Erre az a barom azt mondta, kíváncsi hogy igazi thargodan vagyok-e. Na, ott majdnem belémfagyott a szó, de mint kiderült, csak arra volt kiváncsi, hogy élvezem-e a pusztítást, én persze mondtam hogy igen, és még hazudnom sem kellett. Azt mondta akkor hozzak 24 mópat tetemet. Ezzel elengedtek.
Vazze, megúsztam! De lehet hogy még érdemes is lenne szolgálni egy kicsit, csak míg kiismerem őket, hogy aztán a pusztulást hozhassam rájuk. Elugrottam hát gyorsan a boltba, és vettem két tucat döglött mópatot. A boltos úgy nézett rám mint aki a vesémbe lát. (Utálatos dolod ám amikor csak egy vacak illúzió tartja vissza az egész várost hogy a torkodnak essen! Bár ha jobban belegondolok, hasonló mint amikor láthatatlanul járom Alanor utcáit...) Aztán azt mondta hogy szükségem lesz ugyanennyi mutáns csontra is, de csak egyet tud adni. Végül rádumált,megvettem.
Visszakúsztam a Herceg elé, az a tűzbe dobatta a tetemeket. Majdnem megfulladtam a füstben, amikor közölte hogy most két tucat mutáns csontot hozzak. Na, majd valahogy beszerzem ezeket is. Térdre borulva hátráltam ki a trónteremből, harmadik próbálkozásra el is találtam az ajtónyílást. Azért nem mindennapi gyomor és idegrendszer kell ám hogy a manó a thargodanokkal lépjen üzleti kapcsolatba! De megéri, mert most is, kaptam egy tudás gyöngyét, tuti üzlet!
Amint elhagytam a várost, a mocsárban egy mnebolathba botlottam. Na, ezen a dögön vezettem le a felgyülemlett feszültséget. Elég ronda halála volt.
Aztán a kalandozóvárosban Zurgblugtól lenyúltam 771 aranyat. Igazán szép zsákmány, elégedett vagyok vele. Csak így tovább!
Persze most is sorra öltem mindenféle szörnyeket, három thargodan tábort is feldultam, de nem találtam a sötétség hercegét, Chara-din szerint azt kellene kinyírnom. Nem tudom elfogadná-e ha azt a másik herceget tenném hidegre... Ja, igen, a négy mihlanilért cserébe megkaptam az oltár teremtése varázslatot, végre valami jutalom. Ezt majd használom is néha ha nem lesz a közbelben monolit.
Egy gejzírbe beledobtam 20 ében tobozt, két iknegurint visszadobott a feltörő gőzsugár. Szuper, egy mihlanil is maradt, akkor most már csak eknozol kellene egy a királyi palotába. Meg is látogattam egy mópat bolyt, de ott csak tokeneket adtak a mópatok a csalánvirágokért. A tokeneket beváltottam egyéb cuccokara, aztán a mjölborggal agyoncsaptam egy mópatot is. Hát, jól esik, de azért nem egy olyan nagy szórakozás, semmi kihívás nincs benne.
Egy mocsárból kiemelkedő, nekrofunborította szigeten tértem nyugovóra, de előtte még felhajtottam két adag fiatalság italát, csak hogy formában maradjak. | | |
|
