| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | torryl, Pakmara, Kregon
3 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2640. nap :: Vlagyival leszámoltam
377.
Na, most egy kicsit hosszabb ideig dekkoltam egy helyben. De nem tétlenkedtem, a füstös lebuj elleni akciót koordináltam. Egyre jobban megy ez nekem, igazán ideje lenne már hogy felajánjanak nekem valahol valami királyi, hadvezéri, klánfőnöki vagy legalább rablóbandavezetői pozíciót. De semmi ilyen nem történik. Azt hiszem, a világ még nem elég érett hogy felfoghatná zsenialitásomat. De egyszer ennek is eljön majd az ideje, bár azt mondják, ami késik az nem jön időben. És ha egyszer elveszítem a türelmemet, elképzelhető hogy vérrel írják be a nevem Ghalla történelmébe, és az senkinek nem lenne jó. Bár lehet hogy én azt is élvezném.
Közben vettem a liciten egy ryuku vállvédőt, Tűztől megy egy ryuku gatyát (röhelyesek ezek a ryukuk, olyan nadrágot hordanak amit kapásból szoknyának nézne a manó), a trikornis futárszolgálat hozta el nekem. Az anyagiakat meg persze a bankon keresztül intéztük. Bizniszeltem még egy kis varázslatkomponenst is, és Chara-din bocsásson meg érte, de eladtam a káosz-szimbólumomat is 500 aranyért. Persze Chara-din nem haragszik, adott másikat. Jó üzlet, a hülyének is megéri, én meg zseni vagyok, mint már említettem.
Egy arénaszolga elmondta hogy megint lesz olimpia, szóltam is neki hogy jó előre véssek fel a nevemet a bajnoknak járó cuccra, mert nekem most már muszáj nyernem, annyira jó vagyok hogy az már hihetetlen!
Meg aztán megjelent a táborom mellett egy titánkolosszus. Nem nagyon izgultam, tudtam hogy nincs tartozásom, inkább éppen hogy vaskos betétem van a Fairlight bankban. A titánkolosszus felém fordította a fejét, az egyik szeme vörösen felparázslott, és érzelemmentes hangon közölte hogy "Authoricus J. Connor bemérve, célpont likvidálását megkezdtem, hasta la vista, baby!". Izzadtságban fürödve ébredtem. Hogy a franc essen mindenkibe aki az álmaimat buzerálja! És nem is így hívnak.
A varkaudaroknak ma sem volt jó napjuk, rengeteget hagytam közülük vérbefagyva az ócska kis viskók között, és az erdőben is levadásztam néhány példányt. A negyedik kedvenc sportom. A nők, a lopás és Vlagyimir szivatása után. Persze nem csak varkaudarokat öltem, másfajta lények is terítékre kerültek, de eszem ágában sincs tanulmányt írni az alanori királyság faunájáról.
De a nap fénypontja mindenképpen az volt, amikor odateleportáltam a Füstös Lebujhoz, berúgtam az ajtót, és peckesen a pulthoz ballagtam. Totális csend volt, csak egy légy zümmögött halkan, de aztán egy borostás arcú figura gyorsan elkapta és két ujja között elmorzsolta, szemében az elnézést kérők halálfélelmével. Hm, ezek még mindig nem felejtettek el? Na, teszteljünk. A pultosnak szegeztem a kérdést (a cápafoggal egyetemben):
-Megismersz?
-Természetesen uram, hogy felejthetnénk el magát?
-És most miért nem szaladtatok el?
-Hát, izé, az úgy volt, hogy... Beragadt a hátsó ajtó zárja... Khm, szóval az a helyzet, hogy szertnénk hogy ha nem küldene ide több vadembert. Kérem, ne bántson! De minden héten beront ide egy őrült, hogy "Authoricus küldött! Most kinyírok valakit." És ez nem tesz jót az üzletnek. Megszerveztem hogy egy bérgyilkos elvállal magának bármilyen munkát, csak ne tegyen tönkre, kérem! - ezzel felmarkolt egy mocskos üveget, ha jól láttam valami kukac is uszkált benne, aztán addig nyelte belőle a piát amíg a pult alá nem fordult.
-Na, ki lenne az a bérgyilkos? - támaszkodtam a pultra, ezúttal a lebuj közönsége felé fordulva, a kérdés végén egy hegyeset sercintve az egyik alak felé. Az nagyot nyelt, de nem mert lenézni a cipőjére. Az egyik sötét sarokból, ahonnan csak egy sárgászöld szempár villanását láttam, rekedtes és egyben mégis lágy, nyugodt hang válaszolt:
-Én. - Ezzel kilépett a fénybe egy alak, a széles karimájú fekete kalap volt a legfeltünőbb az egész figurában, na és persze hatalmas fekete csizmái. Oldalán vívótőrt viselt, és valahogy macskaszerű volt az egész lénye. Nagyon is. Ezután már hamar megköttetett az üzlet, én átadtam egy háromezer (!!!) aranyat tartalmzó erszényt (Bár én inkább zsáknak nevezném.), ő közömbösen nyugtázta hogy Vlagyimir a célpont, és már el is indult, a lebuj ajtaján kilépve észak felé fordult. Na, vénember, ütött a halálod órája! Authoricus bácsi ezt is elintézte.
Az sem volt rossz hogy a tímárnál becseréltem a ryuku vértdarabokat egy ezüstmágus kürtre, ez egy nagyon hasznos tárgy, az életenergiát alakítja át mágikus erővé. Kár hogy az én életenergiám kell hozzá, jobb lenne ha valaki másét használná,de azért így sem rossz. De a tímárnak a vállvédő nem is kellet. Na, akkor meg mi a rossebnek vettem meg?
Alor Moát lenyúltam két sáfrányporra, Daemon észrevett, de sebaj, majd legközelebb. Touchrawagnak nem volt ilyen szerencséje, őt 6 sáfrányporral rövidítettem meg.
A cirkuszban szereztem egy korinthai talizmánt. Igen, most sem rothasztót. Mióta kellene egy ilyen, szerintem az összes többiből lett már újabb példányom... Egyszer felgyújtok egy vándorcirkuszt, aztán majd akkor meglátjuk mit tud a tűznyelőjük... Sok bugris, csepűrágó!
A városban láttam egy szobrot, ami egy szakállas, kopasz, bekötött szemű vénembert ábrázolt. Ne már, valami ostobák szobrot emeltek annak a nyomorult vénembernek? Fogtam is a mjölnirt, aztán odasóztam egy nagyot, amolyan férfiasan keményet, ahogy az tőlem elvárható. Nem tudom mennyi idő múlva tértem magamhoz a villámcsapás okozta sokkból. Most mi a fasz van? Ilyet még csak egyszer tapasztaltam, de akkor egy oltárt akartam lerombolni. Nem tetszik ez nekem, valami átbaszást sejtek a dolog hátterében... Még hogy Vlagyimir szobra egy oltár...Jó hogy nem már a sok birka isteníteni kezdi azt a vén csontot! Akit ráadásul már keres egy jól képzett fejvadász...
Gondoltam, kell egy kis változás, borostyánbarna szememet egy hasznos varázslattal égszinkékre színeztem, úgy hallottam most az ártatlan tekintet népszerűbb a hölgyek körében mint a kópés pillantás. Mindent a nők kedvéért. Már persze csak hogy a kedvemre tegyenek. Meg is látogattam Leilát a kupiban, azt mondta jól áll ez a szín. Persze egy ilyen mesterien felkészített kurtizán akkor is ezt mondaná hogy ha sárgán világítana a szemem, hiszen ez a dolga. De tudom hogy velem őszintén beszél, azt hiszem elég jól ismernek már itt engem. Az az igazság, én is elég jól ismerem már őket, kellene valami újdonság. Lehet hogy legközelebb majd valami olcsóbbat választok, csak is a változatosság kedvéért, hiszen pénzem az van dögivel. Na, azért Bolyhoskáig nem süllyedek le. Bárányokkal azért még sem...
378.
Na, megint álmodtam valami baromságot. Dornodont és Raiat láttam, amint halálos párbajra készülnek egymással. Ezt a baromságot... Hiszen tudom hogy az istenek nem harcolnak így, ők a papjaikat használják mint kártyalapokat, őket küldik csatába egymás ellen saját maguk helyett. Azt hiszem én egy elég értékes lap vagyok. Remélem Chara-din nem hisz a vezéráldozatokban. Bár azt hiszem az meg sakkban van. Na mindegy, akkor nincs mitől félnem.
Az előzőhöz képest ez egy viszonylag nyugis nap volt, de azért történt ez-az.
Chara-din megdícsért amiért nem jártam csatamezőn egy ideje, de varázslatot azt nem adott, csak újabb feladatot. Használjam tizenötször az armageddon nevű varázslatot. Ja, az király egy mágia, hatalmas tűzvihart szabadít el, de nincs nálam a komponense, és baromi sok energiát felemészt a használata. Na mindegy, lassan majd teljesítem ezt a feladatot is.
Most is kiszenvedett pár varkaudar a fegyvereim hegyén. Erőt is vett rajtam a sajnálkozás. Sajnáltam hogy csak ennyi akadt az utamba, még ki tudtam volna nyírni párat.
A cirkuszban megszereztem végre a rothasztó talizmánt. Odacsaptam a többi közé, és elkiáltottam magam hogy "Megvan!" És akkor mit látok? A rothasztó talizmán eggyé válik eggyel-eggyel a többi talizmán közül, és egy halálhozó karkötője marad a helyükön. Chara-din redves csápjaira! Ezt nem akartam! Most aztán várhatom hogy megint legyen egy rothasztó talizmánom...
Még akkor is ezen mérgelődtem amikor Scorpio hátizsákjában kotorásztam, észre is vett, hogy mászna a gatyájába a névrokona! Chitarelnél óvatosabb voltam, meg is lett a jutalmam, 340 csengő aranypénz képében.
Visszamásztam a város alatti kazamatarendszerbe, és elképesztő mennyiségű élőholtat szabadítottam meg a létezés nyűgétől. A végén kicsit el is keveretem, de letáboroztam, hogy kipihenten majd megtalálom a helyes utat.
379.
Így is lett. Megtaláltam hogy melyik sarkon fordultam rossz irányba, elintéztem a maradék élőholtakat, és még láttam amint egy thargodan mágus lelécelt egy térkapun keresztül, ami épp bezáródott az orrom előtt. Nem gáz, eszem ágában sem volt átlépni a kapun. Apám arra tanított, hogy soha ne lépjek át ismeretlen helyre nyíló térkapukon. Ez nagy bölcsesség, csak nem igaz. Mármint apámtól nem hallhattam ilyet, mert soha nem is ismertem. Anyám sem sokat foglalkozott a nevelésemmel, úgy hogy ilyet sem mondott, az tuti. Aztán még is milyen belevaló, talpraesett manó lett belőlem. Ja, nem kell a kölköket elkényeztetni. Ugye, Áldozati Bárányka? - simítok végig az övemet díszítő skalpon. Szóval nem léptem át a kapun, inkább összeszedtem a kincseket. Mit mondjak, elég szegényes termés, 150 arany, 3 fiatalság itala és egy védőgyűrű. Bár ez most nem smaragd hanem zafírköves, lehet hogy egyszer még hasznát veszem majd.
De még előtte, pihenés közben is elinéztem ezt-azt. Például Intruderrel volt egy kis üzletem, később utaltam is a számlájára ezer aranyat. Ő meg szerzett egy nyomorult koldust, amelyiknek elég hosszú volta szakálla, kiszúrta a szemeit, aztán felakasztotta egy bitófára a kupi mögötti sikátorban. Én meg egy-két menet után megmutattam Leilának hogy "Látod ott lógni azt a fószert? Na, az Vlagyimir volt, én akasztattam oda." Az álmélkodástól elkerekedett szeme-szája, nem is hagytam kihasználatlanul a helyzetet.
Persze, ha már a városban jártam, loptam is rendesen. Addig kell amíg nem indul be az olimpia előtti láz, mert olyankor valahogy nem megy annyira az üzlet. Az a baj, hogy olyankor mindegyik ostoba a másikat figyeli, hogy vajon milyen a felszerelése, mit tudhat, és úgy meg nehéz elemelni valakinek az erszényét hogy közben hárman bámulnak fürkész szemekkel. Na, de most csak Lord Armekarion hozzásegített egy 714 aranyat tartalmazó erszényhez, azt hiszem ez elég jó fogás. Ezek után annyira nem is érdekelt már hogy mástól semmit sem sikerült elemelni.
A szokásos varkaudar-irtás után benéztem az invázióügyi minisztériumba is, most azzal bíztak meg hogy menjek el a Sötét Földre, és ott intézzem el a varkaudar mágust. Egye fene, úgy is oda kellene mennem Chara-din két küldetése miatt is, hát legyen, majd átnézek. Semmi akadálya, én mindenre készen állok. Edzésként fel is túrtam egy thargodan csatamezőt.
Úszkáltam is egy kicsit, de aztán nagyon zavaros lett a víz az áldozataim vérétől, akkor abbahagytam.
Elenios egyik szobra meg megszüntette a szervezetemben lappangó mérget, hasznos találmány. Gondoltam akkor. De amikor a keresett monolit helyett is egy ilyet találtam, ami ráadásul elalvás előtt egy széljárást varázsolt rám, már nem így gondoltam. Pusztuljon az összes! | | |
|
