|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2619. nap :: Futárszolgálat? Ez?
Gyors vagyok, mi? Tegnap írtam, és már itt is van a következő bejegyzés. Most éppen ilyen kedvem van.
A siktárban töltött idő nagyjából eseménytelenül telt, csak valami Lord Veder (Vagy Vader?) ólálkodott a környéken. És az aukciós ügynök hozott egy ryuku csizmát.
Infralátás varázslat után már tottyantam is le a csatorna alján csordogáló szmötyibe, persze előrelátóan felhúztam a lábamra egy pár strapabíró törpe bakancsot, hoarián saruban kellemetlen lett volna a szennylében gázolni. Eszembe jutott ahogy gyerekkoromban a pocsolyákat tapostam, ahogy a sűrű sár felbugyogott a lábujjaim között... Aztán persze az is eszembe jutott hogy mi bugyogna fel itt a csatornában, szóval maradt a bakancs, és az arcom elő kötött kendő, amiben egy héten keresztül egy illatos rózsaszálat tároltam. Valamennyit segített.
Kinyírtam pár undorító förmedvényt, de azt hiszem a trutymóban nem találtam meg valami kart amivel egy lezárt zsilipet nyithattam volna ki, és nagyon nem volt kedvem sokat bóklászni itt a büdösben, aztán amikor egy nyíláson kersztül kis híján a nyakamba szakadt az áldás, úgy döntöttem hogy egyelőre elég ennyi, majd később visszajövök. Azért egy méregfelhőt még felküldtem a nyíláson, és elégedetten hallottam az elfúló hörgést.
Visszateleportáltam a pusztaságba, és megint feldúltam egy varkaudar falut. Nagyon makacs népség, naponta több kalandozó is iszonyatos mészárlást visz véghez köztük , de az ostobák el nem költöznének... Bár lehet hogy átköltöznek egy másik faluba, mert azt hiszik hogy ott jobb, az ottaniak meg ugyanezért jönnek ide, halványlila gőzöm sincs, de annyira azért nem is érdekel hogy megkérdezzem őket. A lényeg az hogy jól lehet gyakorolni rajtuk a lándzsaforgatást, és még fosztogatni is lehet a faluban.
Egy Daemon nevű elf is a falu közelében hajtotta álomra a fejét, hogy dögölne meg a mantikorja ami a hátizsákját őrzi!
Másztam márványtoronyba, öltem szörnyeket, aztán imádkoztam Chara-dinhoz. Aki megdícsért amiért rég nem voltam csatamezőn, és azt mondta, öljek norpadolótikát, négyet. Hoppá, most öltem egyet, akkor már csak hármat. Nem, azt mondja még mindig négyet. Na, nem lehetne beszámolni? De, lehetne. Viszont akkor ötöt kér, szóval még négy hátra van. Csessze meg...
Elteleportáltam Révbe kaját venni, kinyírtam pár ottani lakost, úgy kell nekik, miért nem tértek ki az utamból? Gondolom az őrült varázslókért és az ork bérgyilászokért nem sokan hullatnak könnyet. Kicsit odébb láttam egy gyászoló asszonyt aki a megboldugult férjét siratta, akinek - ha jól vettem ki a zokogását - egy kicsit az agyára ment a mágia, de jó férj volt, egy kapualjban megy egy fészekalja ork purdé bőgött apuci után, aki minden este felvette a fekete ruháját, és nem mondta hova megy, de mindig hozott haza finom kaját és játékokat, és csak akkor rugdalta meg őket ha a tőreihez nyúltak.
Vlagyimir már rég nem hallott rólam, gondoltam küldök neki egy kis meglepetést. Összeállítottam neki egy kis ajándékcsomagot, egy szuperkötelet, egy bíborarany tőrt és egy szép adag ugh mérget. Gondoltam, felkínálom neki a lehetőséget hogy döntsön, hogyan szeretne meghalni. Ráírtam a nevét a csomagolásra, és beadtam a batyut a trikornis futárszolgálathoz. Ott belenéztek a kristálygömbbe, és közölték hogy a ryuku szigetekre nem tudnak kézbesítést vállalni. Na, most miért? Az a rohadt galamb amit szívküldivel idéznek, az odatalál, át a solymokon, vércséken, mindenféle veszedelmen keresztül, ezek meg pár tengeri szörny miatt nem teljesítik a megbizatást? Beszari alakok! Csak azért nem ugrottam a torkuknak, mert nem akartam úgy járni mint a lebuj esetében, kellemetlen lenne ha semmiféle csomagszállítást nem vállalnának nekem, rontaná az üzletemet.
Visszamentem a vadonban, ott belefutottam a vándorcirkuszba, de most nem kaptam semmit.
Volt már jobban sikerült napom is. | | |
|
