|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2437. nap :: Drakolder, pitizz!
Franc gondolta volna hogy egy ennyire forgalmas helyen sikerül letáboroznom. Járt erre mindenféle szerzet. Az hogy egy Deuce nevű árnymanó is volt köztük, és meglovasította valamimet, az a kisebbik gond. (Azért majd kitaposom a belét ha úgy adódik.) De hogy egy Meckanor nevű alak kiszívta a véremet, és ezek után még egy feltűnő színű rózsát is hagyott a cuccomban, az már vérlázító. Milyen dolog már az hogy egy férfi ad nekem virágot? Mit gondol ez rólam? Annyi pénz nincs a világon! De ha van is, neki tuti nincs annyi pénze. Aztán meg amikor tükörbe néztem, majdnem összerondítottam a nadrágomat. Hova lett a szép bronzos bőröm, amiért úgy odavoltak a csajok? Fehér lettem mint egy elf hulla! Ez de szar! És erről is ez a Meckanor tehet! Most aztán jól elásta magát! Kész, ez bosszúért kiállt!
Hm, bosszú... Lehet hogy ez a szúnyog is Vlagyimir bérence? Majd meglátjuk, de hogy nem ússza meg büntetés nélkül, az tuti! Ellopni a bőrszínemet, ez már több a soknál! És még a varázsfesték sem segít.
Ez az incidens megfelelő alapot adott aznapi hangulatomhoz. Elindultam egy hatalmas labirintusrendszerben, és iszonyatos mészárlást vittem véghez az ott lapuló szörnyek között. Ha nem lennék képtelen erre az érzésre, most félnék önmagamtól. Így csak elégedett vagyok. Mondjuk a rohadt agyagelementálokon felbosszantottam magam, Chara-din ilyeneket kért nem is olyan régen, én meg egy isteni küldetés varázslattal oldottam meg a dolgot. Igaz hogy hármat kért itt meg csak kettő volt. Volt helyette mindenféle más elementál, persze nekem semmi nem okozhat gondot.
Közben a labirintusban megtanultam a pörhemor köre varázslatot, ez jól jön majd az ilyen nagy labirintusoknál, franc sem akar annyit kutyagolni oda-vissza. Meg összeszedtem minfenféle szart. És találkoztam két tudattársammal is, Herr Klopeknek visszaadtam a sáfrányport amit loptam tőle, Chiarát meg fűztem volna, de egy átkozott jegygyűrű volt az ujján. De utálom az ilyet!
Persze a felszínen is hatalmas pusztítást vittem végbe, szerintem ha egy druida látta volna biztos sírva fakad. Nem érdekel, bőgjön csak a sok faimádó. Annyit sem jelentenek nekem mint lepkefing a tornádóban. Igazából rajtam kívül senki nem jelent ennél többet.
A dombok között pihentem, már ha lehet azt pihenésnek nevezni, intenzív bizniszelést folytattam az aukciós ügynökkel. Hihetetlen hogy mennyi szemetet megvesznek a népek. Persze ez nekem csak jó, vegyék és vigyék, aztán hozzám meg dől a lé, csipázom az ilyet. Mielőtt visszamentem volna a labirintusba, mászkáltam egy kicsit, gyakoroltam az ölést, és a cirkuszban is megszereztem a hatalom fülbevalóját.
Ki tudja hogy ez már hányadik alkalom volt? Én nem, de nem is számít, a lényeg az hogy király vagyok. És már majdnem olyan jól csalok mint az a mocsok zsugás.
És egyre jobban dobom a dobónyilakat, a fegyvermester is megdícsért. Na meg érdemes volt nagyobb tétel vashegyű dobónyilat beszerezni, ezek most nem fognak elfogyni egy darabig, erre sem lesz gondom. Bár rohadt nehéz a cuccom.
A mocsár alatti járatokban aztán folytattam az ámokfutásomat, iszonyatos mennyiségű elementált kaptam szét, persze azért volt ott más is, ongóliant meg ilyenek. Meg Chi-Chi, akitől nem sikerült lopnom. Vikimanótól elloptam egy csillogó nyakéket, de vigyorogva adtam neki vissza. Úgy is tudattársam.
Aztán összefutottam egy triklem drakolderrel. Bizony, olvasóm, egy triklem drakolderrel. Gigászi küzdelem vette kezdetét, repkedtek a halálvarázslatok, járt a kezemben a fegyver, aztán a végén ott térdelt előttem a legendás, félelmetes lény, és az életéért könyörgött. Leszúrtam. Csak így, lazán. Na, ehhez mit szólsz? Nem hiszed? Még trófeám is van tőle, és a szemét is kivágtam! Kiiiiiirááááály vagyok!!!!
Összeszedtem a kincsét, nem semmi cucc volt ott. Azt hiszem most már senki és semmi nem állíthat meg. Már látom magam a Ryuku császársággal egyesült Alanor trónján... Wooááá!!! | | |
|
