|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2409. nap :: Vlagyinak nem kell szopókavics.
Már megint baromságokat álmodtam valami árnyékharcosról. Tényleg baromság volt, földelementálok élén vágtatott felém. A földelementálok tudtommal Tharrhoz tartoznak, az ő hívei meg ostobák, szemtől szembe támadnak. Az árnyharcos meg - az én értelmezésem szerint - a sötétből, a árnyakból lép elő, lecsap, hátbaszúr, megrántja a garottot stb, és visszaolvad az árnyak közé. Én például árnyékharcos vagyok. Közülük is a legjobb, csak ezt nem sokan tudják. Hiszen ez a lényeg, ha mindenki tudná, akkor nem árnyékharcos lennék, hanem a legkeresettebb bérgyilkos. Mindegy, ez az álom hülyeség volt és kész. Meg hogy Chara-din végnapjai... Ha tudnák...
Az ügynöknek átadtam egy halom felesleges lim-lomot, és átvettem az értépő sarkantyút. Állítóla a ryukuk harc közben ezt is belevágják az ellenségbe. Hát, vagy a gumifa nedvéből gyúrták azokat a ferdeszeműeket, vagy hátat fordítanak az ellenségnek, mert ezt máshogy lehetetlen megtenni. Mindegy, a cucc mágiájának én is hasznát veszem, meg jól is mutat a csizmán a sarkantyú. Mondjuk én sarut hordok, de ez részletkérdés.
Mivel van tiltott teleportom, gondoltam, meglátogatom azt a béna kis Vlagyit. Így is tettem. Mondjuk nem vettem észre a szemét csapdáját, így nem sikerült meglopnom, ezért odakiáltottam neki, hogy "Gunymák anyó adjon neked bájitalt!" Erre egészen elsápadt. Na ja, a vén trottyra egyszer rámászott a nyanya, állítólag Vlagyinak azóta nem áll fel. Ezek szerint ma is megborzong ha eszébe jut az az "élmény".
Amikor meg a hátizsákjába próbáltam dobni a szopókavicsot, az mindig visszapattant. Ne már, van nála egy? De béna... Na, akkor böfögtető átok! Micsodaaa? Nem hatott rá? Na, most már elég legyen! Megidéztem a mágiafalót, és megint feltöltődtem mágikus energiával. Ezért már érdemes volt idejönni! De azért még megpróbáltam az ő életerejével begyógyítani a sebeimet, de nem voltak sebeim. Na mindegy, azért biztos örül majd a monolitnak amit a táborhelye mellett húztam fel!
Volt már aki megjegyezte, hogy nem kellene az alvó oroszlánt piszkálni. Kiröhögtem. Ez oroszlán? Csipás kismacska... Vagy még inkább egy rühes, vén kandúr, aminek a tejestálkába csorog már a nyála... Be is bizonyítom, itt fogok táborozni a közelében, aztán mit tud tenni ellenem? Semmit.
Ja, a napom többi része a szokásos rutin szerint alakult, imák, szörnyek halomra mészárlása, szóval semmi említésre méltó. De legközelebb majd beugrok a városba, azt hiszem tanulhatnék még valamit a lándzsa- és tőrforgatásról, aztán irány az újabb labirintus. | | |
|
