|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2157. nap :: Gnóm-invázió?
Na, odaadtam az ügynöknek a raia-pallost, adja el valami béna "jónak". Azért remélem nem rajtam fogja majd letesztelni az új gazdája. Mondjuk ha mégis, az sem baj, mert akkor kinyírom, és újra eladhatom a pallost. Na, valami ilyen varázslat kellene nekem, amivel visszateleportálhatnám a kezembe az eladott cuccokat.
Úgy döntöttem, hogy bal kézben baghar korbácsot fogok használni, talán jobb lesz mint a bíborarany tolvajtőr. Meg aztán korbáccsal a kezemben ha lehet még fickósabbnak érzem magam.
Belegyömöszöltem néhány kacatot az aranytermő ládikába, aztán beugrottam a városba. Itt a piroslámpás házban szolgálatot teljesítő lányokkal azonosítottam Vay Decker és Hazyshade női felmenőit, mert képesek voltak "Tolvaj!"-t kiáltani. Mintha számítana, természetesen láthatatlan voltam. De nem lenne egyszerűbb ha mélyebben aludnának? Engem nem zavarnának meg a Mesterség gyakorlásában, ők meg kipihentebben ébrednének.
A fegyvermester segített rájönni hogy tudom jól használni a káoszkígyót. Azért az olimpián nem ezt fogom forgatni, azt hiszem az energialándzsa varázslata hasznosabb lesz. Viszont jól jön majd oda az a négy dzsumbujharcos bóla, amit direkt ezért vettem. Le is adtam a jelentkezésemet. Tuti befutó vagyok!
A káoszkígyóm első áldozata egy raia szent lovagja lett. Fasza, így kell ezt csinálni!
Amúgy a gnóm egy nagyon életképtelen fajta, képtelenek vigyázni maguka. Most is találtam egyet amelyikben burástyapete volt. Ott kapálózott a móricserje irányába, de addig tartottam a fejét a porban a csizmámmal, amíg ki nem kelt a kis apróság. Az élet apró örömei... Remélem hogy a kis féreg, ha felnő, újabb gnómokat választ keltetőnek.
Most sikerült végre agyonvernem egy drakolichet. Velem nem lehet kiszúrni! Utána egy maggert is kinyírtam, meg agyoncsaptam egy sebesült ormánygőtét. Nem is gondoltam volna hogy keleten is élnek ilyen lények. Lehet hogy kihalóban lévő faj, és ez volt az utolsó példány. Nem baj, jól esett.
Na, és újabb gnómmal találkoztam. Ott haldoklott előttem egy tisztáson, sebekkel borítva. Kérte hogy adjak neki egy dem-et, közben vért köhögött fel. Vicceket meséltem neki, de hamar beadta a kulcsot. Ha így folytatom, talán sikerül elérnem hogy a gnómokról csak múlt időben lehessen beszélni. Egyébként meg aljas rágalom hogy a rokonaink lennének! Pfűj!
Grok-képződményben megint légirozmár volt, de nem baj, ehető a húsa.
Egy kronotapír is az utamba került. Nem volt könnyű ellenfél, de sikerült belőle kiszednem három adag sáfrányport. Gyűlik, lassan már ideje lesz eladni a felesleget. Kissé úgy is le vagyok égve. Még hogy a tolvajoknak könnyű élete van... Ezt azok terjesztik akik soha nem próbáltak két kezi munkával szerzett javakból megélni. Mármint a mások munkájával szerzett javakból élni, természetesen.
Hogy ne legyen teljesen jó napom, a cirkuszban megint csalt a zsugás, a csápos otagi elkérte egy hugogó bibémet, az élőholt tigrissel meg inkább nem kekeckedtem.
Imádkoztam egy kicsit, a quwarg parafenomén, bűbájlidér és áeratikus hasnyák (Ghalla monstrológusait, akik ezeket a neveket kitalálták, szívesen beutalnám az alanori kínzókamrába...) nem okozott gondot egy ilyen nagy harcosnak mint amilyen én vagyok.
Ennyi volt. | | |
|
