|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2052. nap :: Királyi borosüveg... Hukk!
Na, és már írom is az új naplórészletet, ez a nap kicsit mozgalmasabb volt.
Kezdődött azzal, hogy Gózer fizetett 400 aranyat. Azt hogy most éppen miért, már nem is tudom, de a lényeg az hogy fizetett, Chara-din tartsa meg jó szokását! Aztán meg megállt mellettem egy trikornis, már nyúltam is az energialándzsa után, de meglepetéseme a vikócmajom lenyergelte a dögöt, és otthagyta a nyerget, egy kis cetlivel, amin macskakaparással az állt hogy "Ezt a nyerget Spunk küldi Lítiának, cserébe a Berentől kapott élőholt sullárért. Aláírás: Zsebmetsző Joe". He? Na mindegy, amíg Lítia nem szól hogy kell neki, addig majd használom én a nyerget. Megérdemli, minek ment hozzá Vrandolhoz. De majd rájön hogy micsoda veszteség érte amikor lemondott rólam! Rólam! Hihetetlen!
Mindenféle népek jártak itt a csodák kútjánál, de aztán egyszer idejött Halálhozó Leoford, a kezembe nyomott egy hatalmas zsákot, hogy "A Nátha küldi." Na, ezek lesznek a cuccok a kihívás tornyához! Tudattársaim néhány információval is segítettek, az is jól jön majd.
Meg járt itt valami troll is, úgy mutatkozott be, hogy "Sir Basil vagyok, a Bunkó". Hát tényleg az. Képes volt kihívni egy szkander-partira, aztán úgy összeropogtatta az ujjaimat, hogy attól féltem, napokig kénytelen leszek lemondani a szenvedélyemről. De majd jól meglopom ezt is! Sajnos annyira szorította a kezemet, hogy nem tudtam lelopni a smaragd védőgyűrűjét, de majd legközelebb!
Most nem felejtettem el, hát elküldtem Marcsának a hósárkány szívet. Majd természetben behajtom az árát, remélem illik rá a neve, hogy "Nagyseggű".
Még egy kis pénz a csodák kútjába, újabb tapasztalatok, és egy gyémánt karperec. Majd eladom, biztos jó sokat ér. Jó dolog ez a kút! Ha majd lesz egyszer saját céhem, a főnöki szobába kell egy ilyen.
A fegyvermesternél továbbfejlesztettem egyébként is professzionális dobónyilazási tudásomat, le is teszteltem egy nyamvadt varázslón. Még sáfránypor sem volt nála. Meg kaja sem, pedig nagyon éhes voltam már.
Vettem ki egy kis pénzt a bankból, aztán tovább. Egy részeg kalandozó tántorgott felém, majdnem lehányta a mokaszinomat, hát eltettem láb alól. A tetem kifosztásakor egy borosüvegre bukkantam, amin Borax király pecsétje virított. Hoppá-hoppá, hogy került ez hozzá? Tud egy titkus utat a királyi borospincébe? Vagy lehet hogy ez a király embere volt? Na mindegy, engem nem érdekel, a bor az enyém, vegyék vissza ha akarják! És ha tudják, persze. Remélem nem valami olcsó lőre, hanem igazi óbor! Gyorsan körülnéztem, hogy nem látta-e valaki mi történt, egy koldus gyorsan felugrott, eldobta a mankóját és elszaladt. Hát igen, Roxat, a tolvajok és a csodák városa, az árnymanó kölykök álma... Húsz évvel ezelőtt még nem gondoltam volna hogy valamikor itt fogok járni az utcáin, kerülgetni a bokáig érő szennylé-folyamokat, beszívni a nyüzsgő város illatát, hallgatni a dolgos hétköznapok zajait (Tompa puffanások, elhaló hörgések, sikolyok.), erősen markolni a saját erszényemet... Eh, egész elérzékenyültem. Viszont még valamin megakadt a szemem: A jósda ajtaján egy tábla fityegett: "Sajnálattal közöljük az ügyfelekkel, hogy a roxati jósda haláleset miatt bizonytalan ideig zárva tart."
Na, ebből is látszik hogy a jósok is csak tolvajok, mert ha igazán lenne hatalmuk, ez is látta volna hogy itt kinyírják, és nem lett volna itt, így nem nyírhatták volna ki. Tehát nem láthatta volna előre hogy kinyírják, és mégis itt lett volna hogy... Eh, baromság, a lényeg az hogy szélhámos az összes. De nézzük csak, hogy lesz ebből nekem pénzem? Ajtó zárva, ablak rácsos, azon belül még be is van deszkázva... Mondjuk lehet hogy a gyilkos ki is fosztotta már a hülye gnómot, elvitte a kristálygömböt. Vagy vegyem át a helyét? Handabandázni és jó zsákmány ígérni én is tudok. Ja, azt mondják, nem lehetsz olyan szegény hogy ígérni se tudj. Na mindegy, érdeklődjünk utána az esetnek! A szomszédban van az invázióügyi minisztérium, bekopogtam, de elkergettek, hogy akkor jöjjek vissza ha teljesítettem a feladatot. Ja, tényleg, itt már adtak melót, valami cuccokat kellene összegyüjteni. És még reggelivel sem kínáltak meg. Szemetek! Ne mindegy, nem az én dolgom a városi gyilkosságok felderítése. Főleg egy ilyen helyen, ahol ha valaki más dolgába üti az orrát akkor jó eséllyel be is verik neki.
Kiléptem a városból, teleport vissza a vadonba. Kinyírtam pár szörnyet, még grok-képződménybe is felmásztam hogy kielégítsem a vérszomjamat. Persze egyik szörny sem volt ehető, én meg már nagyon éhes voltam. Eszembe jutott anyám főztje... Azóta sem ettem olyan jó macskapörköltet mint amilyet ő főzött! Mondjuk sokat akkor sem, csak ha elég sokat ivott ahhoz hogy észrevétlenül be tudjak lopózni a konyhába. Francba, mi van ma velem, nem árnymanónak való dolog a nosztalgia, az ábrándozás!
Közben egy troll koldussal is találkoztam, jól megvertem aztán elfutottam. Meg segítettem egy gnómnak világra hozni egy burástyakölyköt.
Végül csak elértem a kihívás tornyához. Na, akkor gyerünk, irány az ötödik szint! Elsőre egy akadálypálya, nem igazán ment. Akkor próbáljuk újra! Egy norpadolótikát vezettek elém, hogy gyógyítsam meg a sebeit. He-he, múltkor egy csomó ilyet kinyírtam, szóval tudom hol vannak az érzékeny pontjai, sikerült bekötözni. Akkor csináljak ki egy ekhariont, gyorsan megvolt. Micsoda? Kutyuljak lótuszfőzetet? Kikérem magamnak, én tolvaj vagyok, nem kábítószer-gyáros! (Nem mintha nem lennék benne bármilyen mocskosságban ha pénzt lehet vele keresni, de nem ismerem a receptet.) Namégegyszer. Jégtroll megölése nem gond, tatuk ködmönt viszont nem tudtam varrni, nem vagyok én szabó! Rohadjon meg az összes próbamester!
Na, meg még a vándorcirkusz is... A zsugás 39 aranytól szabadított meg, egyébként meg a csontváz hadurat is utálom.
Lepihentem a sivatagban, hátha jár arra egy dűnekukac. A hátasomat meg jól megrugdaltam, ne izegjen-mozogjon itt nekem, hogy adnék már neki kaját amikor én is éhes vagyok? | | |
|
