|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Menő vagyok! :-D |
2003. nap :: Jártam a remeténél.
Huh, milyen szörnyű álmom volt! Egy kobudera hadúr becsületes harcra akart kényszeríteni! Pfűj, mi vagyok én valami idétlen lovag? Hát nem! Még jó hogy időben felébredtem. Nem tudom most az álomzargatók vagy becsületharcosok keze van-e a dologban, de majd mindegyiket jól meglopom. Meg azokat is akik nem tartoznak a fent említett csoportok közül egyikbe se.
Közben ezek a szemét möszék is szaporodtak, szerezni kell egy kristályfolyadékot hogy kipusztítsam a mocsadékokat. Maradék pszí-energiámmal meg még gonoszabbá tettem magam. He-he-he, reszkess világ!
Beteleportáltam Biztosrévbe hogy eladjam a tyrex-csontot, meg hogy vegyek egy kis kaját. Pont ott volt a vándorcirkusz, kicsengettem a beugrót, aztán hozzáláttam hogy begyűjtsem a jutalmakat. Az ötpróbán a gnóm azt mondta nem vagyok elég inteligens. "Engem ne hülyézzen le egy ilyen vízfejű vakarcs!" kiáltottam, és ráborítottam az asztalt, az meg ijedtében elájult. De semmi értékeset nem találtam nála, hát belerúgtam párat, aztán gyorsan átmentem másik sátorba.
Itt egy fajtabelimmel kellett kártyázni. A rohadt szemét csalt! Felháborító! Az egy dolog hogy én is csaltam, az nem számít, én megtehetem, de ez így nem tisztességes! Persze nem hagytam annyiban, átnyúltam az asztal felett, elkaptam a grabancát, az meg lenyúlt az asztal alá, aztán valami hideg, hegyes tárgy ért hozzám a drágaságom környékén, a hamiskártyás meg jókerarccal, vagyis fülig érő vigyorral a pofáján közölte hogy egy mágikus tőr van a kezében, ami gyógyíthatatlan sebeket képes okozni. Nem hallottam még ilyenről, lehet hogy csak blöffölt, de azért megigazítottam a gallérját és távoztam . Legközelebb majd erényövben és derit láncgatyában jövök kártyázni. Mondjuk még egy láncszemet sem loptam.
Beléptem a szellemkastélynak nevezett rozzant ponyvasátorba, valami olyat sikított a fülem mellett hogy majdnem összefostam magam. Ezek után a kisértetvarázslónak már csak beintettem, aztán visszafordultam. Mikor lesz nekem így játékmesteri palástom? Vagy bármi a három kisebb cucc közül.
Ezek után még egy aranyfecske ijesztgetett az utcán, nem tudom mit keresett ez itt. Francnak kell minden teleidézgetni szörnyekkel?
Izmomrabízom nevű alak nem bízta az izmára, csapdát állított a kis geci, bele is tapostam. Akárcsak Blondman csapdájába. De jól megmondtam mind a kettőnek! Persze azok meg kiabáltak hogy "Őrség! Őrség!", meg hogy "Tolvaj, kapják el!", de láthatatlan köpennyel nem volt nehéz elkerülni a katonákat. Ott ültem egy kapualjban, sárgadinnyét zabáltam, aztán jókat röhögtem rajtuk.
Kiléptem a városból, a teleport visszavitt, én meg elindultam dél felé, a remetéhez. Útközben meg jókat szórakoztam, kinyírtam pár szörnyet, és elvettem egy baar-ork lánytól a csizmáját (Azért ott még nem tartottam hogy mást is elvegyek tőle, egy ork csaj nekem is büdös.).
Imádkoztam is Chara-dinhoz egy monolitnál, a drakolich már megint eldemezett előlem. Dögöljön meg az ilyen!
Elértem a remetéhez, berugtam az ajtót, és szóltam hogy "Hé, könyvmoly, megvan a rohadt pálcikád darabja, most mi kell?" Elkérte a pálcát, nézegette, varázsszavakat mormolt, aztán arannyá változtatott egy könyvespolcot. Hát én majdnem elmentem a gyönyörűségtől. Erre az a barom újra varázsolt, és egy sárkupac maradt a polc helyén. Nem baj, a pálca nálam marad! Elküldött az öreg egy másik labirintushoz, valami teleportokról beszélt, de nem érdekelt csak szorongattam a pálcát, nehogy megpróbálja elvenni, mert akkor a vérével kellett volna beborítanom a kunyhóját, és állítólag jól fizet ez a meló, kár lenne túl korán eltenni láb alól.
Teleportáltam a városba, Elenios temploma előtt matemati... materakaki... metafizi... szóval ott jelentem meg. Ok, jó helyen vagyunk, akkor balra át, és itt van kupi. Pontosan ide indultam! Persze ilyenkor leveszem a láthatatlan köpenyt, hadd lásson mindenki. A madame régi ismerősként fogadott, és miután megkapta a 200 aranyat tartalmazó erszényt, már rohant is szólni Leilának, de azért én még rásóztam egyet a hátsójára. Hiába no, aki luxuskurvát fizet, az bármit megtehet itt. Felballagtam a legjobb szobába, kirúgtam a zenészeket, bevedeltem az elf óbort, szóval már megfelelő állapotban fogadtam a csajt. Hú, bazzeg, az a látvány! Nem semmi egy bige, megéri az árát! És meg is dolgozik a pénzéért rendesen. Nem hagytam sokat szöszmötölni, rögtön a lényegre tértem. Tuti elégedett lehetett velem, nem véletlenül voltam második helyezett az utolsó machóversenyen. Pontosabban volt egy kis véletlen, nem sikerült sehogy sem hátbaszúrni az elsőt. Na mindegy. Szóval oltári jól éreztem magam, biztos hogy Leila is, bár itt az elvileg nem fontos, de a manó vigyázzon a hírnevére.
Utána leballagtam az utcára, és kipróbáltam a pálcát. Sikerült egy gyerekre malacfarkat növesztenem, sütőtökké változtatni egy hintót (Valahonnan fehér egerek is keveredtek oda, a kocsis és a lovak nem tudom hova tüntek.), bíborszín pillangókká egy szemétkupacot, de arany sehogy nem sikerült. Kitekerem a nyakát a remetének amint végeztem a feladatokkal, az tuti! A saját beleivel akasztom fel a kunyhója mellett a fára, és drónkeselyűk fognak lakmározni löttyedt húsából.
Behúzódtam egy barátságos sikátorba, kipenderítettem onnan egy koldust, aztán bevágtam a szunyát. | | |
|
