|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Beren] Napló, amit nem tudom miért írok. :-) |
2006-10-08 :: Már megint tápos vagyok.
Na, most semmi hosszú szöveget nem akarok írni, csak megírom hogy egy-két napig lehet hogy nem leszek neten elérhető. Jelenleg Zsú szüleinél vagyok, járókerettel közlekedek a szobában, nemsokára visznek vissza kocsival az albérletbe.
Szóval szombat reggel arra ébredtem hogy fáj a bal lábamon a második lábujjam. Gondoltam biztos megfeszült valahogy. Elindultunk vásároln, hamarosan megint otthon voltam, akkor már arra gyanakodtam hogy éjjel félálomban belrugtam az ágyba vagy a küszöbbe amikor kimentem a dolgomra. (De ehhez nagyon aludnom kellett volna ha semmire nem emlékszem belőle.) Ugyanis akkor már nem tudtam rendesen ránehezedni a bal lábamra, meg is dagadt az az ujjam, és piros is lett. Gondoltam majd elmúlik, vizesruháztam.
Ma, vasárnap még rosszabb lett, elsántikáltam az ügyeletes körzeti orvoshoz, más körülmények között azt mondtam volna hogy közel van. Hát, most szidtam azokat akik göröngyös járdát csinálnak. Hazafelé még roszabb volt. Na, a doki azt mondta menjek el az Uzsokiba, ott majd megröntgenezik, és megkérdezte van-e gond az ízületeimmel, és hogy a nagylábujjam nem fáj-e, mert a köszvény ott kezdődik. Mondtam hogy nem, erre kérdezte hogy sok húst eszem-e. Hát majdnem kiröhögtem.
Hazafelé már majdnem meghaltam, már fekve is nagyon fájt, és a vizesruha súlyát sem tolerálta a lábam. Jó, kocsival elvittek Uzsokiba. Ott egy doktornő elmagyarázta, hogy nem ide kellett volna jönnöm, mert sem az állandó, sem az ideiglenes lakcímem szerint nem nekik kellene ellátniuk. (Na ja, az albérletben nem vagyunk bejelentve.) Nem mertem mondani hogy tudom, egy kórház finanszírozási osztályán dolgozok. De végül azt mondta, mindegy, legyen, sántikáljak el röntgenre. (Speciel egy lábon ugráltam.)
Ok, röntgen kész, mondja a doktornő hogy nagyon szép röntgen, semmi törés, de hát gondolta hogy álmában nem törik el az emberek a lábujjuk tövét. Kérdezte van-e köszvényem. Mondtam nincs. Azt mondta akkor mostantól van. Sok húst eszek? Nem, vegetáriánus vagyok. (Ezután a mondat után pár árnyalattal barátságosabb volt hozzám.) Azt mondta az jó, mert egyrészt Ő is vegetáriánus (Érdekes, a fogorvosnőm is.), viszont akkor kizárt hogy köszvényes legyek. (Hát, ezt nem bánom.) Nyomkodta, nézegette a lábujjamat, én nézegettem a csillagokat, majd közölte, hogy őszintén szólva fogalma sincs mi bajom van, törés nincs, köszvény kizárt, viszont lúdtalpas vagyok (Nem ezt mondta, valami haránt-bigyó süllyedést említett.), szóval ha ez elmúlik, mindenképpen irassak a megfelelő korház ortopédiáján vagy reumatológiáján lúdtalpbetétet. (Nem mondtam hogy kiskoromban már adtak, de azzal nem tudtam járni.) Addig meg pihentessem, jegeljem, polcoljam fel, írt fel Cataflan-t (Azért előtte megkérdezte nincs-e gyomorfekélyem.), azt szedjem, ha pár nam múlva nem múlik el akkor ortopédia vagy reumatológia.
Na, szóval egy-két napig most nem leszek netközelben, remélem hogy ez tényleg csak max. két nap lesz, mivel a körzeti orvostól még nem jelentkeztem át, így szívás ha táppénzre akarok menni, de két nap szabadság még belefér.
Na, mégis sok lett, húzok is el.
(Ja, a tápos szót gyerekkorunkban még nem szerepjátékos értelemben használtuk, az volt a "tápos" akinek felmentése volt tornából. Hátha máshol így nem ismerik.) | | |
|
