|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Hyperion] Valtozasok a "szamladon" |
2005-09-02 :: Kotelesseg, elet es miegymas
Mindig is becsultem azokat az embereket (diakokat), akik olyan celokat tuztek ki maguk ele a tanulasban mint pl., hogy nem lesz 3asuk, 4esuk, kitunok lesznek es hasonlok. Ez valahogy nalam sosem mukodott, voltak elvarasaim magammal szemben (pl. hogy matekbol 5os legyek v. fizikabol min. 4es, angolbol 5os), de voltak olyan targyak (pl. a mar sokat emlegetett magyar is), amiknel a celkituzes a 2-es volt (annyit teljesiteni, hogy eppen ne bukjak meg). Miert? Mert nem erdekelt, nem lattam ertelmet es nem volt olyan resze amit a kesobbiekben (elkepzeleseim szerint) hasznositani tudtam volna. Eddig ez be is jott! Ilyen forman viszont miert uljek egy konyv folott orakat, ha nem is erdekel es minek torekdjek az 5.0as atlagra... attol nem leszek jobb ember, nem fogok tobbet keresni, nem lesznek barataim, nem lesz olyan akire mint tarsra tekinthetek. Persze az sem igaz, hogy ha 5.0as atlagom van ezek mind nem teljesulhetnek, de akkor inkabb szentelem a tanulasra szant idot valami olyanra amit meg elvezek is, nem? Nem ertem azokat a szuloi rogeszmeket, hogy 5.0as atlag kell ahhoz, hogy legyen valaki a gyerekembol... kell a fenet, az apam sem volt kituno, megis vitte valamire, a szomszed is es meg szamtalan peldat tudok hozni... De inkabb neveli es kenyszeriti a gyereket a konyv fole, megvonva tole a valasztas jogat ill azt, hogy esetleg azt csinalja amit szeretne... tudom en, hogy elso a kotelesseg, konnyen beszelek ugy, hogy mar leerettsegiztem (ami semmit sem er) es igazabol a "kotelezokon" tulvagyok.
Miert is hoztam fel ezt? Nem nehez kitalalni... Szivem valasztottjanak elkezdodott a suli, igy nemi valtozas allt be az eddigiekhez kepest. Nem mondom, hogy kellemes elfogadni, de kenytelenek vagyunk. Vegulis mar csak 9-9,5 honap a kov. nyariszunetig... :) Az meg nem sok ido, foleg ha azt vesszuk alapul az elozo 2 honap milyen allati gyorsan elrepult... :) Mar csak 287 nap van vissza, nem is sok... miert nem tudok telialmot aludni? :) Hmm, ebbol a 287 napbol ha minden igaz ugy 205 napon tudok talalkozni Vele... igy csak 82 nap marad ki, ami meg 3 nap sincs... mi ez az elmult 21 evhez kepest, amit nelkule eltem le? Huhh, de nagyon szerelmes lehetek... :I
Nezzuk akkor az elozo 1 honap merleget... voltam vagy 8-10 helyen Norcyval... mindre boldogan gondolok vissza, nagyon halas vagyok neki, ezert a feledhetetlen nyarert es azert ami meg csak most kovetkezik!!! Ugy nez ki, a diakhitelemet mindig az utolso pillanatig tartogatom, aztan elverem szinte az utolso fillerig... telen januar vegeig huzta, akkor hazimozis DVD lejatszos dolgot vettem apumnak meg anyumnak (igazabol apum 55. szulinapjara szantam). Most onzo modon magamra ill arra koltottem akit a vilagon a legjobban szeretek. Minden filler megerte, minden kis aprosag, minden olyan dolog amirol nincs is igazi kezzel foghato emlek, aminek nincs igazi latszatja, ami csak a lelkunkben el, amit nem lehet elszamitani, nem lehet eltorni, tonkretenni, ami mindig boldogga tesz amikor csak ragondolunk es amit (remenyeim szerint) soha nem fogunk elfeledni.
Azt mondjak az ember tanuljon amig csak tud... azt mondjak az ember tanul egesz eleteben, tanulnia kell egesz eleteben. Ez a nyar szamomra a tanulasrol es a fejlodesrol szolt. Kulonos, hogy eppen most hagytam abba az egyetemet, eppen most adtam fel eddigi eletem celjait es valasztottam egy ujat, egy -szerintem- sokkal szebbet.
Erdekes az is, hogy azt amit a nyaron tanultam nem tanitjak egyetlen iskolaban sem, nem kell belole dolgozatot irni, nem adnak ra jegyet. Gyakorolni kell nagyon sokat, ujbol es ujbol nekiallni ha valami nem stimmel, ha "nem az jon ki vegeredmenynek" aminek ki kellett volna jonni. Mit is tanultam iden? Megtanultam milyen jo szeretni valakit, megtanultam milyen jo boldogga tenni valakit akar egy szal viraggal, akar azzal, hogy reggelre megcsinaltam helyette a hazimunkat, elkeszitettem a kavejat, a reggelijet. Megtanultam hogyan lehet "onzetlenul" tenni dolgokat, nem azert, hogy utana nekem legyen jobb, hanem azert, hogy a masiknak. Olyan dolgokat csinaltam amiket addig ruhelltem es amik valojaban aprosagok es amiket ma mar orommel csinalok meg, mert tudom, hogy a masiknak ez segitseg, ettol O boldogabb. Ezt vajon hol tanitjak? Ez lenne a termeszetes? Szetnezek a szukebb kornyezetemben (csaladom) es nem latom ezt a fajta odaadast. Sokszor hallottam szuleimtol, hogy epitsem a jovomet, hogy foglalkozzak magammal, hogy raerek meg mindenre, most az legyen a legfontosabb, hogy tanuljak. Mit ertek el vele? Semmit... az elozo 21 evemet bezarva toltottem, tavol a vilagtol, nagyon nagyon tavol a sajat lelkemtol a sajat vagyaimtol.
Biztosan emlekszik meg mindenkni innen arra a Hyperionra, aki 1-2-sok eve itt osztja az eszt... akinek mindig megvolt a velemenye a dolgokrol, aki mindig csak azzal torodott, hogy neki jo legyen, nem szamit milyen aron. Aki azt mondta, hogy nem kell neki senki aki szereti, aki senkit sem szeret, mindenkiben csak ellenseget lat... es milyen a mostani Hyperion? Errol persze nincs informaciotok, nem lathattok bele a mindennapjaimba... hmm... aki talalkozott velem az elmult idoben (pl. Zun, Alien, Bill, CL (csak telefonon), stbstbstb) az latta a felszint, latta, hogy mosolygok, folyamatosan mosolygok, jol erzem magam, eltunt a regi szurkeseg, eltuntek a fekete ruhak, eltunt a hosszu, alarc szeru haj... eltunt minden... El tudtatok volna kepzelni mondjuk 1 eve, hogy 1 ev multan egy fenykep lesz a tarcamban? A tarcam az asztalon lesz kinyitva, hogy a kepet lathassam amikor csak felnezek?
Tudjatok (buta kerdes, persze, hogy tudjatok, csak nekem ujdonsag), hogy milyen erzes amikor reggel arra ebredsz, hogy hozzadbujik akit szeretsz? Tudjatok milyen jo erzes amikor megolel valaki akit szeretsz es aki tudja hogy eppen erre van szukseged? Amikor erzed, hogy tobb van koztetek mint szimpla fizikai kontaktus amikor hozzader, mikor osszebujtok es nem azert erzed, hogy valaki hozzader, hanem azt, hogy tulajdonkeppen eggyek vagytok, hogy csak bar pillanatra v. par percre, de csak ketten leteztek, hogy nincs kulvilag, hogy nincsenek gondjaitok, csak vagytok, egymasnak, szeretitek egymast es hogy legbelul erzed, osszetartoztok, tarsak vagytok (meg ha ez nincs is kimondva). Erdekes modon ezek eggyiket sem ereztem soha a szuleimtol. Ha megoleltek sosem ereztem semmit csak a "szoritasukat", csak a fizikai kontaktust... egy ismerosom azt mondta nem is olyan regen, hogy "a szulokkel valo kapcsolat nagyon fontos, Ok orokke a szuleid lesznek a szerelmek viszont jonnek-mennek, semmi sem tart orokke". Nem erzem igy. A szerelmek ugyan jonnek-mennek, ez nem vitas, nagyon ritka, hogy 2 ember kezettol fogva egyutt van es egyutt is oregednek meg. Az gondolom meg ritkabb, hogy egy csaladon belul ketto ilyen legyen. A noverem pl. ilyen. 20 evesen ismerte meg a mostani ferjet, 24 evesen hozzament, 11 eve elnek egyutt hazassagban, van 2 lanyuk, stb... persze nekik is voltak problemaik, ott is volt jocskan mit megoldani, de az O hibaikbol is tanultam es tudom, hogy miket nem fogok SOHA elkovetni a szeretteim ellen. Erre jo volt a szuleim hazassaga is, sajnos itt is volt boven negativ pelda, de igy meg kevesebb hibat fogok elkovetni (v. csak masokat, talan sokkal nagyobbakat). Egyszoval hiszek benne, hogy valami mukodhet nagyon nagyon hosszu ideig is, tarthat akar orokke pontosabban a mar sokat emlegetett "...halal el nem valaszt..."-ig. Szulos kerdes is erdekes... Ok mindig itt lesznek nekem (persze csak amig elnek). Nem akarok veluk osszeveszni csak ugy poenbol, nem akarom oket bantani csak ugy viszont azt tudom, hogy ha 5 ev mulva meg elnek es en mondjuk a semmibol elobukkanok akkor ugyan ugy fognak szeretni mint azelott es meg fognak bocsatani. Ha viszont azt bantom meg es az elol tunok el akit jelen pillanatban a vilagon mindennel jobban szeretek akkor O mar nem fogad vissza 5 ev utan. Mire is akarok celozni ezzel? Gondolkodas nelkul aldoznam fel a szuleimmel valo jo kapcsolatot Norcyert! 2 honapot eltem Norcyeknal, ez alatt az ido alatt, jo ha 3-4 napot talalkoztam osszesen a szuleimmel. Amig nem voltam otthon Ok joforman eszembe sem jutottak. Amig tavol voltam Norcytol, majd minden percet kinlodva eltem meg, minden percben mardosta a lelkemet a hiany, a ketsegbeeses, hogy most egyedul vagyok (persze a lelkem mar nincs egyedul es nem is lesz, fuggetlenul a kulon toltott idotol es tavolsagtol). De hianyzik az olelese, a keze, az arca...
Elkovetett hibak: szamtalan hibat kovettem el ez alatt a 2 honap alatt. Feltekeny voltam, pedig nem volt kire, megsertodtem pedig nem volt min, bantottam azt akiert az eletemet adnam, pedig nem volt ra okom... es ezek csak azok amiket szovatett ill. amiknek a kovetkezmenye szemmel lathato volt. Persze kellenek az ilyen hibak, kell neha a mosolyszunet, mert utana sokkal jobb es szorosabb lesz a kapocs (legalabbis ezt tapasztaltam a reszemrol). Nem egyszer hataroztam ugy, hogy vegetvetek az egesznek, mert tul sok olyan sebet akptam ami nem is volt az igazabol csak en reagaltam tul es megis mindig ugyan az lett a vege, megjobban beleszerettem, megjobban ereztem, hogy nem tudok, nem akarok nelkule elni es hogy szuksegem van ra. Eleinte meg csak szerettem valakit... egy gyertya langjaval es bizonytalansagaval egett bennem a tuz, aztan megismertem es meglattam a "hibait", osszevesztunk valamin v. csak megsertodtem... utana bekules es a gyertya mar inkabb valami zippokent lobogott tovabb... aztan jottek az ujabb es ujabb akadalyok, jottek a kulon toltott pillanatok es a zippobol faklya lett, a faklyabol tabortuz, a tabortuzbol erdotuz es most mint armageddon tombol bennem a dolog... vajon mi lesz a vege? Mi johet ezutan? Ha muloban lenne nem rettegnek ennyire a kulon toltott idotol, nem rettegnek attol, hogy mi lesz ha nem talalkozunk 1-2 napig. De felek, mert a hianya es a magany amit akkor erzek mikor nem vele vagyok orjito! Ezert is orulok a fenykepnek amit ma reggel kaptam, ezert is kertem mar hetekkel ezelott es ezert becsulom meg nagyon... igy mindig olyan mintha kicsit velem lenne... bar meg kell mondjam az is rossz, hogy csak a kepe van itt es mindig mikor ranezek kettos erzesem tamad. Egyreszrol boldog vagyok, nagyon is boldog, hogy lathatom az arcat, hogy latom mosolyogni, de nagyon faj is es mardossa a lelkem, hogy csak egy kep es nem O maga... megis sokkal jobb mintha csak elkepzelnem az arcat, de nem lathatnam a sajat szememmel...
Egyszoval igaz, hogy semmi sem tart orokke... azthittem ez a szerelem orokke fog tartani es tevedtem... ez a szerelem elmult es most egy sokkal nagyobb szerelem/szeretet vette at a helyet...a gyertyarol is azt hittem sosem fog kialudni, pedig az a gyertya mar meg sincs... letartolta az armageddon ahogyan a faklyat is es az erdotuzet is magaba olvasztotta... hmm, hat 1 eve nem hittem volna, hogy ilyeneket irok majd, szerintem Ti sem... pedig ez van es nagyon jo, hogy ez van... annyira vagytam mar valakire aki szeret es annyira nem hittem benne, hogy egyszer talalok valakit aki szeretni fog... es tessek...
Ez a nyar csodalatos volt... rengeteget tanultam, rengeteget tapasztaltam es meggyozodesem, hogy sokkal jobb ember lettem mintha mondjuk az egyetemen tanultam volna meg a 286os belso felepiteset... az nem resze az eletnek, annak a bizonyos nagybetusnek, ez annal inkabb v. ha nem is (amit azert erosen ketlek), akkor is kozelebb all hozza. Megtanultam ember lenni ezen a nyaron, megtanultam hogyan lehet es milyen erzes onfeledten boldognak lenni. Mindezert egyetlen ember a "felelos", egyetlen embernek koszonhetek mindent, hogy megtanitott (ha nem is tudatosan) arra milyen szeretni valakit es milyen fantasztikusan jo dolog ha viszontszeretik az embert. Ezert orokke halas leszek Neki, meg akkor is, ha a tundermesenk nem ugy er veget ahogy mi azt szeretnenk (harcolni fogok azert, hogy ez ne kovetkezzen be, mindent meg fogok tenni annak erdekeben, hogy boldogok legyunk egyutt v. ha mar vegkepp nem megy, akkor azert, hogy O boldog legyen). Eddig csak 1 olyan ember volt akiert barmikor barmit felaldoztam volna... most mar 2 van...
Ugy 3 honapja irtam egy levelet Pepe nevu baratomnak. O az akirol mar annyit meseltem, Ot ismerem mar 18 eve (mostanaban lett nagykoru ez az ismeretseg). Ennek a levelnek a vegen irtam par dolgot, hogy mi az amit szeretnek, mi az amire vagyom, mi az ami nagyon faj hogy nincs... es tessek, ezek majdnem mindegyike teljesult.
Milyen szanalmas es nevetseges voltam... talan meg most is az vagyok sokak szemeben... mindenem a gep volt, 4 fal kozott "eltem". Most nincs gepem (anyam laptopjat hasznalom), nem is nagyon vagyok itthon, beutaztam a fel orszagot (kis tulzassal) es eletemben eloszor fenntartas nelkul oszinten boldog voltam! Ez hatalmas dolog a szamomra!
Szamtalanszor visszagondolok arra, hogyan is kezdodott ez az egesz :) Mindannyiszor mosolygok rajta! Roppant mulatsagos igy utolag... mar biztos, hogy itt is szamtalanszor elmeseltem (de azert elmondom ujra, hagy oruljetek :) ): Pepe baratom egy jolsikerult pingpongozast kovetoen kitalaltam, hogy van valami Norcy es koztem... viccnek fogtam fel majd belegondoltam, megtetszett az otlet es bumm... most itt tartunk :) Egy buta feltetelezes ami mint utolag kiderult aboszult nem ovlt valosagos... es amirol kiderult sokkal valosagosabb lett par honap elteltevel... tulajdonkeppen 2 embernek tartozom halaval ezert a nyarert es a folytatasert: Norcynak azert amiket feljebb leirtam mar es Pepenek a hatalmas fantaziajaert. Ha egyikuk nincs en sem irogatnek most itt, ebben a formaban, mindketten kellettek hozza es egyikuknek sem fogom tudni soha meghalalni azt amit ertem tettek!
Azthiszem mostanra ennyi eleg, jo hosszu lett, pedig csak azt akartam leirni milyen pokolian hianyzik Norcy... :) Koszonom, hogy vegighallgattatok, legyetek jok!!! | | |
|
