|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Hyperion] Valtozasok a "szamladon" |
2005-06-30 :: Szulok
Ugy 1 eve kaptam egy konyvet egy ismerosomtol. A cime: Mergezo szulok. Akkor nem igazan ertettem a dolgot, miert lennenek mergezoek, miert kaptam en ezt. Annyit mondott, csak olvassam el es majd rajovok. Elolvastam, de tovabbra sem ertettem. El is felejtodott a tema egeszen mostanaig (akkor jott elo, mikor kezdett teljesen atalkulni az eletem). Gyanus... az ismeros 1 eve mar tudta, hogy ez lesz? Nemhiszem, en sem tudtam, senki sem sejtette. Ugy jott mint a villamcsapas (gondoltam egyet es leptem). Mindenesetre az akkori "hulye ajandek" egyszeriben vilagossa valt.
Nemreg irtam par kemeny dolgot a fordumra ami kivalthatta sokak nemtetszeset. Erre szeretnek nemi magyarazatot adni (bar tudom, hogy nincs v. nem feltetlenul van mentsegem). Irok "par" gondolatot a szuleimrol (tenyeket, aki ismer tudja, hogy nem erdekem kiszinezni a dolgokat, ez az igazsag ill. ez az amit tenyleg gondolok):
Apum: 55 eves, szegeny csalad legidosebb gyermeke (2 testvere van). Egyetlen kiugrasi lehetosege az volt, hogy tanul amig birja majd dolgozik ahogy csak bir. Meg is lett az eredmenye. Kitunoen vegzett a BME-n mint villamosmernok (nehezaramu, ha jol emlekszem). Ezutan dolgozni kezdett Ferihegyen mint karbantarto v. micsoda. '83ban ismerkedett meg az anyammal (elotte mar volt 1 felesege es 3 fiu gyermeke). '84-ben lett szervizes az aposa csabitasara, akkor kezdett felfele ivelni a csillaga. '90-re mar orszagos hiru lett szervizes korben (leginkabb laborokban es kulonfele gyarakban). '98-ban erte el a "csucsot", atcsabitottak mostani munkahelyere. Messze atlag feletti fizetest kapott, luxusautot, o lett a cegnel a szervizigazgato + valamelyik evben (talan 2000-ben) fizetesemelesnek 10% tulajdonreszt (es az ezzel jaro osztalekot evrol evre). Egyszoval magyar viszonylatban, az atlaghoz kepest elegge jol keres. Sajnos mint mindennek, ennek is ara volt. Na vajon mi? Nem tudja mi az, hogy elni. A munkaja a boldogsaga, mi azert elegge silany, ha belegondolunk. Nincsenek baratai, nincsenek ismerosei es sajnos csaladja sem igen van. Regen pont ilyen akartam lenni: sok penz, nagy auto, remete eletmod. Nevetseges mi? Szandekosan elcseszni az eletemet ezert... akkor inkabb kicsit kevesebbet kerek, de sokkal boldogabb leszek, nem? Jut eszembe, nincs is apam! Legalabbis az erzelmi oldalat tekintve nincs. Mostanaban mar kevesebbet dolgozik (hetveget kihagyja es hetkoznap is csak 12-16 orat). Annakidejen nem volt ritka, hogy hetfon meg bevitt suliba (mert akkor bement a ceghez), utana pedig csak vasarnap talalkoztam vele. Meg aludtam mikor elment, maraludtam mikor megjott. Nem volt soha igazan apam... :( Persze cserebe mindent megkaptam, sosem nelkuloztem, mindig nagy autoink voltak, ugy eltem mint a filmekben a gazdag kolykok (persze nem kis tulzassal :) ). Tok jo volt, bar most a fel karomat odadnam, hogyha tobb idot tolthettem volna vele. Meg mindig jobban jartam mint az aki nem is ismerhette az apjat, de azert akkor is faj kicsit... es ami a legborzasztobb, olyan O a szamora mint valami penzes idegen aki tamogat. Sokat gondoltam arra milyen lesz ha mar nem lesz es mindig ugyan oda lyukadok ki: nem lesz penzem. Gusztustalan, de sajnos tenyleg igy van. Nem hianyt erzek, nem oriasi fajdlamat v. azt amit minden normalis ember erezne az apja elvesztesenel, nem, en a penz hianyat ereznem (holott nem vagyok mar annyira penzcentrikus mint regen, sot, messze nem, de ez bennem maradt sajnos). Vajon ettol rossz ember vagyok? Nemtudom... :(
Anyam: 57 eves, hiradasipari technikumot vegzett. O sem volt boldog soha az eleteben (legalabbis amire emlekszem nem). Orok feltekeny tipus bar nem tudom, hogy elobb tortek ra a feltekenysegi rohamok (mert ezek mar azok voltak) es csak kesobb valt valora v. mar akkor is felrelepegetett apam. (most pl. mar 100%, hogy van egy szeretoje Fehervaron, kellemetlen, egyutt kell elni vele, nem tudok mit csinlani). Nem jo vele a kapcsolatom es egyre rosszabb lesz. Nem is tudom mikor es min romlott meg. Az utobbi idoben az a baja, hogy mar nem kepes iranyitani a 21 eves (bocsanat, meg csak 20, vasarnap "unneplem" a 21.et :) ) fiacskajat es talan feltekeny is (bar ez igy hulyen hangzik). O is emberbol van es biztos nem esik jol neki, hogy amugy is Szegeden vagyok szeptembertol majusig, akkor meg nyaron sem itthon tespedek vele hanem elni probalom az eletemet (raadasul egy masik nonemuvel, bar ezt meg huzos kijelenteni). Betegnek tartom, lelki nyomoreknak, valakinek aki hasonlo cipoben jart mint en evekig, csak O nem tudott kimaszni belole (v. nem is akart). Miert lelki nyomorek? A legnyomosabb erv, hogy egyszer 14 evesen arra ebredtem ejjel, hogy mentosok viszik a detoxba (v. nemtudom hova). Beszedett nemtudom mennyi gyogyszert aztan raivott. Szep... utana utaltam talalkozni vele (2 nappal kesobb hazaengedtek). Azota valahogy nemtudok ra ugy nezni mint egy emberre. En is gondoltam sokszor ilyesmire amikor valami nagy nagy megrazkodtatas ert, de valahogy mindig megerte maradni v. ujracsinalni v. csak lehiggadni. Ennyit ert el vele... figyelemfelkeltesnek szanta gondolom es gyuloletet, megvetest kapott. Gratulalok. Alapvetoen szeretek segiteni az embereknek (meg ha titkoltam is jol), de az ilyennek nem. Az ilyen szintu gyengeseget nem tudom elviselni, nem tudom toleralni, sajnalom! Nem egyszer hamoztam ki elegge elazott ismeros/baratot es nem egyszer takaritottam helyettuk/utanuk... sosem zavart, termeszetes volt, meg talan elveztem is, hogy segithetek, hogy gondoskodhatok valakirol. De anyam nem ez a kategoria, ha o jarna igy egyszeruen atlepnem, hogy gondolkozzon mar el egy kicsit magan. Huzos ezt mondani, de nem szeretem anyamat...
Baratai elott pl. rendszeresen megalaz, sot az en barataim elott is. Nem veleltlen, hogy O az aki legutoljara tud meg mindent rolam, meg a vegen elpofazza v. kellemetlen helyzetbe hoz. Erre nincs szuksegem. Ha lediplomaztam tuti, hogy dobbantani fogok, tuti, hogy lelepek, nem erdekel mennyire faj neki, a Szegeden toltott eddigi 9 honap alatt rajottem, hogy absz nem potolhatatlan. Amit eddig kaptam tole, azt en is meg tudom csinalni, lelki vigaszt/tamogatast/tanacsot pedig mindig is a barataimtol kertem, sosem tole. Szemet vagyok? Ugy erzem magam, de sajnos ez az igazsag. Sztem nem csak az en hibam, bar biztosan van benne reszem.
Noverem: egyetlen rokonom akivel tartom a kapcsolatot. Felevente egyszer talalkozunk, jot beszelgetunk, de nem akarok ratelepedni, megvan a maga baja, megvan a csaladja, neki ok legyenek az elso, ne jarjon ugy mint az anyank. O egyebkent anyam elso hazassagabol szuletett, 33 eves). Ferje is igazan jofej, maskeppen gondolkozik mint en, de ha segitseg kell akkor segit. Oket jobban sajnalnam elvesziteni mint az anyamat. Az igazasag gaz! :(
Nos? Szornyu ember vagyok, igaz? Halatlan?! Kegyetlen?! Nemtorodom?! Ez van, sajnos... majd idovel elmulik v. megjobban elmergesedik, ki fog derulni. Mindket szulom ugy nott fel, hogy munka, munka, munka, kotelessegek, tanulas, tanulas... ezzel nincs is gond, csak elni felejtettek el kozben. En inkabb az eletet valasztom es ha ennek ara van, akkor kesz vagyok megfizetni az arat. Ha a szuleimmel valo kapcsolatom az ar, akkor azt fizetem meg, nemszamit, nem akarok ugyan abba a hibaba esni mint ok! Igazam van? Megint rossz uton indultam el? Nagyon jol tudom, hogy mi az amire szukseg van es mi az amit meg KELL tenni (bar sosem KELL semmit sem megtenni, maximum ajanlott).
Gyulolok itthon lenni, gyulolom nezni anyam savanyu pofajat (csunyan mondtam, szendekosan). Inkabb setalok, futok, uszok, baratokkal talalkozom minthogy itthon legyek. Ez gondolom normalis 21 evesen, csak az eloeletem miatt tunik kisse kuloncnek a szamomra (ill anyamnak nem tetszik, hogy mar nem az vagyok aki eddig voltam). Mit is mondhatnek? Egyvalamihez nagyon ert, hogyan keszitsen ki apro es jelentektelen dolgokkal, hogyan okozzon olyan fajdalmat 1-1 kis mondattal ami utan remego kezzel hivom fel haveromat, hogy mondjon valamit, mert fanak megyek az autoval. Multkor is volt erre pelda, azthittem felrobbanok, de az estem jol sikerult, nagyon is jol... mi a megoldas? Elengedni nem tudom a fulem mellett sajnos, kenytelen vagyok meghallani. Maximum nem reagalok, lenyelem es valamikor kesobb robbanok (halistennek ha olyannal vagyok aki fontos, akkor megnyugszom, de akkor sem kellemes az erzes).
Elnezest ha ilyen latszolag erdektelen dolgokkal terheltelek Titket, de ugy ereztem le kell irjam ezeket, hogy tisztabb kepet kapjatok az esetlegesen durvanak tuno megnyilvanulasaim miatt. Joejszakat mindenkinek! | | |
|
