|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés| [Darlan] Lelki szemetesládám |
2005-05-26 :: Pók a falon
Még egy ilyen nap és lerakom a hajam! Már korán reggel összetűzésbe kerültem Bencével. Életében először ment osztálykirándulni. Rögtön az öltözésnél jöttek a gondok, egyszerűen nem akarta megérteni, hogy az ember (mármint az épeszű fajta) nem a legszuperebb nadrágjában megy el kirándulni. Durván 20 perc érvelés után hajlandó volt felvenni a célnak leginkább megfelelő ruhadarabokat. Persze megértem, a barátnőjének biztos jobban bejönne a legmenőbb cuccában...
Amikor már azt hittem, vége a műsornak, látom, hogy dühödten pakolja kifelé a szalámiszeleteket a kiflikből. Ő ugyanis csak egy bizonyos fajta szalámit hajlandó fogyasztani, ez pedig nem az a fajta!
Valami nem stimmel, Dani nem problémázik! Biztos beteg. 7 óra, indulunk. Az iskolánál türelmesen várunk, hogy felpakoljam a gyereket a buszra, integethessek, aztán roboghassak tovább a másikkal az óvodába. 3/4 8-kor közöltem a tanító nénivel, hogy vegye leltárba a fiam, mert én bizony megyek, nem akarok elkésni az oviból. Oké, persze, menjek csak, a busz ugyanis idefelé lerobbant, 1 óra múlva küldenek egy másikat. Gyerünk! Próbálok sietni, de ez egy hatalmas királyi palásttal és a hozzátartozó koronával a kezemben nem könnyű dolog. Pont most kell ennek a jelmezes főpróbának lennie!? Dani útközben kb. 20-szor áll meg virágot szedni az óvónéniknek. Pontban 8-kor beesünk az ajtón, átadom a gyereket meg a jelmezét. Tovább.
A kapuból kifelé jövet látom a busz hátulját. Na ezzel sem megyek már Pestre! Nem baj, 10 perc múlva megy egy busz Hatvanba, onnan biztos sűrűbben van busz.
Igen, óránként megy, de délelőtt csak Aszód-Gödöllőn keresztül, M3-ason csak délben megy, az meg már késő. Különben is még csak 9 óra. Ténfergek egy órát, 10-kor jön egy busz. 10 perc késéssel meg is érkezik, de Egerből jött, úgyhogy tele van, ácsoroghatok a Stadionig! Szerencsére Aszódon leszállnak páran, leülök.
Bő 1 óra alatt megérkezek a Stadionhoz, de csak 13-ra kell mennem a megbeszélésre, úgyhogy nem sietek. Megakad a szemem egy nagy jóindulattal is középkorúnak nevezhető anyukán, a gyerek mellette nagyjából Bencével egyidős. Megállapítom, hogy az anyuka nem az a kimondottan szégyenlős fajta: a szoknyája kb. 15 centi "hosszú", pont akkora, mint az a nagyon szellős valami, ami a melleit próbálja takarni, kevés sikerrel. Kár, hogy még mindehhez ronda és hm... "teltkarcsú" is... Pillanatokon belül mindenkinek feltűnik a jelenség, a BKV jegyárus bácsitól kezdve a "színesbőrű" csokiáruson keresztül a lézengő egyetemistákig. Jól hallhatóan mindenkinek "nagyon tetszik". Szegény gyerek! Én biztos nem járatnám le így a fiamat.
Beballagok a klinikára, de senki nem tudja, hol lesz a megbeszélés. Mindegy, valahol majd csak lesz. Végül a könyvtárban összegyűlűnk, megbeszélünk, hazaindulunk. Még elérem a 1/2 4-es buszt. Útközben megint a gyerekeken rágódom. Nem szeretek bejönni, mindig csak a rossz hírek.
5 óra előtt valamivel hazaérek, Dani a nyakamba mászik, rögtön felteszi a szokásos lemezt: "Mit hoztál?" Kezébe nyomom a kakaós csigát és leülök kávézni a kertbe. 1 óra múlva már regenerálódtam annyira, hogy megpróbálok ebédelni. Persze Dani rögtön megjelenik (vérszagra gyűl az éji vad), és lenyúlja a kajám. Aztán még kér egy tányérral. Erről ennyit, majd ha már alszik, akkor vacsorázok. Bár megfigyeltem, néha álmában is eszik. Szörnyű! Néha képes hajnali fél 6-kor felkeleteni, hogy azonnal adjak neki enni, mert máris éhen hal, hiszen egész éjjel nem evett!
Közben megérkezik Bence, fé órával előbb hazaértek a kirándulásról. De jó, legalább nem kell érte menni. Ma már nem szaladgálok többet! | | |
|
