|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [SuperSonic] Egy alakváltó élete |
253. nap :: Deus Ex Machina
Áhh, új nap, új kalandok. A minap, mikor fölkeltem, felkészültem rá, hogy most keveset fogok túrázni, inkább lelki és fizikai önfelkészítésre fordítom az időt. Gyakoroltam, mentális erőimet (az Iq-mat) erősítettem, majd mikor késznek éreztem magam, akkor beléptem a "labirintus" sötét járataiba. Meggyújtottam a fáklyát, majd beljebb mentem. Egyszer csak egy törpeszerű kis figura veszettül elkezdett felém rohanni, bunkót lóbálva. Oké, ha akrja, hát legyen, mondtam, beillesztettem parittyámba két követ, majd teljes erőmből felé hajítottam. Telitalálat! Ezután, hogy nehogy megijesszem és elszaladjon, kőkést fogtam egyéb nagyszerű fegyvereim helyett. "Így ugyan elég nehéz lesz legyőzni. -mondtam magamban. -De legalább megdolgozok a kincsért." Erre mikor közel ért, kitartottam a kőkést, a hülye meg egyenesen belefutott, és fölnyársalta magát! Hát, erre ugyan nem számítottam, ezért egészen feleslegesnek éreztem a sök fölkészítő gyakorlást. Na mindegy, gyakorolni, erősödni sosem haszontalan! Ezután észrevettem, hogy nyitva van mögötte az ajtó, bementem hát, és kinyitottam odabent egy ládát. És ott megláttam: A legnagyobb kincset, amit valaha kívánni mertem: A Deus ex machinát! "Na, ezért bizony érdemes volt bejönni!" -mondtam magamban, majd álomra hajtottam a fejem, a DEM-re pedig ráfeküdtem, nehogy ellopják. "Új nap, új kalandok..." -horkantottam, majd elruccantam álomországba. | | |
|
