| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Alaria
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [veronel] Nem számít |
2006-12-04 :: Castrojeriztől - Villadangosig
Castrojeriz után egy közepes méretű dombot megmászva az ember megérkezik a mesetára. Ez egy síkság, amit mi kopárnak és végeláthatatlannak képzeltünk, ám csalódnunk kellett, ugyanis mindenhol búzamezők hullámzottak. Nem mondom, hogy zöldeltek, mert bizony volt olyan ami már aranysárga volt. Nagyon jó érzés volt körülnézni a hegyről, nézni a síkságot, ahogy mint tenger mozognak a búzakalászok. Az úton az egyik faluban megpihentünk egy ligetben, amit valószínűleg épp ilyen céllal építettek, de eléggé gondozatlan volt. Odajött egy spanyol bácsi, Alejandro, aki a Camino barátai társaság tagja és segít a zarándokoknak (Tolvaly Ferenc filmjében is látható). Kedves, idős spanyol, aki persze nem beszél nyelveket, de van egy kis fényképezőgépe meg egy füzete, ezekkel örökíti meg a vándorokat. A kalapja tele volt kitűzővel valószínűleg a zarándokoktól kapta őket. A következő megálló Fromista volt, ami egy közepes méretű város, és egy románkori templomról híres. Ennek a templomnak a homlokzati díszei mind különbözőek. Körben ember, állat, szörny fejek vonulnak végig. Némelyik elég bizarr, félelmetes vagy épp pajzán. Valahogy az volt az érzésem, hogy az építőmester vagy a szobrász jól megtréfálta a T. gyülekezetet, és csak azért nincs két egyforma, mert így nehezebb kiszúrni a pajzán szobrokat. Én nem mentem be, mert ugye templom látogatásért nem fizetek, annyira nem érdekel. Belül bibliai és egyéb tanmesék domborművei láthatók. Persze itt sem találtuk meg elsőre a szállást, mert nem nagyon volt kiírva, a nyilakat meg a padkára festették és a parkoló autók eltakarták. Amúgy a templomtéren van egy nagyon korrekt állami szálló. Bementünk a suvenir boltba is, de végül nem vettem polót, csak egy vietnámi papucsot, zuhanyzáshoz.
Másnap 20 km után röpke 3,5 óra alatt Carrion de los Condesbe érkeztünk. Ismét az első utunkba akadó szállást választottuk, egy kolostort, ahol két ágyas cellában aludtunk, rendes ágyon. A hospitalero nagyon kedves indiai akcentusú spanyol volt, mármint az angolt beszélte indiai akcentussal. Wi hev kiccsen, hot wótör tu dús (itt a feje fölé tartotta a kezét, amúgy tusként) óll déj, tu vass vit hend (itt kézzel mosott). 6 euro. Korrekt. Elmentünk boltba, szerencsére még odafele találkoztunk Marcelloval, aki rögtön meghívott minket is vacsira, mondta ő főz, mikor legyen kész? Megbeszéltük, hogy egy óra múlva. Na, majdnem vissza is értünk arra, mert a városban picit eltévedtünk. Viszont így megnéztünk egy templomteret, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a városra. Még egy brazil sráccal találkozunk, őt Petersonnak hívták, de mivel elmesélte, hogy a gyerekek mindig Peter Pannak hívják, mi is így hívtuk. (Új-Zélandon él, brühühü).
Terradilos de los Temlaros, 27 km, reggel baromi hideg, napközben tűző nap. Bezony délelőtt fáztunk. Nem kicsit. Na, jah ki gondolta volna, hogy kesztyű kell tavasszal Spanyolországba. A falucskának tutira van valami köze a templomosokhoz (mint a Caminon elég sok mindennek), de nem sikerült kideríteni, hogy mi. Jah, a szállás korrekt magánszállás, 7 euró, hat ágyas szobák, nem emeletes ágyakkal, korrekt mosdóval. Volt egy étterem is, de ez a németeknek nem volt elég, ott káromkodtak, hogy ebben a faluban még egy bár sincs. Húúúú, de sajnáltuk őket. Volt egy baromi jó gondolatom is, mégpedig, hogy olyanok vagyunk, mint a kövek a zarándokúton. Van aki belénkrúg, van aki felvesz, hogy valahol máshol letegyen, a sok ember akivel találkozunk, mind csiszol rajtunk, van akinek a bakancsrecéibe akadunk és együtt megyünk egy darabig...Tetszett ez a gondolat. Ja, itt szántuk rá magunkat egy nagy tettre is, kimostuk a pulcsijainkat, mert már nagyon büdösek voltak, aztán meg izgultunk, hogy megszáradjanak reggelre. Megszáradtak és nagyon jó illatuk lett. A tiszta ruha illata nagyon lelkesítő tud lenni. Pici boldogság ez, na.
Bercianos del real Camino megszoktuk a mesetát, menés közben nem történt semmi különös, néha megpihentünk, kezdtük lazábban felfogni a dolgot. A szállás egy vályogház a falu szélén, nekünk sikerült kifogni azt az egy hetet, amikor apácák voltak a szállásadók. Fiatal novíciák és három idősebb nővér. Nem volt melegvíz, se gáz. Kiadták, hogy a vacsihoz kinek mit kell hozni, amit a falu egyetlen boltjában meg lehetett venni. Lett saláta, bor, üdítő, kenyér. Éjjel kukk sötét volt, szűk helyen sok ember együtt, de azért mégis jó érzés volt. A közös vacsora után kimentünk és együtt megnéztük a naplementét. Huh, borzongató élmény volt, az apácák táncoltak, meg énekeltek, amit mondjuk én elhagytam volna szívesen, de maga a gondolat, hogy ott megy le a nap, ahova tartunk...Jó volt na. Megint találkoztunk egy magyarral, Balázs Budapest. Latin-történelem szakos tanár, de sajna a történelmi kérdéseimre nem tudott válaszolni, de belátta, hogy ez az ő hibája.
Mansilla de las Mulas, 27 km, jó sok, legalábbis nekem, baromi meleg is volt, de Balázzsal együtt jöttünk, dumáltunk így könnyebben telt az idő is. Mire beértünk a szállásra már csak a földre rakott matracon volt hely a folyosón. Hurrá, nem emeletes ágy, nem zsúfoltság, többen is sajnálkoztak, mi meg modntuk, hogy miért ez nagyon királyság. Főztünk paprikás krumplit abból a krumpliból,a mit két napja cipeltünk magunkkal. Mondjuk nem volt paprika, így foghagymás lett. Nem volt rossz. Mondjuk jó sem. A város határában van egy szobor, ami fáradt zarándokokat ábrázol. Lefotóztuk, megnéztük a régi római városfalat, bástyákat. Meg egy templomot, amit valami kulturális központnak újítanak fel. Élő múlt mondják erre, azt hiszem.
Leon, nagy város, de itt nem tévedtünk el. Egy bencés kolostorban aldutunk, ahol külön női, férfi és pároknak kialakított részleg volt. Huh. Reggel adtak reggelit. A város nagyon szép, a katedrális is, bár mire odaértem zárva volt, így csak kívülről néztem meg. Gyönyörű csipkézett fehér épület. Könnyűnek látszik. A bakancsomnak kettétörött a talpa, de nem találtunk boltot, ahol árultak volna, így innentől futó cipőben mentem tovább, a bokámat fáslizva. A bakancsot meg vittem magammal, mert nem volt szívem eldobni. Végülis elhozott 500 km-t.
Villadangos del Paramo, 8-tól 10-ig Leonból gyalogoltunk kifelé, az egyik elővárosban egy hőmérő ekkor mutatott 26,5°C-ot, megjött a nyár. Leégés és napsütés ellen, a fejemre terítettem a törölközöm. Móni végíg azzal hülyéskedett, hogy jelenést lát. Egész nap az N-120-as autóút mellett gyalogoltunk. Borzasztó. Az alberg a falu elején van, de pont a másik oldalon, mint ahol normál esetben jön az ember, és nyíl sem vezet át az úton, szóval elmentünk mellette. Aztán útbaigazítottak. Korrekt állami szállás, kis fülkék háromemeletes ágyakkal. Hat ágyas fülkében aludtunk ketten. Német biciklisekkel beszélgettünk reggelt, velük együtt indultunk el. Minden nap elhatároztuk, hogy korán indulunk, de valahogy egyre kevésbé sikerült.
Astorga következik, ami az egyik kedvenc helyem volt az úton. | | |
|
