| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Pjtor, torryl, Pakmara, Kregon
4 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [veronel] Nem számít |
2005-07-22 :: 2076
Ez is megvan! Jelentem megmásztuk a Schneeberget, ezúttal teljesen és abszolút. Ez azt jelenti, hogy meglátogattuk a legmagasabb 2076m-en levő csúcsot. Juhhéj!
Hajnali háromnegyed öt volt a kitűzött indulási időpont, amit természetesen nem sikerült tartani, mert a sofőr kolléga elaludt. Így aztán mintegy 20 perc késéssel indultunk, repülő rajttal. Innentől kezdve a határig kb. 130 km/h-s átlag (úgy 6 km) majd az osztrák oldalon hasonló közlekedési stílus, persze a rövid autópálya szakaszon, ami útbaesik 170, majd visszatolatás a leálló sávban, mert a lejárat túl gyorsan jött. Végül rátaláltunk a jó irányra és 100 feletti átlagtempóval irány a falvak között vezető kanyargós út. Na itt jelentette be a hátsó ülésen ücsörgő barátnőm, hogy akkor neki mostan hánynia kell. Mint kiderült, nem bírja a kanyargós utakat, de ezt eddig nem mondta. Innentől kezdve nyugodt tempóban haladtunk, végül 6:22kor indultunk fel a hegyre. Ez is kalandos volt, mert úgy terveztük, hogy a felvonó mentén haladunk, az ottani parkolóból indulva (871m). Ezt meg is valósítottuk, annyi különbséggel, hogy két darab felvonó van a hegyen, egy kicsi és egy nagy. A nagy mentén kellett volna haladnunk, de mi a kicsi mellett mentünk. Így nagyjából 100-150 m + szintkülönbségünk volt. Ráadásul a kis felvonót a nagytól egy völgy választja el, mi pedig nem akartunk felesleges lefelé menni, amíg mehetünk felfelé is. Így aztán irány az erdő, gyengén fölfelé és hátha megtaláljuk a keresztező utat, ami eredeti pihenőnkhöz az Edelweiss Hüttéhez vezet. Ezt már sikerült megoldani, ugyanis ez egy jóminőségű, autóval is járható út volt. Ezen kapaszkodtunk fel enyhe emelkedőn haladva a Hüttéig. Itt reggeliztünk. Fújt a szél, mint állat. A történethez tartozik, hogy amikor reggel idehaza kinéztem az ablakon nyugaton iszonyatos villámok csapkodtak, plusz végig esett, csak a hegy előtt 10km-rel állt el. Az ég felhős volt, de szerencsére a hegyen már nem esett, viszont a szél és az arnyék miatt elég hideg volt. Hütte 1376m-en található, nagyon barátságos hely. Rövid pihenés után irány a csúcs. Tudtuk a térképről, hogy itt vár majd ránk a legnagyobb megpróbáltatás, iszonyatos meredekség formájában. Nos, ez meg is érkezett, az erdőből kilépve maga a Schneeberg állt előttünk, sziklás ösvényeivel. Felmásztunk. Ez sok helyütt tényleg mászás volt. Én baromira élveztem, problémát csak a szél jelentett, no meg az, hogy felnézve láthattuk, hogy az előttünk haladók milyen embertelen utakon mennek. Gyakran álltunk meg fotózni, ez remek álcázása volt a pihenőknek, plusz rengeteg fotót mutogathattunk másnap az otthon maradottaknak. A "fennsíkot" nagyjából 1800 m magasan értük el. Ez a hegynek az a része, ahol a puha moha réteg borít mindent, néhány törpefenyő csoporttal. Nagyon kellemes sétákat lehet tenni. Innen még várt ránk vagy 300 m szint. Ez volt a túra legunalmasabb része, ugyanis csak mentünk, mentünk és nem láttuk a célt. Persze volt kilátás sok hegyre, de valahogy az egész olyan idegőrlő volt. Aztán egyszercsak (2 óra magasságában) megpillantottuk a következő Hüttét, ami a Fischer Hütte 2049 m magasan. Itt megint pihentünk, ettük és erőt gyűjtöttünk az utolsó domb megmászásához. Végül ez is elkövetkezett és ott álltunk a környék tetején, mindenféle távközlési antenna tövében:) Kötelező fotózkodás után indultunk el lefelé, mivel én azt mondtam, hogy nem fogunk leérni 3 óra alatt. Nos, ebben igazam is lett. A fölfelé mókásnak és szórakoztatónak tűnő sziklamászás lefelé félelmetes és fárasztó volt. A túrabot néhányszor megmentette az életem. Persze láttunk embereket, akik szinte lerohantak ott, ahol mi szenvedtünk, de sebaj, a lényeg, hogy túléltük.:)
Az Edelweiss (havasi gyopár) Hüttéhez visszaérkezve derült ki, hogy a végig elől haladó, túl érzékeny lábú sofőrünk nem bír tovább menni, annyira szétszedte a lábát a bakancs. Kicsit kifújtuk magunkat, majd bementünk a Hüttébe, ahol is megkérdeztem, hogy van-e valaki, aki levisz minket. A tulaj bácsi felajánlotta, hogy amikor a műszak végén mennek le, nagyon szívesen elvisznek. Ez volt negyed nyolckor. 9kor indultunk le, öten egy kis terepjáróban, lassan ereszkedve a kacskaringós hegyi úton a lassan terjedő szürkületben. Kedvesen elbeszélgettem a házaspárral és mivel csupa jószándékből segítettek rajtunk, megígértem nekik,hogy sok-sok magyart küldök hozzájuk. Szóval, aki arrajár, bátran térjen be, egy 2 dl-es kóla csak 2 Eur:)
Parkolóban vissza az autóba, aztán irány haza. Sofőr remegő lábakkal, óvatosan vezetve, azért persze a hányás így sem maradt ki. Összességében mindannyian baromi jól éreztük magunkat, nekem leégett az arcom, így öt nap után már a kopás állapotában leledzik. Szerda reggel óta már a lábaim sem akarnak leesni. Jó móka volt, nem sokára megyünk megint.;)
Ja, a Hüttében beszélgettünk gyakorlott túrázókkal, akik szerint nem vagyunk normálisak, hogy egy napra ekkora szint különbséget terveztünk, no meg, hogy meg is csináltuk. Amúgy azt kell mondanom, hogy a lefele út lényegesen durvább volt, mint a fölfelé vezető. | | |
|
