|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [veronel] Nem számít |
2005-04-22 :: Tenyér
Kb. egy éve kitaláltam, hogy kitanulom a tenyérjóslás művészetét. Vettem is sok könyvet és jól belevetettem magam a tanulásba, egészen jól megtanultam, hogy a saját tenyeremen mi mit jelent, ami jól el is keserített. Aztán persze rájöttem, hogy ezt nehéz könyvekből tanulni, de nem találtam senkit, aki megtanított volna. Aztán a dolog elkopott miután megrémisztettem a legjobb barátaimat, hogy lám-lám egyikük megözvegyül (ami azt jelenti, hogy a másik előbb hal meg, ami persze őt megijesztette). Aztán mondtam, hogy jaj, nem értek ám én ehhez.
Na, ma unalmunkban a munkatársaimmal tenyérelemzésbe kezdtünk. És gyors kör után arra jutottam, hogy mindenki tisztességben, egészségben és jólétben fog megöregedni, csak én halálozom el legfeljebb 45 évesen, hosszú szenvedés után. Hüpp! Ez a próféták sorsa :)
Amúgy ez az egész tenyér dolog azért jutott eszembe, mert ugye a vonalak az ember kezén változnak. Bizony. Az én életvonalam pl. egyszercsak egy elágazáshoz ért. Aztán nem abba az irányba haladt tovább, amerre a megírt vonal halad (ahogy a balkezemen), hanem csak úgy bele a semmibe. Ez volt az, ami elbizonytalnított. Azóta is halad a vonal folyamatosan előre, napról-napra nőddögél, az elágazás pedig abszolút eltűnt. Szóval én irányítom a sorsom, csak épp a kormányt nem találom. :/ Egyenlőre hiányzik a nagy felismerés, hogy mit is kellene csinálnom.
Néha megrémiszt a tudat, hogy az amit az életemmel kezdek, kezdtem, csakis az én döntésem és nem okolhatok miatta senki mást. Könnyebb lenne, ha hinnék a sorsban, valami istenben, de nem tudok. | | |
|
