|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [veronel] Nem számít |
2005-04-14 :: Fun
Olvasgatom itt a babás naplókat és egészen kedvet kapok a gyermekvállaláshoz. Aztán eltöltök fél órát az unokahugaimmal és rájövök, hogy a világ legjobb dolga nagynéninak lenni. Miért? Elmondom.
1. Nem én voltam terhes. Vagyis nem én voltam hormonoktól összezavart hangulatember. Nem az én lábaim dagadtak be, nem az én derekam fájt.
2 Nem én szültem meg őket. Nem nekem mondta az orvos, hogy ne kiabáljon, nem fáj az annyira. Nem belőlem dőlt a vér, nem nekem kellett aggódnom, hogy vajon most mindent jól csináltak-e, vagy elfelejtették megnézni, hogy tényleg nem repedt, szakadt sérült semmi.
3. Nem nekem kellett éjszaka felkelni, ha sírtak. Ez mondjuk így nem pontos, mert sokszor ébredtem fel én is, mivel egy lakásban, később márcsak egy házban éltünk, de azért én simán aludhattam tovább.
4. Nem kell szigorúnak és következetesnek lennem, kényeztethetem és szerethetem őket, ahogy akarom.
5. Hozzám jönnek, ha összevesznek az anyjukkal, én vagyok a barát, akire számítanak.
6. Nekem nem kell költenem rájuk, ha jól esik veszek valamit, ha nem, nem veszek.
7. Nagy eséllyel a pszichológusuknak majd nem rám panaszkodnak, ha felnőttként neurotikusak lesznek.
8. Nem kell velük lennem, ha behisztiznek, vagy megunjuk egymást, egyszerűen hazamennek és kész.
Persze kimarad egy csomó minden, de hála annak, hogy egy házban élünk, egy csomó fantasztikus dolog nekem is jut belőlük. Büszke vagyok rájuk, látom őket felnőni, látom, ahogy napról napra szebbek, ügyesebbek és okosabbak lesznek. Rajzolnak nekem, hiányzom nekik, kapok puszit, ölelést, megbeszélünk mindent. Szóval imádom őket és nekem csak a jó jut belőlük. Kicsit olyan helyzet, mint nagymamának lenni, azzal a különbséggel, hogy én velük tanulom meg a gyereknevelést, a nagymamák pedig általában már túl vannak ezen.
Egyetlen baj van, hogy a szeretettel együtt kialakult az aggódás is. Mióta ők vannak, azóta tudom milyen valaki olyat félteni, aki ennyire védtelen. Na az, szar érzés.
De fun bejegyzést akartam írni.
Volt az én édesanyámnak egy nagyon kedves mondata, amit minden este, mikor a nővéremmel lefeküdtünk elmondott. Imádtam, megállt a két szoba között, hogy mindeketten lássuk és azt mondta: "Aludjatok nagyokat, álmodjatok szépeket, jó éjszakát gyerekek!" És ezt mondja most minden este a nővérem a lányainak. Jó ezt látni. | | |
|
