|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [veronel] Nem számít |
2005-04-11 :: Szent helyek
Jade naplójáról jutott eszembe, hogy leírjam egy komoly spirituális élményemet. Én is hiszek abban, hogy bizonyos helyek, épületek igenis segítenek ráhangolódni a természetfeletti felfogására (Isten?). Szóval, majdnem négy éve már, hogy volt szerencsém eljutni Angliába. Buszos társasutazás volt, ahol a nagy csoporton belül volt egy kisebb csoport, amit néhány soproni TFessel alkottunk. Az egyik indok, amiért elmentünk az útra az volt, hogy a programban szerepelt egy kirándulás Stonehenge-hez és más kőkörökhöz ill. Arthur kerekasztalához. Baromira kiváncsi voltam a Stonehenge-re, de fogalmam sem volt, hogy mit várjak. Tudtam, hogy nagy, mindig csodáltam azokat akik megalkották, izgatott a rejtély, hogy miért építették, mire használták, és miért nem emlékszik már senki arra, hogy mire volt jó. Aztán egy ködös, szürke Angol délelőttőn ott álltam előtte. Csodálatos volt. Hatalmas, régi és valahogy élő. Percekig csak bámultam és álltam, aztán lassan körbejártuk. Végül leültünk egy padra, hogy nézzük és megpróbáljuk megérteni. Fantasztikus élmény volt. A kövekből erő, energia és bölcsesség áradt. Valószínű, hogy ezt senki sem hiszi el, de az egy hetes út alatt ez volt az egyetlen olyan fél óra, amikor egyikünk sem szólalt meg, csak ültünk és bámultunk. Ültünk és bámultunk. Egy csomó érzés és gondolat kavargott a fejemben, de valahogy mégis béke volt és nyugalom. A fenébe! Azt hittem le tudom írni, de úgy látszik mégsem. Na, a lényeg, hogy azóta biztosan tudom, hogy valóban van varázslat a világban. | | |
|
