|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés[veronel] Szép remények | 3291. nap :: Hegyek, völgyek, törpök, trollok Nem szeretem a Sötét Földet. Ocsmány egy hely. Szerencsére ezúttal épp csak átugrottam oda, hogy segítsek egy kedves ismerősnek. Persze, ha már ott jártam beugrottam a Thargodanok hercegéhez, hogy átadjam neki a gyémánt koponyát, amit egy másik báró elrabolt tőle. Undorító, ahogy a Thargodanok egymással (és így velem is) bánnak. Komolyan mondom undorodom magamtól, amikor megalázkodom ezek előtt az ocsmány teremtmények előtt. Bízom benne, hogy hamarosan megszerzem az információt, amire szükségem van és megtalálom Sir Argothiust, hogy átadhassam neki a királyi hivatal üzenetét. Minden egyes alkalommal, amikor meghajolok a herceg előtt ez az egy dolog akadályozza meg, hogy kardot rántsak. Tudom, hogy a Fellegvárban szerezhetem csak meg az információt, hogy hová lett a lovag.
Persze sötét gondolataim és rossz kedvem azonnal elszállt, mikor újra Ghallára léptem.
Tavasz. Néhány szippantás az erdő ezer illatából, aztán irány a hegység. Megígértem törpe barátomnak, hogy megleckéztetem azokat a nyavalyás trollokat, akik ellopták a felszerelését. Sajnos úgy tűnik egy egész banda lehetett a tettes, mert többüknél is találtam tárgyakat. Szerencsére az üllőket már megtaláltam, úgy tűnik nem esett nagyobb bajuk. Minek egy törpének két üllő?
A szeksztánsok is megvannak már, sőt azt hiszem nagy buzgalmamban elszedtem még néhányat, ami eredetileg nem is törpe barátomé volt. Uppsz! Ellenben sehol sem találom a bányászcsákányát és a csatabárdokat. Ez utobbiak legyártására azt hiszem megkérek valakit a Szövetségből. Hátha nem lényeges, hogy eredetiek legyenek.
Szeretem a hegyeket. Biztosan azért, mert hegyek között nőttem fel, de valahogy jól érzem magam itt. Bár a túl magas hegyeken nagy a hideg. Fázni pedig nem szeretek. | |
|