|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [mcrain] Gondolataim |
2006-11-29 :: Epekövem története (hátha érdekel valaki
Sajnos az én esetem egyáltalán nem nevezhető tipikus epekövességnek. Egy évvel ezőtt volt az első görcsöm, amiről persze nem tudtam, hogy micsoda, nem mentem el orvoshoz, mert minek is? A görcsöt 5 másik követte 1 év alatt, egyre sűrűbb időközökben. Végül okt. 07-én este olyan erős görcsöm volt, hogy nem birtam tovább, és elmentem az ügyeletes orvoshoz, aki adott egy fájdalomcsillapító injekciót. Persze nem használt. Ekkor - mint utóbb kiderült, már enyhe gyulladásban volt az epehólyagom.
Ugyanezen a napon bementem a helyi kórházba, ahol felvettek a belgyógyászatra, de ekkor még senki nem tudta mi bajom, mivel gyomorerózió tüneteit mutattam.
Végül gyomortükrözés, és epehólyag ultrahang után (jellemzően ebben a sorrendben :-/ ), kiderült, hogy a gyomromrnak semmi baja, ellenben epekövem van, még pedig nem is egy, hanem egy egész maréknyi.
Egy hét után hazaengedtek azzal, hogy kérjek beutalót és időpontot egy sebészeten, és - ha lement a gyulladás -, egyszerűen kikapják és kész.
Most már tudom, hogy ez egy nagyon komoly gyulladás volt, és már ekkor SEM volt SEMMI remény a laporoszkópos módszerre.
Egy hét itthon, aztán visszamentem dolgozni. Már volt előjegyzésem a Ceglédi Kórház Sebészetére, és minden rendben lévőnek látszott. Nagyon szigorú diétát tartottam, és hittem, hogy ennyi volt, jön a műtét, és minden rendben lesz. Senki nem mondta, hogy milyen komoly a baj, és egy hajszálon függök...
Okt. 31-én aztán a munkahelyemről a kollégáim rendőrautóval vittek át Ceglédre a sebészetre, minden addiginál sokkal erősebb görcsökkel. Nagyon komoly halálfélelmem volt. A kórházba érve már a görcsök enyhültek, a sebész meg elegánsan előrébb vett egy héttel műtétre, és hazaküldött. Ma már tudom, hogy ha akkor, ott megműtenek, már akkor is késő lett volna.
Hazafelé a kocsiban ismét begörcsöltem, ezért nem volt hová mennem, ismét bevonultam a helyi kórházba. Sajnos másnap november 01-e volt, rám se néztek, csak csütörtökön kezdtek hozzá a kivizsgálásomhoz, amikorra aztán - ahogy kell - besárgultam. Ugyanis elzáródott az epevezetáknek a hasnyálmyirigy-vezetékkel közös szakasza. Ekkor gyak. életveszályben voltam. Minden belső szervem begyulladt, felment a lázam, és kiszáradtam. A helyi okosok persze pánikba estek és azonnal átvitettek Kecskemétre a Megyei Kórház gasztroentológiai osztályára. Itt három napra infúzióra kötöttek, úgy hogy sem enni, sem inni nem kaptam, még a számat sem öblíthettem ki!
Hétfőn egy gyomron keresztül letolt műszerrel kitágították az epevezetékemet, és kiszették a követ, pontosabban kiszedték volna, ha addigra meg nem szökött volna. Mindegy, talpra állítottak, és szerdán hazaküldtek azzal, hogy (immár) a Kecskeméti Megyei Kórház Sebészetén volt időpontom (jellemzően ugyanarra a napra, amikorra Cegléden is ki voltam írva). Még ekkor is azzal hitegetett mindenki, hogy laporoszkópos módszerrel, a hasfal felnyitása nélkül, is ki lehet venni a köveimet. Pedig, mint utóbb a sebészeten kiderült, erre már tényleg semmi esély nem volt.
Még egy hetet sem voltam itthon. Nagyon szigorú diétát tartottam, 14-én mégis begörcsöltem, olyan görcseim lettek, amelyek nem nagyon foghatóak a korábbiakhoz. Ekkor már semmi nem segített. Ismét kórházba vonultam, mert a gyomron át felszívódó tabletták nem csillapították sem a fájdalmat, sem a görcsöt (nem is csoda, lásd lentebb).
Éjjelente semmit nem aludtam. 6 napig semmit nem ettem, csak infúziót kaptam. A végén sírva könyörögtem az ügyeletes orvosnak, hogy adjon valami erősebb görcsoldót, mert az intravénás nos-pa nem segít, és ajon rendes fájdalomcsillapítót. A végén már nem volt ilyen sem. A doki azt modta, ne haragudjak, de nincs erősebb gyógyszere, mindent megkaptam már, amit csak adni tud.
20-án átszállítottak Kecskemétre, a sebészetre. Ekkor már egy pohár víz is görcsöket okozott, tehát megint infúzión éltem, és vártam a műtétet. Megjegyzem, mindkét karomom, minden vénámat tönkretette a rengetek injekció, és infúzó. Ma már nincs hová szúrni belém a tűt...
22-én, szerdán végre megműtöttek. A doki - becsületére legyen mondva - kb másfél órán át kűzdött a laporoszkóppal, aztán kénytelen volt felnyitni. A hosszú, le nem vonult gyulladásban az ún. "zsíros hasfal" egybesült az epehólyaggal, az epevezetékkel, a máj és a hasnyálmirgy szerveivel, és a gyomorral. Egyszerűen nem lehetett szétválogatni ezeket. Végül 5 db kb 1 cm átmérőjű, és tucatnyi kisebb követ szedett ki belőlem a doki. 20 centis vágás van a hasamon, ami minden mozdulatra fáj. A kb két hónap alatt 115 kg-ról 98 kg-ra fogytam, és teljesen kikészültem.
Gyak ennyi volt a kórtörténetem. Teljesen feleslegesen koplaltattak - ha mindent összeadok - kb három héten át, ennyi ideig nem kaptam enni egyáltalán a fenti időszak alatt. Ha egy kicsit is hozzáértő kezekbe kerülök, már október 07-én sürgősséggel meg kelett volna műteni. | | |
|
