|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Spunk] Egy árnymanó "nehéz" napjai |
4362. nap :: Én és a praglonc
Megvan hát. Kezem végigsimítom a rúnakövön, mely hideg akár a jég.
Semmi kétség, Leah rúnaköve.
Előveszem a litániához szükséges kellékeket.
Egy darab bot, egy szögltes kő, meg egy kis víz.
Ráhelyezem a rúnakőre és elkezdem az IMát. Az áldozati tárgyak egy lobbanással eltűnnek, haragos jeges lángok mardossák a rúnakövet. Valaki a hátam mögött ál. Érzem a tekintetét szinte a lelkem mélyére hatol.
Megfordulok és végigmérem a mögöttem álló jelenést.
Groteszk, csúf szörny, aránytalanul hosszú végtagokkal, szemlátomást gyenge, vézna (ám valójában acélkemény) testel rendelkezik.
- Halandó, miért teszed ezt? Leah nem volt elég kegyes hozzád?
- De igen. Mégis pusztulás jár amerre csak járok. Tegnap is a Sűrű Erdőt akartam csak egy kicsit megritkítani, de éppen csak nem lett kiégett föld több négyzetmérföldön...
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Előre láttuk. De a pusztulást TE magad okoztad.
- Hát ezentúl nem fogom. Különben is, mi értelme van siettetni a halált? Tán nem ér rá a vén kopasz? Siet valahova? Előbb-utóbb mindenki hozzá jut. Ezt az egyet megtanultam. Akkor meg mi értelme? Miért nem az élet minőségén javít? Élni tudni kell.. De halni? Az megváltás.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Előre láttuk. A halál mindenkit elér. Miért menekülnél előle? Mi értelme késleltetni? Aki azt hiszi szembe tud szállni vele, az csak hiú ábrándokat kerget.
- Miért is cseverészek én veled? Te egy praglonc vagy. Azért jöttél, hogy megbüntess. Hát tedd a dolgod.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Előre láttuk. Megteszem amit tennem kell, de előbb visszaadod azt, amit kaptál.
És elindult felém.
- Megfizettem már Leahnak, szörnyek ezreit küldtem a birodalmába.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Előre láttuk. A szolgálataidért cserébe kaptál varázslatokat. Már nem szolgálsz, ezért a varázslatok már nem illetnek meg.
Elmosolyodtam, bár kissé zavart a praglonc magabiztossága és önteltsége.
- Ó te mindent tudó túlvilági szolga. Ha mindent láttál, bizonyára azt is tudod mi fog történni.
A szörny megtorpant. Le merném fogadni, hogy olyan képet vágott, mint aki kérdőn néz rám. Aztán újra megindult
Elővettem Goachan pipáját és lassan rágyújtottam.
Már csak pár lépésre volt tőlem, mikor nagyot szívtam a pipából és a füstöt a szörny képébe fújtam.
- Olyan hideg van. Vagy csak én fázom ?
Ekkor egyetlen varázsszóval előhívtam egyik legpusztítóbb mágiámat, mely reményeim szerint szénné perzseli a szerencsétlen pragloncot.
Az ég megnyílt és egy hatalmas lángoló tűzoszlop csapódott pontosan oda, ahol a túlvilági szörny állt.
Mikor elült a füst és a tűz már csak pislákolt nyoma sem volt a pragloncnak. Visszatért égi lakhelyére. Valószínűleg URA majd megbünteti, amiért nem teljesítette dolgát, de ez engem egy cseppet sem érdekelt.
Leah még nem hagyott el. Még velem van. Érzem. Miért nem enged el. Nem akarok már tőle semmit. Elég volt a kínból a hidegből, a halálból.
Az életet választom. | | |
|
