|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés| [Spunk] Egy árnymanó "nehéz" napjai |
3732. nap :: Emlékezés
- Kezdesz hasznos lenni számomra halandó. - mondta a Thargodan herceg és a mutánscsontokért (amiket bagóért vettem a királyi aukción) adott 3 angyalgyűrűt.
- Ennyi? - Kérdeztem magamba - "Köszönöm nagylelkűségedet herceg uram", hazdudtam. Ilyen egy csóró démont... Ezzel a vacakkal szúrja ki a szemem?
Mindegy, elsúvasztottam a zsákomban, a többi 24 közé. Egyszer csak jó lesz.
Hanem itt jött a kemény dió:
- "Az egyik féreg Notermanthi báró ellopta gyémántkoponyámat. Hozd vissza és busásan megjutalmazlak. A báró valószínű nem adja ingyen, ugye tudod mire gondolok. Keresd meg és..."
- "Óóó természetesen, busás jutalom" - és az imént kapott gyűrűkre gondoltam. Nah mindegy a pénz az pénz, akármily kevés legyen is.
Ezt már igencsak megtanultam.
...
Azóta két hónapja vándorlok látszólag céltalanuél a Sötét Földön.
Valójában toronyról tornyra kutattam és öltem halomra a Notermanthi bárókat (mert az agyalágyult herceg nem volt hajlandó elárulni melyik volt az).
Egy idő után meguntam és 10.000 aranyat ajánlottam annak, aki megszerzi.
Na persze nem mintha eszem ágában lett volna fizetni érte.
Ha valaki esteleg megtalálta volna, csak találkozzunk... aztán megmondom, hogy mégsem tudtam elmenni a találkozóra, mert túl sok mórigyömülcs-főzeléket ettem.
De nem így lett.
Végül csak én találtam meg és nem valami kincs-vadász.
Végülis tán még jobb is így, mintha valami agyas gnómmal hoz össze a sors.
Azoknak aztán mesélhetném, hogy én NEM LOPHATTAM el, mert egész nap egy barlangban húzódtam meg a hideg szél elöl.
...
Most meg itt van ez az Ymmor-Thal , vagy Tal koma. Régi arc, rémlik is régebbről az arca. Bár annak megvan már pár éve.
A múltkoriban láttam, ahogy kertészkedik. A baromja nem tudja, hogy hiába ültet el akármit is a Sötét Földön, földanya ide vagy oda, az igen hamar kipusztul. Na, de gondoltam segítek neki, veszek neki zöldséget a piacon (na persze :) de hát bevette. Még pénzt is adott rá, vagy 600 aranyat.
Nem telt egy hét persze megvettem a borkonyó bibéket, vittem is neki (én a kis segítőkész), erre kiabálni kezdett, hogy adjam vissza a pénzét.
Mintha valami tolvajfélének is nevezett volna.
Ki érti ezt ?! Én itt segítenék neki, erre föl még még a bogyó sem kell neki, csak a pénzét hajtogatja.
- "Hát boccs, öcsi de azt elköltöttem".
Na utána olyan örjöngésbe kezdett, hogy jobbnak láttam távozni.
Futtában köszöntem csak el tőle, mondtam, hogy mennem kell mert csúnya tűzvihar közeledik. Hiába, a tűzviharral vigyázni kell a Sötét Földön.
Biztos ő is észrevettem, mert futott utánam.
Aztán valahol lemaradt.
Mint pár nappal később tudati hírekből hallottam nagyon komolyan megharagudott rám.
Viszont ami igazán bettett, hogy Mocskos enyveskezű tolvajnak kiáltott ki.
Ez azért már mégiscsak túlzás.
Minden héten megfürdök, nem vagyok mocskos.
A szokásos reggeli IMám során (persze csak miután porig romboltam a szánalmas Raia oltárt) egy ködszerű alak jelent meg előttem.
Jeges szavai a lelkembe hatoltak.
Megkérdezte, miért hagyom, hogy folyton megalázzanak, és utáljanak?
Nah, ezt a részét nem csípem a kopasznak.
Azt hiszi olyan egyszerű az élet. Pedig az egész csak rasszizmus.
Mert árnymanó vagyok.
- "Hát akkor hívj engem. Majd én megbüntetem a kétkedőket".
-Hű, ez jól hangzik, gondoltam.
Legyen hát.
Már láttam is előre, a kis Sheran hívő meglepett arcát, amikor arra ébred, hogy az összes cuccát lenyúlta a kis árnyék-szolga.
Hehehe.... ez lesz a jó móka.
Megyek is előkészíteni a rituálét, amire most tanítottak. | | |
|
