|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Titusz mester] Palack posta |
148. nap :: a molnar is not dead
FElkeles utan ÁÁ.
GRR!
El sem tudom mondani mi történ ma velem. Ezert nem is mondom el csak azután hogy megvacsoráztam uzbanyék rantottamat. Kicsit kiborultam. Na mingyá leirom varjal mar.
Letettem az uzbányrantottarol inkabb egy kis kocsonyat ettem, de haborgo gyomrom ezt is kidobta. Az éjjel hozzányultam féltett kincsemhez, az utolso uveg kikevert Arclabrogom -hoz. Na akkor a nap elejtol.
Nos útnak indultam : mostmar sokkal békésebben mint pár nappal ezelött. Nem tudtam hogy ma lesz életem egyik sorsdöntő napja.
Eddig azt gondoltam hogy jó jü poén ez a kalandozó lét de nekem nem tetszik. Nem vagyok valami jó kardmüvesz, loni is csak a puskaval tudok azzal meg nem egy nagy szam. Magiahoz is csak olyan szinten ertek hogy tudok loni egy darab energiatusket. Pif! Isteneket utalom. Bekaphatják a ***mat!
Amilyen békésen elindultam olyan hamar felhuztam magam. Nem elég hogy egy rusnya sullar el is szalad , még valami füstöt is erzek csipi a szemem.
Na!
És most értem el életem SORSdöntö pillanatahoz.
Egy bandita csapat tamadta meg az egyik szekerkaravant.
A karavan mar javaban égett a banditak szokásosan megeröszakoltak a nöket és gyerekeket a férfiakat kardélrehanytak. Nos gondoltam én odanemmegyek. Nemvagyok én hos kalandozo. Ekkor egy a távolban megjelent egy kiskölök. Futva menekult a lángoló kocsiktól egy közeli bokros rész felé. A banditaknak is feltunt nem csak nekem. Lovaikra pattanva utana eredtek. Nos mint kiderült vesztukre.Egy hihetetlen HATALmas ongóliant jelent meg földmélyi barlangjából. Gondolom öt is zavarta a füst. 2 perc alatt ette meg a 3 lovast. Utána a langolo szekerek következtek meg a karavan lovai. Hangos böfögesetol riadt bakkurakölykök huzodtak a közeli fak arnyekaba. Én közben mint egy beszart nyul figyeltem az esemenyeket. A kisgyerek közben elerte a bokrokat, nem mesze tölem kuporgott. Az ongoliant tovabbi taplalek hiányában lekushadt és egy oszloppal buzeralta véres fogsorát. Nos ekkor tamadt fol bennem a kalandozóvér, ami talan örökre lüktetni fog ereimben. Nem nem tamadtam meg az ongoliantot. Dehogy. Odamentem a gyerekhez és mondtam neki. Pszt. Gyere ha elni akarsz. Az ongóliant a mozgasra figyelve föltérdelt. Huha. Gyorsan meggyujtotam egy faklyat és meszire hajintottam. Szaraz safranyok köze esett amik meg is gyulladtak azzonal. A rohadek állat odaugrott és tiporni kezte. Ajaj. Ez nem eleg. Felhasznalva maradek magiamat egy energiatusket löttem a rohadek fejibe. Pont a szemébe. Az orias a fejehez kapott ám elfelejtette hogy a bunko meg a kezeben van. Jol fejbe**szta magat el is terült. Mondtam futas picinyem. Követett. Könnyes szemei, csapzott haja mindent elarult. Sokkolt mint sullár a szopógödörben. A lelkem. Leányka volt ám felsöteste fejlettsegebol itelve mar nem kölök hanem mar serdülö koru lanyka. Na mondom fasza. Amikor eltavolodtunk a dögtöl szegenyke lehuppant és szipogott. Nos csóró neveltetésem (kocsma) nem igazan terjedt ki az ilyen eseményekre. Gondoltam hogy vigasztalni kene de nem igazan tudtam hogy mivel. Gondoltam megszolitom.
-Izé. - nyogtem ki ranezve, és biztataskeppen hatrebb raktam a mandibulakaszamat. Rámnézett kisirt szemeivel és ezt motyogta.
- Köszönöm kalandozó uram..
- Izé.- mondtam jobb hijján. Ö se énse nagyon tudtuk egymast hova tenni.
A lányka látva értetlenségemet odajött és átölelt. Na ez mar sok volt. Idegesen neztem körbe.
- Haza szeretnek menni! Dadus...- pityeregni kezdett. Nos akkor mar batrabb voltam. Megérintettem hajat és megkérdeztem:
- Merre laksz? - kérdön néztem rá, próbáltam mosolyogni ám ettöl csak jobban sirt. Inkább abbahagytam.
- Wargpiban, az ékszerész mellet lakik nevelöanyám... most a karavannal indultam volna Fehérbércbe hogy gyogynövényeket szerezzek a Plazaban. De mostmar nem tudok mit csinalni vissza kell mennyek hozzá. Meg fog verni. Nem szeretem. Ám a dadus majd megvéd.. vagy te... hiszen te hös kalandozo vagy és még varázsolni is tudsz.
- Izé. - Mostmár idegesitett szegényes tudásom. Nos innetol diohejban annyit hogy megeredt a nyelvem. Azért hogy a kislanynak jo kedve legyen sorra meséltem megnemtörtént höstetteimet. Ongoliantok, Sárkányok haltak meg kardom által (ilyenkor egy kicsit jobban hadonasztam a mandibulaval) és gonosz hősök térdeltek kegyelemer esdekelve térdeim elött. Elerkeztunk igy kettesben a molnarhoz. Nos igen a molnar akinek verit kartam venni véresnagyrosszkedvemben. Mondtam a kislanynak varjon meg benezek. Nem mondta jon velem. Hu mondom meleg lesz de tervemrol nem tettem le. A molnarnak vesznie kell mert amit eccer elhatarozok az ugyis lesz. A molnar ajtot nyitott. Volt vele meg egy alak. Egy nő. Na itt majdnem dobtam egy hátast. Naná hogy a kislány dadusa volt az a molnar felesege.. Molnar kiiktatás elhalasztva. Sovárogva neztem a szép nagy malomkövet. Jégtestű barátom/mentorom mesélte ez a kö a liciten rengeteg csengő aranyat er. Mindegy a kislany mindent elmeselt, persze szépen kiszinezve ahogy a gyerekek tudjak. Kicsit jobban kihuztam magam, és a pislákolo gyertyafenyben az elit csatavert (elit! inkabb ramaty) is jobban csillogott. Bologattam persze. Na a molnar persze amije volt és neki nem volt ra szüksege odaadta. Kicsit azer örültem kaptam töle egy kötelet amire mar regota fajt a fogam csak mindig elittam a pezem nem tudtam venni.
Eljött a bucsu ideje. A kislány megigerte hogyha megno és majd o is nagy varazslo lesz hozzam jön felesegul. Ezen persze jot nevettek én meg menekultem a malombol. Ahogy kiléptem és mar nem lattak a nagy integetestöl futasnak eredtem. Kavargó gondolatok semmi pija. Csak a tartalek. Uristen. Aztan elökapartam taskam legaljarol a NE IDD MEG TE ALKESZ DISZNO feliratú uvegemet és fenékig ittam.
Aztan valahol egy fasor mellet ébredtem. Véres mandibulam elarulta: vagy borotvalkozni akartam vagy utamba alt valami allat. A jégmókus mentalisan akart valamit. Sokaig varhatott mert nem igazan voltam magamnal. Közölte hogyha akarok valami nagyon jó bizniszt akkor huzzak a legközelebbi mocsarba és gyakjak mint a gép. Közben makogott holmi mocsarrol is és szidta az aligatorokat. Nos nem volt hozza tul sok kedvemmocsarba menni aligator fogocskat jaccani. Aztan csak ennyit kerdeztem töle.
- Te megeri nagy kalandozonak lenni? Sargaföldig inni magamat aztan nöket agynak dönteni és a szörnyeket kardelre hanyni? (vagy nem ebben a sorrendben de mindegy)
- Megeri. Egyél igyál, aztan meny el a mocsarba. Elötted az élet. Még csak masfeleves se vagy és mar sokan ismernek. Ja és ha akarod azokat az iromanyaidat kiadatjuk amiket a palckjaidba sullyesztesz (idegesen gondoltam naplomra) Rengetet ernek majd ha meghalsz esetleg valami elfeledett mocsarban, egy elfeledett toronydémonjanak keze altal.
Csodálatos érzés lehet. Na de mit is varjak egy Fairlight paptol. Mondtam neki hogy jolvan bort buzzat palinkat mennek a dolgomat vegezni. Aztan emlegetett holmi ramitos követ hogyha olyanom vannam aggyam neki oda. Aztan kilépett. Vagy mi.
Hugyozas közben felneztem a csillagokra. Eszembe jutott hogy nem artana par pirkit mert estenkent kurvara fazom, hiaba no Leah hava van hogy a dögvesz rugna bele aba a csontos nagy valagaba. Aztan arra gondoltam hogy az maga a dögvesz. Meghogy izé.
Elvigyorodtam. Szeretem az ork csodaszer + alompor + palinka + csilezsálya nevü Arclabrog sajat keszitesü pijamat. Valahogy mindig meghozza a kedvem az élethez.
Köptem egyet, majd elidultam piromenyetet keresni. Kurva szar napja lesz ha megtalalom. Amugyis. Kalandozó vagyok hős hegyeket görgető vitéz. Vár rám a sok kaland a nagyvilágban. És ha minden jó lesz és talán ide még visszatérek (nem zabal meg egy elfeledett toronymélyi démon) vár rám a kis feleségem (a zöldszemű kékruhájú kistündér) aki most szépszemü eleinosz birodalmaban kergeti a bakkurakat.
Ekkor elajultam.
- | | |
|
