|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Rex] Egy zsoldos vadtroll krónikái | 1394. nap :: Mocsári móka Jól kezdődik ez a nap; egy árnymanó lenyúlt tőlem valamit. Nem tudom, hogy ki lehetett, de ha elkapom, kölcsönkérem a Strázsamester korbácsát... Vagy lehet, hogy az Orgazda lopta vissza a zsoldot, amit legutóbb hozott? Kinézném belőle, amilyen sumák egy fickó...
Elszántan haladok a varkaudarok felé, de már nagyon elegem van a sok kutyagolásból, teljesen elvásik a csizmám talpa. Azóta vedlettem gyalogvitézzé, hogy a retkestalpúak felzabálták csóró sulláromat, de remélem, hogy megülte a bendőjüket! Összefutottam egy emberrel, Titusznak hívják és valami "jégmókusok vezérének" mondta magát, persze csak azután, hogy agyoncsaptam egy mocsári ácsorgót, ami épp a karját készült lerágni. Meg kell vallanom, hogy megfordult a fejemben, hogy hagyom kinyúvadni és elkötöm a sullárját, de végülis nem bírtam magammal és segítettem neki. Lehet, hogy ideje lennem megszabadulnom az aranypikkelyektől, a végén még teljesen megjavulok! Na, ez a "jégmókus-vezír" megsejthetett valamit, vagy csak észrevette, hogy milyen szemeket meregetek a hátasára, mert elmondta, hogy a közelben látott egy nagy sullárcsordát, úgyhogy miután elváltak útjaink arrafelé vettem a direkciót.
Rettentően vágyom már egy pofa sörre, azt hiszem hamarosan beugrom valamelyik városba és összerittyentem a bajtársakat egy hangulatos estére, megünnepelendő, hogy leléptem a varkaudaroktól.
Eszembe jutott Ansi-Csen, a ryuku; neki is ígértem, hogy iszunk egyet, ha megmenekülünk. Ezeknek a ryukuknak hiányzik legalább egy kerekük! Együtt szöktünk meg, együtt loholtunk-bújkáltunk, nehogy visszakerüljünk a retkesbőrűek kínzócölöpére, többször megmentettük egymás életét és mi volt az első dolga, amikor összefutottunk egy ryuku járőrrel? A nyakamnak nyomta a pengéjét, s közölte, hogy nagyon sajnálja, de kötelessége elfogni engem! Persze nem hagyhattam, hogy cseberből-vederbe kerüljek, úgyhogy egymásnak estünk és végül bevertem a fejét egy kővel.
Én mondom, soha ne bízz meg egy ryukuban, nagyon máshogy szemlélik az életet, mint mi! | |
|