|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Koc] Kóc naplója |
2006-12-25 :: Xmas Special
Avagy magyarul: karácsonyi különkiadás.
Szerencsés embernek érzem magam. Oly sokatokat látom, helyesebben olvasom itt a GN-en, akik nem igazán szeretik a karácsonyt, hogy minden korábbinál jobban tudom értékelni azt, hogy nekem a karácsony tényleg ünnep, sőt, a legünnepebb. Biztos vagyok benne, hogy ez leginkább a gyermekkoromra vezethető vissza (pszihologusi végzettseg hiányában csak sejteni merem, hogy ez azokra is igaz, akik nem taplalnak ilyen pozitív érzelmeket ezen alkalommal kapcsolatban). Talán a legkézzelfoghatóbb karácsonyi emlékeim a következők.
Szenteste előtti délután. Nagypapám jön értem, lehetek vagy 6-7 éves. Sétálni megyünk. Újlipótvárosi otthonunkból kézenfekvő célpont a dunapart, illetve a Margitsziget. Egy óra? Másfél? Kettő? Hát erre nem emlékezhetek már pontosan. Mikor hazaérünk, a nappali szoba ajtaja ami az előszobából nyílik csukva. Nem is szabad bemenni, várni kell, hogy a Jézuska megjöjjön. Csilingelés. Be lehet menni. Apu áll bent a szobában a fa mellett, alatta a rengeteg ajándék.
Karácsony másnap, vagy harmadnap. Reggel van. Nem vagyok (sokkal) idosebb, mint a fenti esetnel. Koran ebredek, aszulok meg alszanak. Elokotrom a legoimat, es a frissen kapott 1-2 dobozzal kiegeszulve uj urhajokat gyartok (urhajos legoim voltak zomeben). Mire a szulok ebrednek mar-mar elfaradok a sok jatekban.
Szóval szerencsés ember vagyok, mert tudom szeretni a karácsonyt. Nem mindenki tudja, nem is mindenki akarja. De a GN olvasók egy jelentős része jár abban a korban, hogy már a következő nemzedéket neveli, vagy tervezi, ezért talán érdemes elmondanom, amit amúgy is mindenki tud. Rajtunk múlik, hogy gyerekeink szeretni fogják-e a karácsonyt. Az se baj, ha nem karácsonyoznak egyátalán, úgy érzik őket ez nem érinti, ha azt az egyet el tudjuk kerülni, hogy gyomorgörccsel es heveny hányingerrel várják ezt a pár napot mar sikeresek voltunk.
Vegül pár szó a vallás vs. karácsonyról. A karácsonyt lehet, s állítom akinek igénye másképp nem diktálja érdemes is ünnepelni a vallásos aspektusok ellenére vallástalanul. El lehet énekelni a mennyből az angyalt, mert jó, mert passzol az alkalomhoz anélkül, hogy imának tekintenénk, mint ahogy a kilencvenes évek elején lelkesen énekeltük a munkásmozgalmi dalokat anélkül, hogy a porletárdiktatúra akár csak megfordult volna fejünkben. És hozhatja az ajándékot a Jézuska, akinek nem feltétlenül kell Isten fiát megtestesítenie, lehet csupán egy pont ugyanolyan szimbólikus figura, mint a Mikulás vagy a húsvéti nyúl. Mégegyszer, hogy hangsúlyozzam: akinek igénye másképp nem diktálja!
Kellemes karácsonyt mindenkinek! | | |
|
