|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Koc] Kóc naplója | 2006-04-11 :: Rajtamütés
Tegnap délután anyámmal békésen beszélgettünk a Vörösvári úti Meki kertjében. Nem is tudom már, hogy Dávid Ibolya karakánsága, vagy Lencsi lányom legfrisebb szókincse (a kedvence most az, hogy hiiiin-ta) volt a témánk, mikor valaki elment a hátam mögött. Ennek még nem tulajdonítottam nagy jelentősséget, de az illető befordult mellém, és rátette a kezét a vállamra. Egyből az futott át az agyamon, hogy valami régi ismerős, aki így akar megviccelni, de a köszönés rámcáfolt:
- Jónapot Kárpáti úr! Örülünk, hogy látjuk.
Majd villant egy rendőrigazolvány, és máris az irataimat követelték. Közben feltünt, hogy már négy nagydarab ember vesz körbe minden menekülési utat. Gyorsan megpróbáltam végiggondolni a lehetséges bűnlajstromomat, de hirtelen semmi olyan nem jutott eszembe, ami indokoltá tenné letartóztatásomat. No azért teljesen nem nyugodtam meg, mivel, mint később rájöttem, tudatalatt az motoszkálhatott bennem, hogy mi van, ha nem igazi rendőrök. Ez azért is lett volna meglehetősen kellemetlen, mert a zsebemben 320000 Ft lapult.
Igaziak voltak szerencsére. Miközben én a tárcámban kotorásztam a személyim után, anyám kétségbeesett kérdésére, hogy mi ez az egész elmondták, hogy fénykép alapján keresnek valakit, akit személyesen nem láttak soha, így sajnos a tévedés lehetősége nem zárható ki. Miután megmutattam az igazolványomat, közölték, hogy nagy szerencsém, hogy nem vagyok Kárpáti, mert rettenetes halálos bűnöket követett el az illető. Azért, biztos ami biztos megnézték minden iratomat, hogy egyezik rajtuk a név, de szerencsére a hamis papírjaimat most otthon hagytam. Kérésemre végül megmutatták a fotót - hozzáfűzve, hogy a szakállam nem volt szerecsés - mely szerintem csak távolról emlékeztetett rám. Elnézést kértek, majd távoztak, de én azért sóhajtottam még pár mélyebbet. | |
|