|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Koc] Kóc naplója |
2005-04-04 :: Jót vagy semmit?
Talán azzal kezdeném, hogy mindenkit megnyugtatok, nem a pápáról van szó. Ez egy másik történet. Az egyik szomszédunkról szól, aki az ötvenes évei elején járt. Nem közvetlen szomszéd volt, a túloldalon lakott, pár házzal arrébb.
Én mégsem innen ismerem, hanem előző melóhelyemről, ahol a főnök megyöződése volt, az ingyen munkánál jobb nincs. Zsuzsa erre élesen rácáfolt.
Hogyan is lehet ingyen dolgoztatni valakit? Nem is olyan lehetetlen. A munkaügyi központ a bizonyos ideje munkanélküli emberek alalmazását oly módon támogatja, hogy akár egy éven keresztül fedezi a fizetésük (és az utánuk fizetendő járulékok) jelentős részét. Szélsőséges esetben ez akár 100% is lehet.
Szóval Zsuzsa amit részletesen a szájába rágtak, és gondolkodást nem igényelt, azt megcsinálta jól, de ha egy döntési helyzetbe került, akkor kétségbe esett. A legjobb példa erre, mikor egyszer felvette a telefont, majd miután a telefonáló elmondta, hogy mit akar, eltakarta a telefon beszélőjét, és rám nézett:
- Ivánt keresik - majd kérdőn nézett rám, hogy mit tegyen.
- Akor add oda Ivánnak a telefont - javasoltam, és úgy is tett.
Szerencsére már jó ideje nem volt köztünk semilyen kapcsolat, de múlt héten, mikor talán második éjszakánkat tötöttük itthon a gyerekkel, hajnali fél háromkor csöngettek. Dalma egészen megijedt, hogy a családjával van valami, ők jöttek át. De nem. Zsuzsa volt az, szemmel láthatólag erősen ittas állapotban. Kérdésünkre, ogy mit akar ilyenkor éjszaka, elmondta, hogy vendégek vannak nála, és elfogyott az ital, szóval gondolta becsönget és kér egy üveggel. Tudtuk róla, hogy alkoholista, de ez az eset mégis mellbevágó volt. Elsősorban Dalma esett kétségbe. Rettentő ideges lett, aludni se bírt sokáig, mint elmondta, egyre az járt az eszében, hogy mi van ha ez többször megismétlődik, és a csengőtől nem fog tudni aludni Lenke. Hiába, az anyai ösztönök.
De nem fog megismétlődni. Egy hét se telt bele, és hallottuk a hírt, hogy elhunyt. Valószínüleg a mája vitte el, de pontosat nem tudunk.
Kárba veszett élet, akire valódi sajnálattal lehet gondolni, nem azzal a fölényeskedő, megvető "szánalommal" ami oly elterjedt manapság a neten, hogy gondolkodás nélkül osztjuk bárkinek, aki kicsit másképp gondolkodik mint mi. | | |
|
