|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Koc] Kóc naplója |
2005-03-04 :: Saving Private Lenke
A család helybéli tagozátának sógorom felöli ága tűzoltó. Úgy allecuzammen. Mindenki az, mert az jó, az is aki egyébként nem. Sógorom hadnagy. Apósom meg alezredes. Egyikük se tűzoltó persze :), Viszont sógorom apja már az (jelenleg asszem altábornagy a rangja), de van egy igazi tűzoltó is, aki meg az én sógornégyezetem - azaz a sógorom sógora.
A tőle szerzett információk jutottak eszembe ma délelőtt, amikor a havazás még szűnni nem akaró jelleget öltött, hiszen mesélte, rajta vagyunk a mentési terven. Azaz hogy van egy lista, amire felírják az ellátásra szoruló beteg embereket, meg a kismamákat, akiknél már elképzelhető a szülés megindulása. Aztán ha a hó elvág a külvilágtól, akkor erről tudják, hogy kit kell menteni helikopterrel. Tiszta jó.
Amíg pesti gyerek voltam, nem igazán tudtam elképzelni, hogyan tud 20-30 centi hó elvágni a külvilágtól falvakat. Mióta itt lakom Kunszentmiklóson ez is kiderül számomra. Két vagy három éve télen esett egy nagyobbacska hó, úgy 30 centi. Mi meg éppen a rákövetkező nap tartottunk hazafele autóval. Erős szél fújt mindenfelé, nem volt hiány hóátfúvásokban.
Hallottuk, hogy csak Tass felől lehet megközelíteni Kunszentmiklóst (tehát az 5 bevezető útból 4 járhatatlan volt). Mikor aztán Tasson kocsisorba ütköztünk, és észrevettük, hogy a sor eleján zöldmellényes fazon ácsorog, tudtuk, hogy innen se lesz egyszerű a hazajutás. Meg kellett várni a hókotrót (ez röpke másfél óránkba telt), majd miután megérkezett, a nyomában tudott araszolni a kocsisor. Egy autó széles kis ösvény, mindkét oldalon kb. az autó tetejéig érő hófal. Izgalmas volt. | | |
|
