|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Koc] Kóc naplója |
2005-03-02 :: Ullman
Ha ezt olvasná az adatvédelmi biztos, akkor tuti belekötne, de ti ugysem tudjátok ki az, ezért nyugodtan leírom a nevét. Mármint nem ismeritek személyesen, de mindjárt leírom, hogy kiről is van szó.
Be kell látnom, hogy tanári pályám egyelőre nem töretlen sikertörténet. A fegyelmezés egy nagyon bonyolult kérdés ebben az intézményben, mivel a tanár tulajdonképpen semmit nem tehet, a gyerek meg majdnem mindent. Amire támaszkodni lehet az a szellemi fölény, tekintély - ha van - és a berögződések.
Mit nem lehet csinálni? Gyereket verni, szitkozódni, óráról kiküldeni, bosszúból feleltetni és rossz jegyet adni neki.
Miért tehet meg szinte bármit a gyerek? Mert tanköteles. 16 éves korig, kirúgni nem lehet, még akkor se, ha - mint arra példa is van - több hónapon keresztül nem jelenik meg az iskolában. Maximum másik iskolába lehet átküldeni, de ez a másik iskola nálunk a gimnázium, aminek nyilván eszébe sincs átvenni a gyereket, illetve Kiskunlacháza, ami azért 20 kilóméter tőlünk, szóval ha az átellenes irányban lakik a gyerek (pl. Kunadacson), akkor oda meg nem tudna bejárni.
Sajnos a gyerekek egy jó része nagyon alulmotivált. Van olyan gyerek ai kifejtette, hogy elücsörög itt a suliban amíg lehet, aztán majd bejelentkezik valami segélyre. Dolgozni nem akar, mert az milyen már. Nem roma gyerekről van szó.
Sokan egyetlen dolog miatt járnak iskolába, hogy kapjanak családi pótlékot. Ezeknek egy része elücsörög órán, de van pár, aki úgy gondolkodik, hogyha már itt kell lennem, akkor csináljunk valami balhét, hogy ne unatkozzunk. A matek úgyis olyan unalmas.
Ennek a csoportnak a hangadója Ullman Ferike. Tavaly megszedte magát tapasztalatokkal, és most, hogy ismét van lehetősége első osztályba járni próbálja ezt kamatoztatni.
Óra közben hangosan bekiabál rendszeresen, dobálódzik, köpőcsövezik, önkifejez ahogy tud. Múltkor kiszedte a lambéria mögül a vakolatot, azt hajigálta át a termen. Régebben amikor kiküldözgettem a gyerekeket óráról (azóta szóltak, hogy ezt sem szabad), majdnem minden órán távozásra kelett felszólítanom, majdnem minden órán ~5 perc volt, mire valóban kiment, és általában hozzáfűzte:
"Ezt még óra után lerendezzük, te köcsög!" - Ilyenkora mindig eljutott a tegeződésig. Ez persze kicsit vicces, mert a gyerek lehet vagy 60 kiló, én meg 110.
Jeleztem ezt az igazgatónak többször is, más tanárokkal egyetemben, viszont tenni ő se nagyon tud semmit.
Nagyjából két hete az egyik órám így kezdődött:
"Tanár úrnak tisztelettel jelentem az osztály létszáma 32, ja nem, csak 31, mert az Ullmant kirúgták."
Csúnya dolog vagy sem, magamban kicsit örültem. Reméltem, hogy a többi így talán kicsit jobban fog tudni tanulni, az órából kevesebbet visz el a felesleges kötélhúzás.
Aztán másnap Ullman Feri vigyorgott rám órára menet.
- Tanár úr, visszavettek.
Kiderült, hogy valami hülyeséget csinált, amin az igazgató úgy bedühödött, hogy kicsapta azonnali hatállyal. Aztán másnap, kicsit higadtabban újra értékele a helyzetet - tekinetbe véve, hogy a gyerek még pont tanköteles -, korábbi döntését egy igazgatói intőre enyhítette. Azért eddig úgy tűnik volt az esetnek pozitívma. Ullman egy-két órámon már majdnem figyelt. Kiváncsi vagyok meddig tart.
Múlt héten volt még valami érdekes. Ullman úgy csinált éppen, mint aki figyelni akar, ám a mellette ülők a szokásos "kitépek egy lapot a füzetből, öszegyűröm és hozzávágom valakihez". Rájuk szólt hát:
- A kurva anyátokba! Ne dobálódzatok, nem tudok figyelni!
Nem volt szerencséje. A sor végén Nédó "nem érdekel az óra, de zavarni is lusta vagyok" Károly szendergett. Az anyázásra viszont felkapta a fejét, felpattant, odament szépen Ullmanhoz.
- Mit mondtál az anyámra?
- Nem is neked mondtam. - próbálta magát kidumálni Feri. De kesőn. Már csattant az arcán egy klasszikus pofon.
No igen. Ebben a társaságban van egy igazi merev hierarchia. Mindenkinek megvan benne a helye, hogy kinek mer beszólni, ki az akit meg tud verni szükség esetén. Ha nála "magasabb rangú"-val van gondja valakinek, akkor az csak morog magában.
Érdekes ez a pedagógia. | | |
|
