|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Koc] Kóc naplója |
2005-01-28 :: Szekrény
Lassan egy éve költöztünk be a házunkba. Mivel a felújításra még az is elment ami nem volt (~4,5 misi) hát bútorokra nagyon nem tellett. Viszont az előző lakó hagyott itt szép szekrényeket. Vagy szerintem nem szép, de mind1, pakolni lehet bele, es csak enyhén büdös.
Azért használatba vétel előtt kipucoltuk ahogy lehetett, kivülről lefestettük. Aztán amikor teleraktuk frissen mosott ruhákkal, akkor már politikailag elfogadható szintre csökkent a belőle áramló "öreg néni kicsit állott" lakása hangulat.
Kivalóan szolgált bennünket ez a két szekrény mintegy négy hónapot, mikor is voltam oly botor teherbe ejteni az asszonyt. Aki esetleg nem tudná ilyenkor a nők szaglása hirtelen egy vadázskutyáéval kezd vetekedni. Pár rövid verbális csörte, és néhány elkeseredett "nade akkor most hova fogjuk rakni a ruhákat" próbálkozás után nem volt mese, a szekrényeknek menniük kellett.
Szerencsére van egy egyelőre üresen ásítozó szobánk, a "gyerekszoba", amit kineveztünk szekrénynek, és nem részletezem a módszert, de használtuk is. Most ősszel fordult olyanra az anyagi helyzetünk, hogy komolyan elgondolkodjunk egy beápített szekrény beszerzésén az előszobába (ahogy azt eredetileg is szerettük volna). Sajnos apósomnak van egy ismerőse, akinek van egy asztalos üzeme, így mire észbekaptunk már meg is volt rendelve a szekrény. Hogy hol a sajnos? Karácsonyra illetve januárra intezív rokon- és vendégfogadást terveztünk, amit gondoltuk jobb lenne úgy intézni, hogy a gyerekszoba már nem szekrény. A szűk keresztmetszet a szilveszter volt, mikor nyolc vendég aludt nálunk, ez volt az az időpont, amikor a gyerekszoba mindenképpen alvó embereknek kell, hogy teret adjon. Bár az ismerős megigérte, hogy készen lesz karácsonyig, sajnos úgy alakult, hogy inkább az após bejárati ajtaja készült el. Két ünnep között nem dolgoztak, eléggé meg voltunk lőve, mindenféle ideiglenes megoldással kellett szerencsétlenkedni. Persze nagyon pipák voltunk.
Aztán jöttek a januári születésnapi illetve pótkarácsonyi vendégeskedések, szépen lassan elvonult az utolsó vendég is, de szekrény még mindig sehol. Végül alig több mint egy hónap csúszással január végén beszerelték a szekrényt. Nem mondom, hogy nem lett tökéletesen olyan amilyet szerettünk volna, de mégiscsak dühítő, hogy 1 hónapot késnek, és nem tudunk senkit lebaszni.
A közhelyszerű tanulság: az üzlet és barátság nem keverendő. | | |
|
